Az idei szezonnak új vezetőedzővel vág neki az Újpest jégkorong csapata, az Utehoki Podcast pedig nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget és még a bajnokság indulása előtt interjút készített Markus Juurikkalaval. A beszélgetést angol nyelven az alábbi videóban (és a szokásos podcast platformokon) meghallgathatjátok, lejebb pedig egy nem szó szerinti magyar nyelvű leíratot olvashattok.
Az alábbiakban a közel egy órás angol nyelvű beszélgetés összefoglalóját olvashatjátok.
Utehoki Podcast: Üdvözlünk az Utehoki Podcastben, Markus Juurikkala!
Markus Juurikkala: Sziasztok <magyarul>. Örülök, hogy itt lehetek és beszélhetek veletek.
UP: Ó, halljuk az ittléted alatt már megtanultál pár magyar kifejezést.
MJ: Igen, itt-ott pár mindennapi kifejezést meg köszönést már elsajátítottam, azt hiszem kezdésnek jók ezek.
UP: Első kérdésnek beszélnénk kicsit a játékos pályafutásodról. Megnézve Eliteprospects adatlapodat feltűnő, hogy az nagyon rövid volt. Mesélnél kicsit ennek a hátteréről?
MJ: Persze, valóban nem volt túl hosszú, holott gyerekként mikor beleszerettem a sportba mint minden finn hokis, én is az NHL-ről álmodoztam. A utánpótlásos éveimet a szülővárosomban Heinolában hokiztam, majd az utolsó junioros szezonomban egy súlyos sérülést szenvedtem, aminek következtében mondhatni befejeztem a komoly jégkorongozást. Átképeztem magam edzőnek és ez lett a hivatásom.
UP: Térdsérülést szenvedtél?
MJ: Nem, vállsérülésem volt. Először hat hétre estem ki, de rögtön a felépülésem utáni első meccsemen újra megsérültem ugyanott, ami műtéttel is járt és mondhatni az végleg megpecsételte a sorsomat. Fiatal játékosként ez egy kemény csapás volt, de ilyen a sport és próbáltam az elszántságomat az edzősködés felé terelni.
UP: Azáltal, hogy ilyen fiatalon befejezted a játékot, nem érzed úgy, hogy edzőként hátrányod származik ebből? Elvégre rengeteg tapasztalattól lemaradhattál.
MJ: Persze, aki egy hosszú pályafutás után edzőnek áll, rengeteg mindent megélt, sok edzőtől leshetett el dolgokat, amik hasznosak, vagy akár károsak is voltak, amiket nem adnál tovább. Ez nekem nem adatott meg, ugyanakkor nekem is voltak jó edzőim és a képzésem alatt sok tudást szereztem, amit az ifik edzése során fejleszthettem tovább.
UP: Beszéltünk az idő előtt véget ért játékos pályafutásodról, kérdeznénk kicsit az ifis trénerkedésedről is. Először Finnországban voltál vezetőedző fiataloknak, majd Svájcba mentél U17-es trénernek. Mesélnél kicsit erről a korszakról?
MJ: Persze. Igazából tudom, hogy az Eliteprospects azt írja, hogy Svájcba mentem, de ez nem igaz, végig Ausztriában voltam. A Rheintal olyan közel volt a svájci határhoz, hogy az ottani ligában játszottunk és ezért volt ez a félreértés. Ott a képzésem részeként voltam először, majd Finnországban voltam Heinolában végül évekig a Pelicans Lahtinál Skill Coach az ifiknél, mielőtt újra elmentem volna világot látni. Visszatértem Ausztriába, ahol segédedző voltam a Dornbirn Bulldogoknál, majd az U17-es edző is.
UP: És innen hogyan jött az ugrás az alpesi ligás bregenzerwaldi felnőtt csapatának vezetőedzői állásához?
MJ: Ez úgy volt, hogy a Bregenzerwaldi csapat kooperációban volt a Dornbirn Bulldogokkal, és két U17-es szezon után megpályáztam az ottani posztot, amit egy hosszas beszélgetés után meg is kaptam. Ezután 5 éven át edzője is voltam a felnőtt csapatnak és nagyon jó időszak volt életemben. Sokat tanultam fiatal trénerként azokból az idényekből.
UP: Ezalatt az öt év alatt mi volt a legnagyobb sikered, akár egyénileg meg csapatszinten?
MJ: Egyszer megnyertük az osztrák kupát, ami alpesi ligás csapatként nagy siker volt. Amit edzőként nagyon magamévá tettem, hogy a játékosokkal hogyan kell jó kapcsolatot kialakítani. Sok játékossal sok ideig együtt tudtam dolgozni, ami nagy kincs. Plusz, hogy nálad idősebb játékosokkal hogyan kell bánni, kölcsönös tisztelet és bizalom kialakítása. Sokat lehetett tanulni ebből, hogyan add el magad edzőként, miközben te magad légy.
UP: Említetted az idősebb játékosokat. Én mindig nagyon furának képzelem ezt el, hogy ha valaki egy nála sokkal idősebb és tapasztaltabb játékost irányít. Milyen ezt megélni edzőként, tényleg van benne valami furcsa, vagy túlgondolom ezt?
MJ: Igen hát valóban, általában az van, hogy az 50-60 éves edző utasítja a 20-30 éves játékost. Én fiatalként nem tehettem úgy, hogy tudok mindent a játékról, de én belenőttem ebbe a szerepkörbe és nyilván te vagy az edző és tiéd az utolsó szó, de sok kommunikációval sokat lehet tőlük tanulni és kikérni a véleményüket. A kölcsönös tisztelet megadásával ez nem jelent problémát.
UP: Öt év után aztán távoztál a Bregenzerwald csapatától és megkeresett az UTE. Hogy zajlott ez a kontaktálás és mit tudtál korábban az Erste Ligáról?
MJ: Valamennyire képben voltam, hogy milyen csapatok vannak ott és sok játékost is ismerek, akik már megfordultak ott. Pont jókor is keresett meg az Újpest, mert az ötödik szezonom elején már eldöntöttem, hogy ez lesz itt az utolsó, mert szeretnék új kihívásokat keresni. Rögtön szimpatikus volt az ajánlat, családi szempontból is. Úgy éreztem, hogy ambíciók vannak itt és én is segíthetem majd ezt a projektet.
UP: Az ajánlat elfogadása előtt kikérted mások véleményét a klubbal kapcsolatban? Például ismersz embereket, akik itt játszottak már?
MJ: Van pár finn akikről tudom, hogy itt játszottak, de személyesen nem ismerem őket, úgyhogy nem igazán volt ilyen. Akikkel a klubtól beszélgettem épp elég meggyőző volt számomra, hogy jó döntés lesz az UTE ajánlatát elfogadni.
UP: Végleg július végével jöttél ide ha minden igaz.
MJ: Igen, július végén költöztem ide, de már előtte is párszor ideutaztam, hogy találkozzak a klub embereivel és a játékosokkal.
UP: Mik voltak az első benyomásaid a helyszínen? Volt beleszólásod abba, hogy kiket tartsunk meg az előző szezon játékosaiból, vagy az már eldőlt, mielőtt ideérkeztél volna?
MJ: Budapest egy nagyon szép város, ahol lakom Újpesten is nagyon tetszetős. A játékosokkal tudtam beszélni, de jó párnak a sorsa már azelőtt eldőlt, hogy ideértem volna. Akiknél nem, ott meg tudtuk beszélni a terveimet a csapattal kapcsolatban és felvázolni szerepkörüket.
UP: Lezajlottak a felkészülési mérkőzések és nyilván még korai ebből bármi végérvényes következtetést levonni, de mik voltak a benyomásaid azok alapján. Mik a különbségek az Alpesi ligához képest, csapatilag és csarnokilag?
MJ: Jó kérdés. Decemberben biztosan többet tudnék erről mondani, de már valamennyire feltérképeztem a többi csapatot. Ami nagyon szembetűnő különbség, hogy itt sokkal több a légiós játékos. Ott 22 éves kor felett csak négy külföldi játékos lehet, itt meg ennek sokszorosa is megengedett. Ami persze előrelépést hozhat minőségben, de igen, ez egy nagy különbség. A mi pályánk nagyon tetszik nekem, megvan itt minden amire szükség van. Plusz az akadémia pályája és edzőrészlege is nagyon egyedi, nagy segítség ez a fiatal játékosoknak.
UP: Idén a pályák valamilyen új sztenderd miatt kisebbek lettek. Edzőként ez számít valamit, másképp kell-e játszani, vagy igazából nem jelent ez nagy változást?
MJ: Annyira nem játszik ez nagy szerepet és én amúgy is az ilyesfajta pályákat ismertem. Persze a hazai pályát minden csapatnak ki kell használnia mint előny, mert ismeri minden tulajdonságát. Jobban is kedvelem ezt a méretet, mert kevesebb hely van, a játék is felgyorsul.
-141/20230819_UTE_DAB-108.jpg)
UP: Egyre több ilyet veszünk észre, hogy az NHL módosításokat vesszük át (pl pálya kicsinyítés, kapus szektor a kapu mögött) és annyira nem vagyunk oda ezekért. Te hogy látod ezt?
MJ: Ennek két oldala van. Egyfelől pl egy VB-nél jó, ha minden sztenderdizálva van mindenkinek, játsszon is akárhol. Ugyanakkor Európában is büszkének kellene lenni arra a játékra, azokkal a szabályokkal amikkel mit játszunk. Nem hiszem, hogy mindig mindent át kéne vennünk Észak-Amerikából, főleg ha nincs is különösen megindokolva, ezt én sem nagyon kedvelem.
UP: Visszatérve a csapatunkra, milyen fajta hokit várhatunk a csapattól? Mi az általad kitalált játék jellemzője?
MJ: Hát természetesen a nyertes hokit! (nevet) Ez minden csapat célja, hogy legyőzze az ellenfelét. De igazából arra a hokira esküszöm, ahol nagy arányú a korongbirtoklásunk és ha el is veszítjük, minél gyorsabban próbáljuk visszakaparintani. Tudom, hogy ez nagyon egyszerű és banálisnak hangzik, de tényleg ez a kulcsa mindennek. Abban is nagyon hiszek, hogy egy összetartó és egymást segítő csapat mindennél fontosabb, az egyéni teljesítményekre is nagyon jótékony hatással van.
UP: Mennyire látod technikásnak a játékosainkat?
MJ: Jó képességűek, felmértük egyéni teljesítményüket és képességeiket és aszerint próbáltunk felépíteni egy játékot. A legjobb döntéseket kell hozniuk, akármelyik poszton is legyenek, miközben erősségeik alapján vannak a stratégiák kialakítva. Ha meg valami hosszabb ideig nem működik, akkor ki kell találni egy új tervet, amely célra vezet. De bízom a játékosokban, remek srácaink vannak, jó képességekkel.
UP: Jól hangzik. A légiósok terén az elmúlt években inkább tengerentúli játékosokban gondolkodott az Újpest, idén meg 2 kivételtől eltekintve csak finnek érkeztek. Edzőként ismerted őket esetleg személyesen?
MJ: Nyqvistet ismertem jól, mert már a Bregenzerwaldban is velem volt két évig és hívtam át. A többi finnt névről ismertem, de személyesen nem ismertem őket. Attól eltekintve, hogy mindegyik finn, az volt fontos, hogy tudjuk kik érkeznek, milyen fajta emberek. Jöhettek volna ők akárhonnan is, az volt fontos, hogy minél több információt megtudjunk róluk mint játékos és mint ember is. Természetesen finnként egyszerűbb számomra finn emberekről megszereznem ezeket az infókat. Nem ez volt a terv, hogy kizárólag finneket hozzunk, hanem hogy a lehetőségeinkhez képest a legjobb embereket elhozzuk, akikről a legtöbbet tudunk és ez így alakult. Plusz van két észak-amerikai is mellettük és úgy érzem ez egy jó kombináció lesz.
-141/20230819_UTE_DAB-176.jpg)
UP: Tehát van akkor egy kiépített hálózatod Finnország felé, akik felé fordulhatsz ilyesfajta kérdésekkel? Tehát ha kellenek játékosok bizonyos paraméterekkel, akkor tudod kihez kell menni? Virág Csaba például korábban azt mondta, hogy rendelkezik ilyennek Észak-Amerikában és emiatt volt ennyi légiósunk onnan, akkor itt is ez a helyzet?
MJ: Igen, pontosan ez van. Finnországban rengeteg edzőt ismerek akár az élvonalból vagy másodosztályból akikhez fordulhatok, vagy akár régi játékostársakhoz, ha kiszemeltünk valakit. Ezek nagyon értékes segítségek, hogy minél többet megtudjunk az adott játékosokról.
UP: Az elmúlt szezonokban feltűnően sok finn játékos igazolt az Erste Ligába. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy ilyen vonzó állomás lett honfitársaidnak ez a bajnokság? Köze van ehhez a kieső orosz piacnak, hogy úgymond túlkínálat lett a finn játékosokból?
MJ: Nyilván minden finn hokisnak elsősorban az az első nagy álma, hogy a finn élvonalban játsszon, ha oda nem sikerül, akkor a másodosztályú Mestis lehet még opció, de bár ott jó a hoki, pénzügyileg az csak ritkán versenyképes alternatíva. Főleg ha már elérsz egy bizonyos kort pl. 25 felett, nehezen mozdulsz már el onnan profiként. Szóval sokan akik a Liigába nem férnek bele, Európa egy vonzó célpont lehet és a magyar bajnokság is sokat fejlődött az elmúlt években. Szóval ha régen itt játszó hokisoktól megnyugtató visszajelzéseket kapnak, akkor belevágnak a kalandba. A hozzánk igazoló finnek úgy érzik fejlődni jönnek a rájuk terhelődő felelősséggel.
UP: Még maradva a finn játékosainknál, a felkészülési mérkőzéseken feltűnő volt, hogy mindegyik egy sorban volt. Ez hosszú távú cél, hogy egyben tartod őket, vagy idővel majd keverve is lesznek a többiekkel?
MJ: Kicsit onnan közelíteném meg a dolgot, hogy kik jöttek ide. Főleg a három csatár egy sorban nem azért voltak így, mert egy országból voltak, hanem mert hasonló fajta játékosok és jól kiegészítik egymást. Persze az elején könnyítő körülmény, hogy mind egy nyelvet beszélnek és így gyorsabb a beilleszkedés, de tényleg nem ez az első számú szempont. Meglátjuk hogy alakul majd az éles mérkőzéseken, nincs kőbe vésve, hogy ez így is marad. Ha úgy látjuk változásra van szükség, akkor változtatni is fogunk.
UP: Szóval azért várható lesz majd a sorok forgatása a szezon során.
MJ: Persze, ez csak természetes, de nagy híve nem vagyok annak, hogy túl vadul keverjem őket. Inkább arra törekszem, hogy kapjanak időt, hogy megszokják egymást és közösen megtalálják a legjobb játékot. Persze sérüléseknél ez más, ott mindig megfelelően reagálni kell azzal ami van, de ez is az edzősködés része.
UP: Milyennek látod a keretünk mélységét? Nem lesz kevés védő? Újpesten elvégre tradíció, hogy komoly és tartós sérüléshullámok vannak, tavaly volt, hogy 3 bevethető védőnk volt és csatárnak kellett beugrania negyediknek. Ilyenkor a juniorokhoz fogsz nyúlni?
MJ: Igen ez a terv, ha szükséges. Tudom, hogy az Eliteprospectsen karcsúnak tűnhet, de az ottani listán kívül is edzenek velünk rendszeresen fiatalok és rotálva fogjuk őket igénybe venni. A felkészülési meccseken meg is kapták a lehetőséget és figyelmesen követtük a játékukat. Ha a felnőttek közül kiesik valaki, akkor igen, a saját utánpótláshoz akarunk nyúlni, ha már ilyen jó a képzésük. Kell nekik esélyt adni, mert ez a szurkolóknak is extra motivációt ad, elvégre kötődnek hozzájuk és ez nagy érték. Persze ha felnőtt kulcsjátékosaink sérülnek le tartósan, akkor ki kell találni valamit, de alapvetően igen ez a terv, hogy van miből meríteni szerencsére.
UP: Tehát akkor ideális esetben mindig négy teljes sorral megyünk jégre? Ha mondjuk két felnőtt lesérül akkor nem 3 sorozunk, hanem mindig feltöltjük fiatalokkal?
MJ: Persze ez az ideális terv, hogy minden meccsre teljes kerettel menjünk ki, de sok függ attól, hogy mennyire bevethetők épp, szóval ezt nem tudom ígérni, hogy mindig így lesz, de erre törekszünk. Reméljük elkerülnek minket a nagy sérüléshullámok és egyébként erre energiát is fordítunk, hogy a sérüléseket elkerüljük, mert a legjobb játékosok az egészséges játékosok. Persze a mérkőzéseken erre ráhatásunk nincs, de tényleg odafigyelünk, hogy az edzéseken a kockázatokat minimalizáljuk.
UP: Újpesten hosszú évek óta egy fájóan gyenge pont az emberelőnyös játékunk. Mennyire fektetsz hangsúlyt erre az edzéseken és a felkészülési mérkőzések alapján hogy érzed, hogy állunk e tekintetben?
MJ: A speciális játék (hátrány és előny) tagadhatatlanul kulcsfontos tényező a hokiban és ez már a játékosok kiválasztásában is szempont volt, hogy erősek legyenek ezekben. Gyakoroljuk ezt rendesen, az edzőmeccseken voltak is sikerélményeink e téren. Úgy érzem kezdésnek biztató amit e téren láttam, de ahogy halad a szezon, még mindig lehet variálni az összeállításon, ha mégsem úgy alakulnának a dolgok, ahogy szeretnénk.
UP: Ahogy mondtad, az Alpesi ligában csak 4 légiós volt megengedve, itt tavaly óta eltöröltek bármiféle korlátozást e téren, helyette bevezették a pontrendszert. Szurkolóként nekünk ez egy nagy átláthatatlan rendszer, mert a játékosok pontjai sem publikusak és nem is nagyon látjuk az értelmét. Edzőként téged ez hogy érint és mi a véleményed róla? Mennyire vagyunk a maximum ponthatártól és kell-e meccsek előtt egyáltalán kalkulálgatni?
MJ: Persze meg kell ismernünk a szabályokat és alkalmazkodni hozzájuk. A felső határig még van kis puffer, szóval ha bármit is változtatunk kéne a csapaton, akkor lehetőségünk lenne rá. Számolgatnunk persze kellett az igazolásoknál, de nagyon nem véleményezem, mert ezek a játékszabályok és minden csapatra érvényesek, akkor ebből kell kihoznunk a legjavát.
UP: Kicsit visszatérve a fiatal játékosainkra. Az elmúlt években azok általában a negyedik sorban voltak és max sérüléseknél tudtak feljebb lépni. Te is így tervezed használni őket, vagy keverve lesznek a tapasztaltabb játékosokkal, akár légiósokkal is?
MJ: Most elsőre a fiatalokat együtt tartjuk, néha a harmadik sorba is beforgatjuk őket. Szeretném kiemelni, hogy remek fiatal játékosaink vannak, Viktor (a másodedző) nagy segítség számomra, hiszen az akadémiás múltja miatt jól ismeri őket. Ha valaki feljebb szeretne lépni, azt ki kell érdemelni, ez a sport, nincs ingyenebéd, szóval alapból a negyedik sor az övéké, de bennük van a potenciál, hogy ez változhasson. Ugyanakkor kiemelném, hogy a negyedik sor is szerepet fog kapni, nem csak annyira, hogy ellőjék a korongot, amíg a többiek pihennek. Mutassák meg erősségeiket és éljenek a lehetőséggel.
UP: Jó ezt hallani, hogy négy aktív sorban gondolkodsz, mert volt korábban olyan edzőnk, aki a harmadik harmadra rendre kétsorozott már csak és ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Bár ezzel a felfogással mégis bajnokságot nyert legutóbb.
MJ: Az a helyzet, hogy végső soron a nyertesnek vannak a jó megoldásai, az eredmény beszél. De az idő majd eldönti nálunk hogy lesz, a srácoknak ki kell érdemelniük a jégidőt
UP: Mondtad te is, hogy az öltözői hangulat nagyon fontos, hogy jó legyen a kémia a csapat között. Virág Csabánál is ez volt a prioritás, mert ebből jön a jó csapatmunka. Amikor nem jöttek az eredmények, úgy hallottuk, hogy ez már érthető mód egyre kevésbé volt jelen. Ugyanakkor volt már olyan játékosunk, aki bár kiváló kvalitású volt, de nem igazán volt csapatjátékos. Edzőként ez mennyire lehet tolerálni, ha amúgy ilyen játékos termeli a pontokat, de bomlasztó az öltözőben?
MJ: Nem csak az öltöző számít, hanem a teljesítmény is. Ha odateszed magad a jégen, a többi jön magától. De persze, úgy mindig egyszerűbb jó hangulatot generálni, ha az eredmények jönnek, de ha épp rossz széria van, ilyenkor van a legnagyobb kihívás, a csapatszellem fenntartására. Erre készülnünk is kell, nyílt és őszinte kommunikációval, hogy bízunk egymásban. Ez igazából a prioritás ennek fenntartása, legyen az jó vagy rossz időszakokban.
UP: A végére, mennyire csodálkoztál a csokiesőn a felkészülési meccsek végén?
MJ: Erről sajnos lemaradtam, mert a meccs végén már mentem is be az öltözőbe, szóval ezt még nem tapasztaltam. De jónak hangzik, úgy érzem ez is közelebb hozza a játékosokat a közönséggel és ez a közönségsport lényege.
UP: Izgatottan várjuk a szurkolókkal a szezonkezdést, az UTE ugyebár már február végén búcsúzott legutóbb, szóval kíváncsiak vagyunk hogyan néz majd ki ez az új fejezet a klubnál. Úgy érezzük a felkészülési meccsek alapján, hogy előrébb tartunk a korábbi évekhez képest. Köszönjük, hogy eljöttél adásunkba, minden jót és sok sikert kívánunk neked, családodnak és a csapatnak, ott leszünk majd a lelátón.
MJ: Köszönöm szépen a meghívást, nagyon örülök, hogy a lelátón is olyan sokan voltak már. Ha olvassák ezt a szurkolók, akkor gyertek minél többen, szükségünk lesz minden hangra, mert ez egy közös esemény. A nézők valóban extra erőt adnak a játékosoknak, nem szabad ezt alábecsülni.
Fordította: Freddy
Ha kedvet kaptál meghallgatni az eredeti beszélgetést, itt megteheted:
Leave a Reply