…mármint az Erste Liga elődöntője felé már félúton jár jégkorongcsapatunk, hiszen (ki ne tudná?) a DAB ellen a négy nyert meccsig tartó párharcban kettő mérkőzést már sikerült behúznunk, már csak ugyanennyit kell nyernünk az elődöntőért!
Amikor múlt hét csütörtökön (jobban mondva szerdán, köszi Brassó) kiderült, hogy csapatunkat a Dunaújváros választotta, nem is volt kérdés, hogy a hétvége idegenbeli túrával fog telni. Ez az a párosítás, aminél jobbat nem is kívánhattunk volna a negyeddöntőre, ráadásul Újváros nincs is annyira messze Budapesttől, hogy ellóghattuk volna az idegenbeli meccseket. Szombat-vasárnap: két nap, két meccs, barátnőmmel gondoltuk összekötjük a kellemeset a hasznossal és a teljes hétvégét s festői szépségű (igen, irónia) Dunaújvárosban töltjük.
Így már szombat koradélután megérkeztünk az acélvárosba, ettünk egy felejthetőt a településhez illően Kiskohásznak nevezett étteremben, majd nyakunkba vettük a várost: nem messze a jégcsarnoktól található a Művész söröző, ahol remek Rizmajer söröket lehet kóstolni csapról és üveges kiszerelésben is (a dupla ipát ne hagyjátok ki!).
A szombati meccs este hatkor kezdődött, mi nemsokkal ez előtt értünk oda a csarnokhoz. Mivel még nem jártunk itt, bolyongtunk egy kicsit a sportcsarnok-focipálya tengelyen (főleg, hogy a DAB Facebook oldala sem volt túl közlékeny, mivel csak annyit írtak, hogy a vendégszurkolók a másik oldalon jöhetnek majd be a jégcsarnokba – köszi szépen, sokat segített), de végül természetesen bejutottunk. A hazai lelátók is szépen megteltek szurkolókkal és piros-fehér zászlókkal, de mi sem szégyenkezhettünk, szép számú lila szimpatizáns kísérte el a csapatot idegenbe.
Maga a meccs úgy alakult, ahogyan talán legszebb álmainkban sem gondoltuk volna: a 11. percben emberelőnybe került a csapatunk és ami az alap- és középszakasz alatt rendszeresen kimaradt, az most Nilan sunyi, lapos lövésénél bizony bement, emberelőnyös gól, vezetünk! És ezt még volt hova fokozni: a következő előnyből kapitányunk, Benk Andris bevágta a másodikat! Ez igen, az előnyös játékunk 2/2, ennél kívánni sem lehetne szebbet. A folytatásban szépített a DAB, de szerencsére olyan fegyelmezett és taktikus játékot hozott az UTE, amit már rég nem láttunk a csapattól, ezáltal egy percig sem kellett aggódnunk a vendégsiker miatt. A záróharmadban előbb Siki, majd Pance is beköszönt, így 1-4-gyel elhoztuk az első győzelmet Újvárosból! Ezért a játékért, ezért a csapatért megérte leutazni vidékre!
Másnap napközben felkerestük a helyi fürdőt, illetve a Dunagyöngye Halászcsárdát, mindkettő igen kellemes hely, ajánlott, ha egy napot ki kell tölteni programokkal Dunaújvárosban. A vasárnapi meccsre is szép számú újpesti szurkolótábor gyűlt össze, a cél pedig a tegnapi játékot látva nem lehetett más: 2 győzelemmel a zsebben utazzunk haza!
Bár ez a meccs kicsit nehezebben indult, 1-2-es állásig, a meccs feléig szinte ugyanaz volt a forgatókönyv, mint egy nappal korábban: 3 gól a vendégszektor előtti kapuba, kettő lila gólszerzővel (köztük Reed egészen szépségdíjas találatával), eddig jó! A zebrák hathatós közreműködésével aztán rendesen eldurvult a meccs, a két aranysisakos ütközése után pedig egyik sem maradhatott a jégen: míg Sikit az öltözőbe kellett támogatni, addig Turcotte véglegest kapott. Érdekes módon a fegyelmi bizottság döntése az esettel kapcsolatban a meccs után órákkal fent volt a neten, szépen megszövegezve, a videó is tökéletesen megvágva. Az egy dolog, hogy nem tiltották el a DAB játékosát, de ha vasárnap este tudtak ilyen gyorsan dönteni és azt publikálni, akkor Nagy Gergő eseténél mi tartott olyan sokáig?! A döntést magát pedig inkább nem is kommentálnám, megtette azt mindenki, aki olvasta az ítéletet.
A jégen a két aranysisakos ütközete után több, mint 10 percig állt a játék, kezdett kabaréba fordulni a dolog. Mikor aztán végre újra útjára indult a pakk, emberhátrányban igen nemes bosszút állt csapatunk Siki sérülése miatt: egy megugrás után Vincze Peti és Benk Andris csodás összjátéka után utóbbi lőtte a hálóba a korongot, 1-3 ide!
A záróharmad is szinte álomszerűen alakult, előbb Pance lőtt gólt, majd az üres kaput kihasználva ismét Reed köszönt be és döntötte el a találkozót másfél perccel a vége előtt. Hihetetlen, de ez is megvan, 2-0-val utazhatunk haza! Úgy tűnik a srácok tökéletesen elkapták a playoff ütemét és remekül sikerült megtalálni a DAB játékának ellenszerét. Most nem szabad lassítani, mivel (bár tudom, telhetetlen vagyok) már nem szeretnék ebben az idényben többet Újvárosba utazni 🙂
Még egy pár dolog, csak úgy észrevétel szintjén:
- Dunaújváros bár nem egy rettentően látványos vagy romantikus hely, azért két napot, egy éjszakát simán el lehet itt tölteni, ha úgy jönnek ki a meccsek – és persze egyébként is
- a DAB játékosoknak nagy respect, mivel a meccsek után mindkét alkalommal többségük elkorcsolyázott a vendégtábor előtt és megtapsolt minket. Természetesen ezt mi is viszonoztuk, így korrekt.
- ellenben a hazai szurkolók részéről az ellenfél földön fekvő játékosára rászámolni kicsit sem szimpatikus – sebaj, mi meg a gólokat számoltuk, amiket a DAB hálójából kellett kivadásznia az ellenfélnek, ez tökéletes visszavágás volt a bunkóságra
- többször hangoztattuk már, hogy Újpesten is jól lenne valami minimális bevonulást szervezni a hazai csapatnak. Nagy dolgokra nem kell gondolni, de az Acélbikáknál is van egy alig fél perces kisfilm, illetve rendes hangbemondás amikor a játékosok pályára lépnek, ami tűzbe hozza a közönséget. Gyakorlatilag semmibe nem kerül, viszont sokat hozzáad az élményhez
Addig kell ütni a vasat (jelen pillanatban az acélt), amíg meleg – tartja a mondás. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a szerda-csütörtöki meccsen mindent bele kell adni és meg kell próbálni ismét legyőzni az újvárosiakat. Bár tudjuk, hogy a DAB az életéért fog küzdeni mindkét meccsen és a sebzett vaddal (bikával) vigyázni kell, de miért ne sikerülhetne ismét? A bérletek érvényesek a két hazai meccsre is, akinek esetleg nem lenne, errefelé vehet jegyet. Találkozunk szerda-csütörtökön hatkor a Megyeri úton, szurkoljuk ki a két lila győzelmet!
Leave a Reply