Ha ezen az oldalon a legutóbbi írások arról szóltak, hogy mennyire nem megy jól a csapatnak, milyen kellemetlen vereségeket kellett átélnünk és mennyire nem látjuk a koncepciót a játékban, akkor úgy helyes, ha akkor is legalább olyan lelkesedéssel írunk, amikor jól megy a csapatnak. Márpedig most jól megy, nem is kicsit: hét (igen, nem elírás, HÉT, mint a törpék!) meccses győzelmi szériában vagyunk jelenleg, ami egészen elképesztő a szezon első felére visszagondolva.
22 mérkőzést játszott le csapatunk az alapszakaszra előírt 36-ból, ez azt jelenti, hogy a meccsek közel kétharmadán túl vagyunk. Lássuk a korábban is szemrevételezett vesztett pontok táblázatát, ami talán pontosabb képet ad a liga jelenlegi állásáról, mint a szerzett pontoké (hiszen vannak csapatok, akik kevesebb, mint fele annyi meccset játszottak, mint az UTE):
| Helyezés | Csapat | Meccsszám | Szerezhető pontok | Megszerzett pontok | Vesztett pontok |
| 1. | Brassó | 13 | 39 | 33 | 6 |
| 2. | Csíkszereda | 10 | 30 | 20 | 10 |
| 3. | FTC | 21 | 63 | 40 | 23 |
| 4. | DEAC | 22 | 66 | 42 | 24 |
| 5. | MAC-HKB | 21 | 63 | 38 | 25 |
| 6. | UTE | 22 | 66 | 38 | 28 |
| 7. | Gyergyó | 18 | 54 | 24 | 30 |
| 8. | Vasas | 18 | 54 | 17 | 37 |
| 9. | Titánok | 19 | 57 | 15 | 42 |
| 10. | DAB | 22 | 66 | 12 | 54 |
Egy klasszikust idézve: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Mint látható, a 3. és 7. hely között igen kis különbség van, így valóban minden meccs számít (főleg, mivel idén a középszakasz is elmarad).
Az, hogy a csapatunk elindult felfelé a tabellán egy egyszerű oknak köszönhető: elkezdtünk meccseket nyerni. A december eleji csúfos, FTC elleni 2-6-ot követően csapatunknál mintha átfordult volna valami: jöttek a gólok, elkezdett működni a támadójáték és talán még a szerencse is egy kicsit mellénk szegődött.
Nem elhanyagolható tény, hogy a decemberben nem csak a győzelmek jöttek, hanem a kapuba érkezett a DVTK-tól kölcsönbe Rajna Miklós is, aki első meccsén rögtön a szezon első lila-fehér shutout-jával kezdett, majd második mérkőzésén egy sokáig emlékezetes 5-1-es győzelemből vette ki a részét az FTC ellen. Leigazolása elsőre talán furcsának hathatott, de úgy tűnik, jó hatással volt a csapatra érkezése és Dusival egy egészséges verseny alakulhat ki a kapuban. (Ancsin tv-s nyilatkozatban tett megjegyzése azért több, mint illetlen volt, miszerint „volt egy jó kapusunk, kellet most még egyet mellé szerezni.” Márkus Levi nem ismerős esetleg, akit legutóbb a válogatottba is behívtak és aki remekül pótolta Dusit a hiányzása idején?)
Visszatérve az FTC elleni győzelemre, ez egy olyan pillanat volt, amire már jó öt éve vártunk: végre idegenben is megvertük a legnagyobb ellenfelünket! Most fájhatott csak igazán, hogy a COVID miatt zárt kapusak a meccsek, minden lila-fehér szurkoló a fél karját adta volna azért, hogy a Tüskében szurkolhassa ki ezt a győzelmet. Biztos vagyok benne, hogy a következő idegenbeli sikerig nem kell majd újabb öt évet várnunk.
Hetes győzelmi szériában van tehát a csapatunk, ami mindenképpen tekintélyt parancsoló. Rá is fér a fiúkra most a pihenés, a kilenc nap alatt lejátszott öt meccs (ráadásul ugye mind győztes!) rendesen lefárasztotta az egész csapatot, ez a Vasas ellen nagyon meg is látszott. Szerencsére azonban itt a harmadik harmadra sikerült az utolsó energiatartalékokat mozgósítani és olyat tenni, amiben a szurkolók közül is kevesen hittek, öt gólt lőve megfordították a srácok a mérkőzést. Az egyenlítő gólunkat tessék megnézni mindenképp, egészen csodálatos helyzetfelismerés és kivitelezés volt!
Csapatmunka volt ez a hét győzelem a javából, még ha ennek egy részét kapitányunk nélkül is kellett megvívni. Jobbulást Benknek, a hírek szerint 4-6 hetet kényszerül kihagyni, a térdsérülés makacs dolog. Emellett várhatóan még az alapszakasz vége előtt feltölti a vezetőség az Aviani helyén megüresedő légiós posztot, így még erősebb csapattal vághatunk neki a rájátszásnak.
Hogy minek köszönhető a mostani széria? Végleg túlvagyunk a COVID-on? Vagy csak összeérett a játék? Szimplán csak nagyobb szerencsénk van? Őszintén nem tudom, de remélem a szakmai stáb tudja és innentől már nem engedi letérni erről az útról a csapatot a bajnokság végéig. Van még mit csiszolni a csapaton, de talán most már mindenki elhiszi, hogy tudunk győzni, sőt, ezzel a kerettel merészebb álmokat is dédelgethetünk egy-egy győzelemnél.
Jó érzés most újpestiként böngészni a statisztikákat is: a mi csapatunk lőtte a legtöbb gólt, Chris Bodó vezeti a pontok és az asszisztok listáját, pontokban még dobogós Kyle Just is, büntetéseket tekintve pedig az első UTE játékost csak a 20. helyen találjuk. Az emberhátrányos védekezésen lehetne még mit javítani, de jó rég voltak ennyire jó statisztikái a csapatunknak, az biztos!
Folytatás pénteken 18:00-tól a Brassó ellen. Eredetileg nem ez lett volna a következő meccsünk, de megint átvariálták a menetrendet a szövetség részéről, így érdemes legalább hetente lecsekkolni a szövetség honlapját (már ha működik), nehogy lemaradjunk csapatunk meccseiről.
Zárásként pedig csak egészen halkan jegyezném meg: ha a következő meccset is behúzzuk, akkor olyan győzelmi szériában leszünk, mint legutóbb 2016-ban, amikor olyan csapatok ellen játszottunk még, mint a Beograd és a CSM Galati.
Hajrá Lilák!
Leave a Reply