Jégkorong csapatunk 2019/2020-as szezonjának első felkészülési meccsére Gyetván került sor. Amikor ez az információ eljutott hozzánk kérdés sem volt, hogy mennünk kell. Az Újpest – Paks foci mérkőzés elején kérdezték meg tőlünk, hogy megyünk-e Gyetvára. Mondtuk, hogy igen, de jön velünk még valaki és a találkozó az Örs vezér terére volt megbeszélve fél háromra. Megbeszéltük, hogy akkor ott találkozunk és együtt indulunk. Mivel hozzánk több jelentkező is lett volna a kocsiba, így egyeztettünk, és aki hozzánk nem fért be, a másik kocsival tudott jönni. Úgy volt, hogy mi 5-en megyünk, de sajnos az indulás reggelén kaptam egy üzenetet, hogy 5. tagunk a szolgálati kötelezettsége miatt nem tudd eljönni. Így 8-an indultunk el, hogy a csapatot buzdítsuk.
A GPS szerint 2 órás út várt ránk, kb. 156 km. Egyszer álltunk meg Balassagyarmatnál, ott ettünk, ittunk majd folytattuk utunkat. Mivel az autópályát kikerültük, nagyon szép szerpentines utakon mentünk. Végül fél hat körül érkeztünk meg a csarnokhoz. A belépő 4 euró volt/fő. A csarnokban az ülések U alakban vannak elhelyezve. Volt külön vendég szektor a jobb oldali (a bejárattól nézve) kapu sarkában, oda helyezkedtünk el. Nagyon tetszett nekünk, mert a padok előtt volt nagy hely, ha szerettük volna a palánktól is nézhettük volna a mérkőzést. Ami még nagyon pozitív volt, hogy a mi játékosaink is ott jöttek ki és mentek be az öltözőbe, így test közelből találkozhatunk a játékosokkal. Mivel a bemelegítés végére értünk oda, a játékosok még nem láttak minket. Jó érzés volt, hogy a meccs kezdetekor amikor megláttak minket, elmosolyodtak (egy páran) és a reakciókból azt vettük észre, hogy jól esik nekik az ott létünk. Az új idegen légiósok még nem igazán tudják/tudták hova tenni ezt a nagy rajongást. Csapatkapitányunk Benk Andris lépett ki először és mindenkivel „leöklözött”. Szerény létszámunk ellenére is, igyekeztünk jó hangulatot teremteni, és szurkolni a fiúknak. Még 6. gól után is ment a „Hajrá lilák”. A hazai közönséggel nem volt probléma – egyszer fejezték ki nem tetszésüket fütyüléssel, amikor csapatunk egyik új játékosát,Devint a verekedés/verés után megtapsoltuk. A végén a játékosok, edzők megköszönték, hogy ott voltunk.
Megfordult a fejünkben, hogy megvárjuk a csapatot, de mivel láttuk rajtuk, hogy nagyon fáradtak és kimerültek, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább elindulunk haza. Másnap egy párunkra egyébként is várt a munka. Az eredmény ellenére azt tudjuk mondani, hogy megérte ezt az utat megtenni. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak akkor legyünk a csapat mellett amikor megy nekik, hanem akkor is amikor kevésbé
Leave a Reply