Öt éve jártunk utoljára Magyar Kupa elődöntőben, akkor – bár nem Final Fourt rendeztek, hanem csak sima egymeccses elődöntőt – 5-4-re győztük le az abban az évben Erste Liga győzelemig menetelő MAC csapatát. A feladat az idei Magyar Kupa elődöntőjében sem egyszerűbb, sőt: ellenfelünk az osztrák bajnokságban vitézkedő Hydro Fehérvár AV19 – vagy ahogy jobban esik: Volán – lesz. Nemes tett lenne legyűrni a fehérváriakat a döntőért, elsőre talán lehetetlennek is tűnik, de a helyzetünk nem teljesen reménytelen, mert mikor sikerüljön, ha nem most?
Valljuk be: újpesti jégkorongszurkolónak lenni idén sem egy álom. Bár az Erste Liga szezon lényegi része, a rájátszás (pontosabban nekünk a rájátszás-kvalifikáció) még csak nemsokára kezdődik, idén eddig nem kényeztettek el minket hokisaink sikerélményekkel. A tavalyi évadhoz képest összehasonlíthatatlanul gyengébben szerepelt csapatunk az alapszakaszban, az idegenbeli szörnyű teljesítményünket már nem is említve. Nehéz meccsről meccsre végignézni a hektikus teljesítményünket, a sokszor ad-hoc és kilátástalan játékunkat, a be nem vált légiósok távozását és a vékony keretünket. Tavaly legalább az alapszakaszban büszkék lehettünk a csapatunkra még ha a rájátszásban jött is a pofon, ám idén egyelőre iszonyat nagy csalódás a Ligában mutatott teljesítmény.
A kevés pozitívumok egyike idén, hogy csapatunk az Újpesti Jégkorong Akadémia (no comment a sorsolás miatt…) és a zöldek legyőzése után bejutott a Magyar Kupa Final Fourba. Ott persze rögtön belenyúltunk a „tutiba”, vagyis már az elődöntőben megkaptuk a papíron legnehezebbnek ígérkező ellenfelet, a Volánt. A sorsolást és az idei teljesítményünket látva sok lila szurkoló érezhette úgy, hogy nem lesz ennek jó vége, ettől tartok én is, mint ahogy erről szót is ejtettünk az Utehoki Podcast legutóbbi adásában. Ne legyenek illúzióink: ez a Fehérvár még úgy is, hogy nem fut olyan jó szezont az EBEL (elnézést, ICEHL) idei kiírásában, gólokkal jobb a mi csapatunknál. Papíron legalábbis, ahogyan a MAC is erősebb volt papíron 2018-ban az akkori elődöntőben, aztán tudjuk, hogy milyen vége lett annak a meccsnek.
Persze, ebben a mostani meccsben benne van egy sok gólos vereség lehetősége is. Szomorúak leszünk akkor? Hogyne, de őszintén szólva ez az eddigi szezonunkon már nem oszt, nem szoroz. Viszont képzeljétek el, hogy mi lesz akkor ha borítjuk a papírformát és csodát teszünk, ha valahogyan kiütjük a Volánt! El tudjátok képzelni mekkora örömmámor lenne az minden lila szurkolónak? Ennek az esélye bár egészen apró, mégis: egy meccsről van szó, miért is ne lehetne kivételesen három jó harmadunk? Miért ne védhetne Rajna úgy, mint tavaly az alapszakaszban, miért ne állhatna össze a védelmünk, miért ne találhatna magára újra Peresunko és vághatná be a győztes gólt Madácsi?
Mindössze két győztes meccsre vagyunk attól, hogy 1990 után végre újra Magyar Kupát és embertelen hosszú idő után egyáltalán végre kupát nyerjünk. Csak két jól sikerült meccs kellene, ami (az alapján, amit a legutóbbi erdélyi túrán a jégen mutattunk) benne lehet a csapatunkban. Persze amennyire rapszodikus idén a (mondhatjuk akár, hogy meccsen belüli) teljesítményünk is, benne van két sima vereség is a hétvégében. És akkor mi van? Negyedik hely, ez is több, mint amit a Ligában eddig elértünk idén. De képzeljétek el, mennyire katartikus élmény lenne egy ilyen alapszakasz után győztes meccseket átélni a Tüskecsarnokban! Ha a DEAC többször is meg tudta csinálni, mi miért ne tudnánk?
Aztán persze nemsokára jön a rájátszás-kvalifikáció, ami megint más tészta. De most koncentráljunk mi szurkolók és ti, játékosok is csak erre két meccsre és ajándékozzuk meg magunkat egy remek hétvégével! Ott van a csapatban a lehetőség, játsszatok felszabadultan a jégen, mi már semmit nem veszíthetünk itt! A szurkolók részéről pedig annyit ígérhetek, hogy mi pedig 60 percen keresztül szurkolunk nektek!
Még kaphatóak a jegyek a szombati mérkőzésre (csak elővételben), gyertek, szurkoljuk ki együtt a csodát!
Hajrá Lilák!
Leave a Reply