Jubileumi, 10. adásához érkezett szerelemprojektünk, az alig fél éve indult Utehoki Podcast. Ezt az alkalmat nem is ünnepelhettük volna másképp, mint a podcast történetének első vendéges adásával, ahol nem más válaszolt kérdéseinkre, mint csapatunk 12-es számú védője, Kiss Phil! Mivel Phil nem beszél magyarul, azért a beszélgetés angolul került rögzítésre, de azért, hogy minél több emberhez eljusson az interjú, az alábbiakban készítettünk egy magyar nyelvű átiratot is.
A beszélgetés lényege tehát az alábbiakban olvasható magyarul (nem szó szerinti fordítás született), akik viszont beszélnek angolul, nekik javasoljuk az alábbi videót, ahol a teljes podcast meghallgatható eredeti nyelven egy rövid magyar nyelvű bevezetés után. A YouTube automatikus feliratozásának hála pedig angol nyelvű felirat is került a videóra (amennyiben ez valakinek segítség), amit az automatikus fordító magyarrá is tud varázsolni a videómegosztó felületén, szóval ez is lehet egy opció a magyar nyelvet preferálóknak.
Mi nagyon izgultunk a rögzítés előtt/közben/után, hiszen még egyikünk sem csinált angol nyelvű interjút, de reméljük nektek is lesznek új információk a beszélgetésben és ti is jobban megismerhetitek ezáltal Philt, aki rendkívül készségesen válaszolt minden kérdésünkre. Jó szórakozást a beszélgetéshez!
A jubileumi 10. podcastünkhöz egy különleges vendéget szerettünk volna és ez nem más, mint a közkedvelt #12 számú védőnk Phil Kiss!
Köszönöm, hogy itt lehetek és izgatottam várom a beszélgetést veletek!
Mennyire jellemző, hogy még Phil Kiss-el szólítanak meg és nem a nálunk már megszokott Kiss Phillel?
Amióta itt vagyok Magyarországon már nem igazán fordul elő, de annyira nem is bánom, mert itt teljesen hétköznapi, míg Kanadában nagyon szokatlan és minden egyes embernek mindig el kellett magyaráznom a hátterét. Szóval ezzel a névvel azért otthonosabban érzem magam Magyarországon.
Láttuk is egy fotón, hogy a csapat három Kiss játékosa egymás mellett is van az öltözőben. Ez szándékosan volt így kitalálva, vagy egyszerűen csak így alakult?
Jó kérdés, sok beleszólásunk nincs, egyszerűen csak oda ülünk, ahová ki van írva, de biztos volt valami mögöttes gondolat, már akár csak poénos zavarkeltés céljából, de teljesen jó ez így.
Gratulálunk is a legutóbbi meccsen elnyert hősök tűzoltósisakjához is!
Köszönöm szépen, először idén. Megtisztelő, hogy eljutott hozzám is sok más játékost követően, jó érzés volt.
Két gól után jó helyre is került, még ha az elsőből a lelátóról sokat nem is láttunk. Mikor lőttél utoljára két gólt egy meccsen?
Uhh, nem is tudom. Talán a junior, egyetemi hokis években, volt pár két-három gólos meccsem is, de valóban, ez nem mostanság volt.
Amikor kérdéseken gondolkodtunk, rögtön a magyar háttered került fel első pontnak, mert arról viszonylag keveset tudunk, csak van magyar állampolgárságod. Tudnál erről mesélni, hogy van-e bármiféle magyar felmenők a családban?
Persze. Igazából szüleim mindketten magyarok, anyukám itt is született, nagyszüleim az 56-os forradalom idején emigráltak Kanadába, mert már laktak ott rokonok és letelepedtek melléjük. Szóval lényegében tényleg az egész családom magyar, anyukám családi neve is Fülöp. Amikor egyetemre jártam, Debrecenből meg is kerestek, hogy nem volna-e kedvem átjönni és profi jégkorongos lenni és nem is tudtam mire vélni, de szépen elmagyarázták, hogy ezzel a névvel vélhetően magyar gyökerekkel rendelkezem, fel lehetne venni a kettős állampolgárságot is és itt ez értékes, mert nem számítanék légiósnak.
Anyukámmal át is beszéltük a helyzetet és segítettek ezt elintézni, mert minden lehetséges dokumentummal bizonyítani tudtuk, hogy magyar felmenőkkel rendelkezem. Jó pár Erste Ligás csapattal is kapcsolatba kerültem és végül az Újpest bizonyult a legjobb választásnak. A többi meg már történelem, itt vagyok most már négy éve.
Tehát lényegében a Debrecennek köszönhetjük, hogy nálunk kötöttél ki?
Így is lehet mondani, igen. Már nem emlékszem pontosan ki volt onnan, de ez még két évvel azelőtt volt, hogy ténylegesen ide is igazoltam volna.
És akkor lényegében állampolgársági vizsgát sem kellett tenned, hanem csak úgy megkaptad a dokumentumokat?
Igen, lényegében tényleg csak leadtuk a papírokat és annyira egyértelmű volt a helyzet, hogy meg is kaptam azt viszonylag gyorsan. Tudom, hogy itthon megy ez másképp is, olyan honosított játékosoknál is, akiknek semmilyen magyar hátterük nincs, de nálam ez tényleg adott. Sajnálatos mód a nyelvet viszont nem beszélem még.
De érteni azért már érted nagyjából?
Igen, sok dolog javult azóta, hogy idekerültem annak idején, de otthon a szüleim a nagyszülőkkel végig magyarul beszéltek és már ott is megtanultam pár dolgot, de azok általában ételekkel voltak kapcsolatosak. De ott is magyar kajákat ettünk, szóval mikor ide jöttem, olyan sok dolog nem is változott.
És az ideigazolásod előtt jártál már Magyarországon?
Nem, most volt először, szóval egy nagy kulturális élmény volt. Sok kinti játékos vágyik ilyenre, hogy világot lásson és én sem álmodtam volna, hogy négy évvel később, még mindig itt leszek, de tényleg egy második otthonnak tekintem Magyarországot.
Mielőtt ideérkeztél volna, ismertél bárkit is, aki a magyar jégkoronghoz volt köthető?
Egy embert csak, akivel egy egyetemre jártam, Erőss Zoltán , aki itt játszott és a magyar válogatott keretében is volt egy ideig. Ő mesélt is nekem az itteni ligáról és segített abban, hogy kapcsolatba kerüljek a magyar csapatokkal, szóval sokat köszönhetek neki. Mai napig beszélünk és jó barátom.
A családod akkor kinn maradt Kanadában?
Igen, pont jövő héten jönnek meglátogatni, imádnak utazni és a pandémia óta nem is találkoztam velük, mert nem repültem haza idén nyáron a szigorú karanténszabályozás miatt. Nem érte volna meg.
Követik is az itteni meccseidet?
Ó hogyne. Minden egyes meccset megnéznek, kirakják a tévére. Ott ugyebár kora délután vannak az itteni meccseink és akár nagy családdal figyelemmel követik. Apukám minden meccs után rám is ír a meccsel kapcsolatban és küldött is képet, hogy Újpest mezekben drukkoltak nekem.
Sok korábbi adásban nagyon dicsértük kitűnő játékodat, amely talán nem a leglátványosabb, de rendkívül jól takarítasz a védőzónákban, higgadt és nagyon csapatjátékos vagy és kevés kiállítást is szedsz össze.
Köszönöm nektek, lehet tényleg nem én vagyok a legfigyelemfelkeltőbb játékos, de mindent megteszek a csapatért és azt amire kérnek.
Lehet nem te vagy a nagy pontgyáros, de rengeteg fontos találat fűződik hozzád, főként a meccseket eldöntők. Például a debreceni rájátszásos nagyon megmaradt bennünk
Igen, az egy nagyon jó élmény volt. Sajnos az a rájátszás nem úgy alakult, ahogy elterveztük, de biztosíthatok mindenkit, hogy nagyon akartuk a továbbjutást és idén van miért törlesztenünk.
Jégen többnyire érzelemmentesnek tűnsz, de amikor betalálsz akkor azért látni, hogy érzelmileg fel is tudsz ám robbanni rendesen. A Titánok elleni két gólodnál a megszokott kék vonalas lövéseid helyett most közvetlenül a kapu előtt lőtted be ráadásul.
Bizony, mondjuk 15 meccs után már illett is végre betalálnom. De igen, a meccsen fókuszált vagyok, nem vagyok a nagy showember, hanem inkább a dolgozó játékos.
Idén az egész csapaton is azt érezzük, hogy dolgos, egyszerű játékot játszó hokisok vannak a jégen
Igen, az edzők idén nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az egyszerű hoki filozófiáját kövessük, ahol a csapatjáték az első és nem az egyéni kvalitás. Jó keretet is találtak ehhez és eddig úgy tűnik sikeres is ez a terv.
Hogy hívjátok a csapatvezetőket amúgy? Edzőnek? Csabinak?
Ahogy a helyzet épp megkívánja. Én hívom edzőnek is (coach), Csabi vagy Zsolt. Zsolt nagy arc, sokat viccelődik, de igen, általában edzőt mondok, de nevükön is szólítjuk őket.
Kicsit visszatérve az Újpesthez igazolásodhoz, hogy zajlott ez le konkrétan? Ezek szerint több csapat is érdeklődött irántad és mi volt a konkrét ok, hogy végül mégis a liláknál kötöttél ki?
Lényegében voltak észak-amerikai ajánlataim is, de épp bordasérüléssel is bajlódtam és nem álltam készen még arra, hogy ott jégre lépjek. Ahogy mondtam, Erőss Zoli sokat segített nekem abban, hogy felmérjem a magyar hokit. Pár csapattal kapcsolatban is álltam, de végül az Újpesttel sikerült megegyezni.
Nem voltak félelmeid, hogy egy kanadaiként a nem túl attraktív magyar jégkorong nem lesz-e visszalépés, vagy egyszerűen csak egy nagy kalandként fogtad fel, főleg a magyar háttér miatt?
Igen, nos semmit sem tudtam a magyar hokiról és persze nyilván vannak nívósabb ligák, akár Amerikában is, amivel mellesleg közelebb is lettem volna a családomhoz. Végül egy kicsit jobban beleástam magam a témába, de itt is jó a hoki, főként profi játékosként új kihívás is volt. De Európa egy olyan más életérzést is nyújt, sok új embert megismersz, új tapasztalatokat szerzel. Plusz ha Európán belül szeretnél is tovább menni, ez egy jó első lépés. De tessék, négy éve itt vagyok, szeretek itt lenni, élvezem az életet. A szüleim nagyon izgatottak voltak a lehetőségem miatt, ők sem voltak itt ősidők óta és minden kiutazásukat nagyon várják.
Az Újpest előtt a szintén lila színű Curry College elnevezésű amerikai egyetemi csapatban játszottál (NCAA) sokáig. Mi a legnagyobb különbség az ottani egyetemi és az Erste ligás hoki között?
A legnagyobb különbség maga a pálya. Itt jóval nagyobbak, olimpiai méretűek általában, ott jóval kisebbek. A hoki is fizikaibb, már a pálya mérete miatt is, mert kevesebb hely van. Plusz itt jóval gyorsabb meg okosabb is a jégkorong, már csak a sok tapasztaltabb játékosok miatt is.
Amikor idejöttél volt itt valaki aki segített beilleszkedni? Akár csapattárs, vagy a csapattól valaki, vagy egyedül kellett boldogulni?
Amikor jöttem sok játékos nagyon segítőkész volt. Sokat lógtam Hebarral, Hubával, Sikivel, Csányi Karollal meg Silával. Hozzájuk képest én jóval fiatalabb is voltam, szóval sokat segítettek, hogy milyen is profi hokisnak lenni így zöldfülüként. A magyarok közül Kovács Attila segített nagyon sokat akár nem hokis ügyekben is, rendkívül jó ember.
Az általad említett légiósok sok évig nálunk is játszottak, ami külföldi játékosoknál itthon nem annyira szokványos, szóval mi is szívünkbe zártuk őket már csak ezért is.
Igen, tudom hogy élvezték a lila szezonokat. Mellesleg Hebarral együtt is laktunk az első szezonomban, eléggé megismertük egymást. Sok vicces dolgot megéltünk, vele sosem volt unalmas.
Az újpesti menedzsment amúgy meg szokott kérdezni téged, hogy ismersz-e észak-amerikai játékosokat, akiket tudnál ajánlani?
Persze, ez elég elterjedt. Az észak-amerikai hokisoknál könnyű akár többfelől véleményt szerezni. A hokivilág kicsi, valaki mindig ismer valakit, aki ismer valakit, aki meg tud mit mondani a kiszemelt játékosról. Ilyen kapcsolatrendszerrel akár ügynökök nélkül is szemmel lehet tartani a piacot.
Lehet furcsa kérdés lesz, de van olyan, hogy egy-egy hiba amit a pályán vétesz később kísért téged? Például a 2020-2021-es szezonban volt egy látványos gól, amikor a kapunk mögött egy gyergyói csatár egy pimasz csellel átvert téged és a másik sarokra koncentráló kapust is kikerülve egyszerűen csak bekanalazta a korongot. Ilyenkor később hasonló szituációban felvillan benned az ilyen, hogy „Ajjaj, lehet, hogy ő is ilyennel fog próbálkozni?”
Ó igen, emlékszem arra a gólra. Mostanság sokan próbálkoznak trükkökkel, lacrosse góllal, erre néhol számítani kell, de alapvetően a betanult elemekre koncentrálok. Ha előfordul ilyen, akkor előfordul, tanulni kell az esetből, de nem szabad megőrjíteni magad ezzel, hogy túlgondolod, mert csak gátol a koncentrációban.
Mit hiányolsz a legjobban Kanadából és mi az amit az itteni életben legkevésbé kedvelsz?
Hú ez kemény. Hát egyértelműen a családom, rokonságom nagyon hiányzik, ami viszont biztos, hogy nem, az a rengeteg hó. De a nyelvismeret hátrányától eltekintve mindenem megvan Budapesten, tényleg egy második otthonomnak tekintem. Az, hogy nem tudok magyarul megkomplikálja az életemet, főleg ha szerelésekről van szó (wc, mosógép, ilyesmi), de annyira nem más minden, mint ott.
Tudnál mesélni valamit arról, hogy miért igazoltál át a második Erste Liga szezonodban Debrecenbe? Nagyon meglepődtünk ezen, de annál boldogabbak voltunk, mikor visszajöttél azt követően.
Igen, ahogy mondtam az első itteni szezonom arról szólt, hogy felvegyem a profi hoki ritmusát, főleg sebesség terén. Debrecenben több jégidőt ígértek, amitől azt reméltem, hogy még gyorsabban tanulok és jobb játékos lehetek. Végső soron úgy is érzem, hogy e szempontból ez sikerült is és magasabb kvalitású védőként is tértem vissza. Örültem is annak, hogy újra a liláknál voltam.
Spekuláltunk is anno, hogy talán továbbtanulás miatt is igazoltál oda, ami ott a DEAC-nál ugye egy elég attraktív tényező de akkor ezek szerint ilyen háttere nem volt a transzfernek
Nem, kizárólag a továbbfejlődés és a több jégidő miatt váltottam.
Ha jól tudjuk, jövőre is Újpesten fogsz játszani, mert 2 éves szerződést írtál alá.
Igen, ez így van, nyáron nagyon boldog voltam, hogy aláírhattam egy 2 éves szerződést. Hálás vagyok a menedzsmentnek, úgy tűnik bíznak bennem. Szeretek Újpesten játszani, jelenleg nem látom, hogy más klubnál tudnék játszani és a 2 éves szerződés nekem is ad némi stabilitást, hogy tudom lesz helyem hol játszani jövőre. A környéken gyakoriak az 1 éves szerződések, mert nagy rizikó a tengeren túlról hozni játékosokat, de más ligákban gyakoribbak a 2-3 éves megegyezések a helyi játékosoknak.
Igen, általában rizikós légiósokat igazolni. Ott van például Coatta, aki… Oké, tegyük tisztába ezt, hogy kell ejteni az ő nevét? „Kódá” vagy „Koatta”?
Igazából én csak „Kótsz”-nak hívom őt, de azt hiszem, „Kódá”-nak kell mondani. Ugyanígy „Szútör” és nem „Száttör”.
Szóval, Coatta amikor a svéd 3. ligából hozzánk szerződött, nem tudtuk mire számítsunk tőle. Adtunk neki is egy esélyt mi szurkolók, és összességében az idei légiósok igazolása jól sült el eddig.
Igen, mindig kihívás a légiósokat megítélni távolról. Egy dolog az Eliteprospects-es statisztikái és hasonlók, de amíg nem mennek jégre és nem látod a saját szemeddel, addig nem igazán tudod megítélni őket. Ha pedig valaki nem felel meg, van ilyen, ilyen a hoki. Idén eddig nagyon boldogok vagyunk, a srácok nagyon jók, a menedzsment és az edzők jó munkát végeztek.
Idén az egész csapat nagyon egységesnek tűnik néhány jó egyéni teljesítmény mellett. Mit gondolsz az idei Újpestről a korábbi évekhez hasonlítva?
A vezetőség olyan csapatot hozott össze idénre, amiben mindenki tudja, mi a szerepe a jégen. Mindenki tudja a dolgát a játékosok közül és eddig ez úgy látszik működik. Emellett az öltöző hangulata is kiváló, az „első a csapat” mentalitás az uralkodó, mindenki mindenki barátja és élvezzük egymás társaságát, ez fontos, hogy a jégen kívül is kedveljük egymást. Tavaly is remek srácokkal volt tele a csapat, idén inkább mindenki a csapatjátékra koncentrál egyéni teljesítmények helyett és ha tovább tudjuk ezt csinálni, az kifizetődő lehet. Hosszú a szezon, meglátjuk meddig jutunk. A csapatra is egységként gondolunk, nem külön-külön a négy sorra, így tudjuk a legjobb teljesítményt nyújtani. Szükségünk is lesz a jó teljesítményre, mert decemberben megyünk vissza Erdélybe, ami kemény menet lesz.
Igen, az egy kemény széria lesz a válogatott szünet után, 26 nap alatt 13 meccsel, majdnem mint a playoffban.
Valóban az lesz, különösen az erdélyi utak nagyon nehezek, de keményen dolgozunk és igyekszünk olyan sikeres túrát zárni, mint a szezon elején. Ha ezt a jó mentalitást tovább tudjuk vinni, jó dolgok történhetnek velünk a szezon végén.
Reméljük nem lesz annyira nagy kihívás az utazás Erdélybe, mint a legutóbbi alkalommal…
Igen, legutóbb azt hiszem 4 órával miután elindultunk Gyergyóból, a busz lerobbant és végül 4 órát kellett várnunk egy új buszra az út szélén. Végül délután két órára értem haza, holott reggel hét-nyolc óra volt a terv szerinti érkezés. Egy kicsit egyszerűbbé tette a tortúra elviselését, hogy sok ponttal tértünk haza. A következő meccseken (Miskolc, FTC) közrejátszott emiatt a fáradtság is, de nem keresünk kifogásokat, egyszerűen azok nem a mi estéink voltak, ilyen megesik a hokiban, hosszú a szezon.
Hogyan élted meg az előző évet a járvány miatt?
Kifejezetten nehéz volt nézők nélkül, hiszen a hoki sokkal szórakoztatóbb, ha a nézők ott lehetnek a helyszínen. Kicsit idegőrlő volt, bármelyik nap beüthetett volna a vírus, vagy elmarad az edzés vagy meccs, nem tudtuk végig tud-e futni a szezon. Végül hálásak voltunk, hogy végig tudott menni a szezon és tudtunk játszani. Jelenleg újra maszkot hordunk a jég környékén Újpesten és személyesen mindent megteszünk, hogy játszhassunk és elkerüljük a COVID-ot. Nagy erőt ad nekünk a közönség minden találkozón, minden meccsen győzni akarunk előttetek.
Azt a tavalyi győzelmet az FTC ellen mennyivel jobb lett volna a helyszínen megélni a Tüskecsarnokban, hiszen már évek óta nem nyertünk ellenük idegenben!
Igen, igyekszünk idén majd megismételni ezt!
Miért választottad a 12-es számot?
Kicsiként a 12-es számot használtam a jégen. Aztán juniorban a 22-es számra váltottam, az volt a számom az egyetemen is, de mikor Újpestre igazoltam, a 22-es már Sebié volt, így váltottam ismét a 12-re.
A legtöbb hokisnak vannak babonái, neked is van ilyen esetleg?
Igen, minden meccs előtt ugyanazt eszem, ugyanúgy pihenek, ugyanúgy melegítek be és minden felszerelésből először a jobbat veszem fel, utána a balt.
És végülis meccsek után is ugyanazt eszed, nem? Hiszen mindig kaptok csokit!
Igen, az idei újoncok közül meg is lepődtek páran, hogy mégis mi a fene folyik itt a meccsek végén, hogy csokit dobálnak a nézők nekünk. Szerintem ez nagyon király dolog és mi nagyon szeretjük, a kedvencem a KitKat.
Hogyan néz ki egy szokásos hétvégi napod, ha nincs edzés vagy meccs?
Tavaly a COVID sok mindent keresztbe húzott, de idén ha nincs hokis program, próbálok kimozdulni, a szabadban tölteni az időt. Edzések után úgyis annyira fáradt vagyok, hogy csak ülök a kanapén a lakásban, szóval ha tehetem, igyekszem kimozdulni a svéd barátnőmmel. Vele itt találkoztunk, de ő már öt évvel többet töltött itt Budapesten, mint én. A filmeket szeretem még nagyon, akció, sci-fi és horrorfilmek a kedvenceim.
Köszönjük az interjút Phil, esetleg a végére bármilyen üzenet a szurkolóknak?
A támogatásotok, legyen az meccseken vagy a Facebookon vagy bárhol máshol, ez mind eljut hozzánk és nagyon ösztönző, hogy mennyire elkötelezettek vagytok a csapat mellett. Értékeljük, hogy mögöttünk álltok győzelemben vagy vereségekkor is, jó tudni, hogy hisztek bennünk és nagyon értékeljük ezt, amit kapunk tőletek. Sokat jelent ez nekünk és ez is motivál minket, hogy sikeresek legyünk és büszkék lehessetek ránk.
Köszönjük az interjút és sok sikert a továbbiakban!
Amennyiben kedvet kaptál meghallgatni az eredeti interjút, alább megteheted, illetve az Utehoki Podcastre feliratkozhatsz Youtube-on, iTunes-on, Spotify-on és Deezer-en:
Fordította: Freddy és Bence
Képek: Utehoki Fb oldal és utehoki.hu
Leave a Reply