Végre, < opcionálisan tetszőleges káromkodás beszúrható>!! – valószínűleg ez a mondat hangzott el velem együtt majd’ ezer hazai szurkoló fejében tegnap este nem sokkal nyolc óra után. Végre, iszonyú hosszú idő után legyőztük ősi ellenfelünket! És nem csak szerencsével, hanem gyönyörű gólokkal, a mérkőzés nagy részét dominálva, rendes játékidőben, ahogyan azt kell!
A szakosztály is alaposan rákészült erre a meccsre, ők is érezték, hogy ez egy igencsak fontos találkozó lehet a rájátszás előtt. Sajnos a teltház nem jött össze, de azért így is szépen megtelt a nézőtér, régen voltunk ilyen sokan. A rendezők igyekeztek a harmadok közötti szünetekben tombolával feldobni a hangulatot, maga a kezdeményezés pedig egy jó irány: bár egy ilyen játék nem váltja meg a világot, akár minden alkalommal tarthatnának ilyeneket egy-egy hokis ereklyét felajánlva. Olyan jó lenne, ha a mérkőzések szüneteiben is sikerülne tartalommal megtölteni a jeget, mint megannyi jégcsarnokban!
Magáról a meccsről viszont csak pozitívat tudok írni: a srácok hajtottak a jégen, látszott rajtuk az akarás, ez kell a közönségnek, ezt akarjuk látni minden meccsen (igen, a KMH ellen is!)! A második harmad elején Vincze Peti meglőtte az év gólját (legalábbis nálam ez az év találata, főleg ha a jelentősségét is figyelembe vesszük), majd a zöldek egyenlítése után a harmadik harmadban Rafi ért bele Reed lövésébe, GÓÓÓÓL! Így kell egy, a zöldektől érkező játékosnak belopnia magát a lila szurkolók szívébe! Ezután jöttek persze a támadások a vesztésre álló csapattól, majd’ két és fél percig kapus nélkül is támadtak, de mindez csak helyzetekig vezetett, (muszáj még egyszer leírnom): GYŐZÖTT AZ UTE!
A meccs legjobbja véleményem szerint az első gólt is szerző Vincze Peti, elképesztő sokat melózott az egész meccsen, a gólja pedig… elképesztő volt. De az 1+1-et szerző Rafit is meg kell említeni, ahogyan a most bemutatkozó Kelin Ainsworth-ot, aki szintén jól mozgott a meccsen. És persze nem lehet nem szólni Dusi óriási védéséről a második harmadban, amit már mindenki bent látott, ám ő mégis megfogta. El-ké-pesz-tő!
Remekül játszott a csapatunk, ne feledjük, a Fradi csak 5 a 3 ellen tudott nekünk gólt ütni (azt most hagyjuk is, hogy miért kaptuk a két kiállítást). Aki tegnap kilátogatott a csarnokba, reméljük legközelebb is jön, ez a játék, a ma látott csapat megérdemel egy ilyen közönséget! A meccs utáni ünneplés is valami egészen felemelő volt, még jó hosszú ideig nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról (és biztosan így volt ezzel még sok száz lila szimpatizáns). DiDiomete zászlólengetése teljesen belefért, kellő fricska volt a sok vesztes meccs után, a kapitányunk, Benk Andris megmozdulása a hangosbeszélővel pedig az egyik legelegánsabb válasz volt, amit sportpályán láttam. Így kell ezt!
Egy kis érdekesség: amennyiben jól nézegettem a statokat, az idén érkezőkön felül többek között ez volt az első derby győzelme Dusinak és Kiss-Rusknak is! Elképesztő, igen, ilyen régen nem vertük már meg a zöldeket. És még egy érdekes adat: utolsó győztes gólunkat (hosszabbításban) még ’18 szeptemberében Hebar ütötte Arany kapujába. Szerencsére megtört végre ez a hosszú ideig tartó átok, már csak a pesterzsébeti pályát kell bevennünk, amit szintén időtlen idők óta nem sikerült. Talán a rájátszásban lesz rá lehetőség? Ilyen játékkal bárki ellen van esélyünk!
Végül pedig álljon itt az összefoglaló, benne Vincze Peti és Rafi góljaival, akit pedig a meccs részletesebb, picit szakmaibb beszámolója érdekel egy újpest-szurkoló tollából, errefelé kattintson.
Időközben kikerült az oldalra a középszakasz menetrendje, errefelé kattintsatok az információkért.
A következő meccs pénteken 17:30-tól következik a Brassó ellen. Sajnos innen csak botrányos minőségű fizetős stream szokott lenni, de amint van információnk használható közvetítésről, itt a honlapon jelezni fogjuk nektek.
Leave a Reply