Ebben a sorozatban igyekszünk olyan játékosokat bemutatni, akik az utánpótlásunkban maradandót alkottak a szezon során. Az első részben Lászlóffy Botonddal ismerkedhetünk meg, aki két korosztályban (U18 és Junior) is képviselte a csapatunkat, idén összesen 59 mérkőzésen lépett pályára, ezeken 41 pontot szerzett (24+17). Sajnos az éremszerzés egyik korosztályban sem sikerült, de a teljesítményére felfigyeltünk és érdemesnek tartjuk figyelni rá!
Botond óvodásként találkozott először a sportággal, a Pólus jegére jártak korcsolyázni, itt kapott lehetőséget arra, hogy kipróbálja a jégkorongot. Újpestre a Pólus Pingvinek csapatából érkezett még szintén gyermekfejjel (elmondása szerint olyan 8-9 évesen), azóta az utánpótlás csapatainkat erősíti. Jelenleg gimnáziumba jár, a középiskola elvégzése után a jégkorong mellett szívesen foglalkozna pszichológiával, vagy olyan területtel, ami emberekkel foglalkozik. Szabadidejében a jelenlegi helyzetben leginkább a barátaival játszik konzolon. Kedvenc külföldi játékosa és jégkorongos példaképe Connor McDavid, kedvenc külföldi csapata a Boston Bruins, személyes példaképe a keresztapja, András. Amikor arról érdeklődtem, hogy mi a mottója, ennyit mondott: „Lazán, faszán, de igazán!”
Botondnak feltettem néhány kérdést az idei szezonjával kapcsolatban is:
Az idei szezonban két korosztályban is sűrűn találkozhattunk a neveddel, mennyire volt megterhelő két fronton is helyt állni?
„Nagyon szeretek mérkőzéseken pályára lépni így élveztem ezt a szezont, nagyon örültem, hogy megmutathattam magam az idősebbek között is! Szezon közben nem éreztem megterhelőnek a kétfrontos játékot, de az elmúlt hetekben a rájátszásban nagyon sűrűre sikeredett a naptár, rengeteg meccset játszottunk és ezt már megéreztem.”
Bár nagy átfedés volt az ifi és a junior között, sokatoknak kellett feljátszanotok, melyik csapatban érezted komfortosabban magad?
„Mindkét csapatban jól éreztem magam, de abból a szempontból, hogy az ifiben azokkal a sortársakkal játszhattam, akikkel már régebb óta együtt játszom, komfortosabb volt a saját korosztályom. A juniorban szinte mindig más sortársakkal kellett pályára lépnem, ami kihívást jelentett, de itt is nagyon jól éreztem magam!”
Hol érzed magad a legjobban a pályán, melyik pozíciót játszod a legszívesebben?
„Bár régebben védőként is játszottam, 1-2 évig az is volt a fő posztom, utána átkerültem a támadók közé és úgy érzem, hogy az én helyem a támadósorban van a szélen.”
Mennyire vagy elégedett a szezon során nyújtott teljesítményeddel?
„A számok alapján nem volt rossz, de magamtól azért többet vártam. Ifiben nagyjából sikerült kihoznom magamból, amit szerettem volna, de a juniorok között kicsit nehezebben ment a játék.”
Hogy élted meg, hogy végül egyik korosztályban sem jött össze az érem?
„Borzasztó érzés, hogy egész évben az éremért dolgozol, leginkább az arany lebeg a szemed előtt, de a végén „csak” a bronzért játszol és az sem jön össze. Amikor ifiben is elbuktuk a mindent eldöntő meccset, azt az érzést nagyon nehéz leírni, nagyon magam alatt voltam, nehéz volt összeszedni magam, de felemeljük a fejünket és a következő szezonban újra nekivágunk a céljaink megvalósításának!”
Hogyan képzeled el a jövőben a jégkorongos pályafutásod?
„Mindenképp szeretnék bemutatkozni a felnőtt csapatban Újpesten és meghatározó tagjává válni a csapatnak! Ezért dolgozom, meglátjuk, hogy alakul a jövő.”
Botond személyében egy céltudatos és végtelenül szimpatikus fiatalemberrel ismerkedhettem meg, kívánom neki, hogy érje el a céljait az életben és a jégpályán egyaránt!
Leave a Reply