Hétfőtől péntekig négy mérkőzést kellett lejátszaniuk jégkorongozóinknak, ami még hoki berkekben is kifejezetten feszes programnak számít. Pláne egy olyan csapatnak, amely zaklatott eseményektől terhes napokat-heteket tudhat a háta mögött. Számomra az volt a nagy kérdés, hogy a teljes összeomlás élményével jövünk-e ki ebből a megmérettetésből, vagy éppen ellenkezőleg, a nehéz szituáció pozitív impulzusokat táplál az együttes tagjaiba. Szubjektív véleményem szerint, bár messzemenő következtetéseket eszem ágában sincs levonni, minden Újpest szurkoló számára örömteli módon, inkább a második verzió valósult meg.
Pedig nem így indult a hét, hiszen hétfőn tulajdonképpen szétesett játékkal egyértelmű vereséget szenvedtek a srácok a Megyeri úton a Gyergyói HK csapatától, majd másnap a Visegrádi Kupában a lengyel Jastrzebie ütött kilenc dugót Márkus Levente hálójába, amire a mieink csupán két választ tudtak adni. Hiába sejtette az ember, hogy ez utóbbi találkozó a fontossági sorrendben nem foglalt el különösebben előkelő helyet, a látottak minden mentő körülmény ellenére is vastag kérdőjeleket hagytak maguk után…
Egy nap pihenő után az ERSTE Liga harmadik helyén álló Brassó érkezett Újpestre. Az első meglepetést a három meccsen át nélkülözött Jared Brown visszatérése okozta, a másodikat a csapat játéka. Habár a vendégek gyors vezető gólja után már-már a kínszenvedések folytatása rémlett föl az emberben, a harmad derekától mintha kicserélték volna az Újpestet. Összeszedetté vált a játék és két szép góllal sikerült a fordítás, sőt 4-1 arányban sikerült elhúznunk az ellenféltől. A Brassó időt kért és a harmad végére felzárkózott, majd a szünet után az egyenlítés is összejött nekik. Ekkor az a kérdés motoszkált bennem, hogy múló fellángolás volt-e az eredményes és élvezhető játék és a karakteres jégkorong? Hogy sikerül-e a nehéz helyzeten úrrá lenniük a csapat tagjainak, vagy a kemény meló ellenére ismét a vereség keserű íze jut csak nekünk? Szerencsére nem zuhantunk össze és a hosszabbításban Pance góljával behúztuk a győzelmet.
Na de mi lesz másnap Fehérváron? Ahhoz, hogy mindenki igazán hinni kezdjen az előrelépésben, újabb győzelem kéne. Na de ez már a negyedik meccs lesz a héten, ráadásul csütörtökön hosszabbításig kellett játszani. Ólmosak lesznek-e lábak? Mennyit lassul a gondolkodás? Bírni fogják e a srácok a hatvan percet? Sok kérdés, sok fontos kérdés a jövőre nézve…
Pénteken Benk Andrásék csattanós választ adtak rájuk. Okos, bár nehézségektől és holtpontoktól nem mentes játékkal, de magabiztosan verték meg a Titánokat. A győzelem az akarat és a tudás diadala volt egyszerre és ismét csak szubjektív véleményem szerint, jelen helyzetünkben, az idény eddigi legfontosabb diadala, amiből az egész idényre erőt lehet meríteni. Ahhoz, hogy kimásszunk a Baróti Zsolt által is emlegetett gödörből, nagy szükség lesz az energiára, az önbizalomra – a tegnapihoz hasonló győzelmek éppen ezeket az erővonalakat erősítik. Nem is beszélve a csapategységre gyakorolt hatásukról. Együtt szenvedni és végül nehéz helyzetekben diadalt aratni – nincs is ennél hatékonyabb összekovácsoló erő!
Hajrá Lilák és csak az Újpest!
ErSzob
Leave a Reply