Szinte még véget sem ért az előző jeges szezon, amikor a Budapesti Vörös Meteor Sport Klub vezetése bejelentette, hogy megszünteti a jégkorong szakosztályt. Ezzel a II. világháború utáni hazai hokiélet egyik jelentős bástyája omlott össze, mely fennállása során négy bajnoki címet (1952, 1957, 1959 és 1963) szerzett. A szomorú eseményt szerencsére ellensúlyozta egy másik, július 25-én nyilvánosságra hozott hír, mely szerint a KSI teljes végzős évfolyamának átvételével megalakult a Budapesti Volán SC jégkorong szakosztálya. Az új együttes csapatkapitánya egy bizonyos Ocskay Gábor lett és a közlekedésiek jövőképében egy saját műjégpálya is szerepelt, melynek felépítésére két-három év múlva szerettek volna sort keríteni Rákoscsabán. Habár ez utóbbi ígéret sosem valósult meg, legalább a bajnokságban induló csapatok létszáma sem csökkent, továbbra is hat alakulattal számolhatott a szövetség szakbizottsága (Újpesti Dózsa, FTC, BVSC, BKV Előre, Bp. Építők és Bp. Volán).
Újpesten, a bajnoki címvédőnél természetesen már javában zajlott a felkészülés. Július 6-án kiderült, hogy a Bajnokcsapatok Európa Kupájába tizennégy együttes nevezett, természetesen a lila-fehérekkel együtt. A hónap végén az első kör sorsolását is megtartották: Fortuna istenasszony jóvoltából Boróczi Gábor tanítványainak a dán Kjøbenhavns Skøjteløberforening (Koppenhágai Korcsolyázó Klub – KSF) csapata jutott ellenfélként. Mivel nagy valószínűséggel tudható volt, hogy Magyarországon a meccsek lejátszására kijelölt október közepi időpontban még sehol nem lesz játékra alkalmas jég, az Újpest kénytelen-kelletlen lemondott a pályaválasztói jogról és vállalta, hogy mindkét összecsapást a dán fővárosban játsszák le. Ám ez még ekkor a jövő zenéje volt.
A csapat, melynek keretében nem sok változás történt – Borbély Vidor abbahagyta a jégkorongot, a megszűnt Meteortól pedig a kapus Puskás György, alias „Gyufa” érkezett – augusztus 15-19. között Pozsonyban edzőtáborozott, ahonnan a nyugat-németországi Oberstdorfba utazott, hogy augusztus 23-ig három edzőmérkőzést is játsszon, méghozzá remek ellenfelek ellen. Elsőként a másodosztályú (Oberliga) garmisch-partenkircheni SC Riessersee csapatával mérték össze az erejüket Vedresék és a 3-3-as döntetlen kifejezetten jó rajtnak számított. Ezt követte az akkor még az élvonalban, azaz a Budesligában szereplő vendéglátók, vagyis EC Oberstdorf elleni meccs, ami 3-2-es lila-fehér győzelemmel ért véget. A túra zárását a nyugat-német hoki élvonalát képviselő EV Füssen elleni összecsapás jelentette, amit 16-6-ra a bajor csúcsalakulat nyert meg. Az ellenfél játékerejét talán jól érzékelteti, ha rögzítjük: az 1969-1970. évi BEK szezonban ők is a második körig jutottak, ahol a svájci La Chaux-de-Fonds állította meg őket elképesztően szoros, 3-2-es összesítéssel.
Szeptember végén rossz hírt kaptak az újpesti szurkolók, Galambos Béla súlyos vállsérüléssel tért haza a válogatott kassai edzőtáborozásából. A lila-fehérek egy nappal később, szeptember 29-én utaztak el Pozsonyba, ahol a hagyománynak megfelelően a Slovan vendégeként tudtak jeges tréningekkel készülni a közelgő kupamegmérettetésre. Az edzőtáborból október 8-án visszatérő csapat egy hetet töltött a Megyeri úton, majd 15-én útra kelt Koppenhága felé. Sajnos két rutinos játékos nem tarthatott a kerettel, Galambos mellett Klink János is kidőlt a sorból. Bodor Zsigmond sorkatonai szolgálata Treplán Béla munkahelyi elfoglaltsága miatt nem utazhatott el a többiekkel, így október 17-18-án a Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Böle Dezső, Hajek Péter, Hajzer János, Kovácshegyi Pál, Palotás II József, Szeles Dezső – Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Erdős György, Fodor Árpád, Hargitay Zsolt, Menyhárt Gáspár, Szigetvári János, Zsitva Viktor, Ugrai Iván összeállítású csapat lépett jégre a házigazdák ellen. A Forum Arena felfújható gumisátra alatti lelátóról (csak a pálya egyik oldalán volt hely a nézőtér) mindkét nap 3000 néző csodálhatta a lila-fehérek játékát, akik 7-3 és 5-1 arányú magabiztos győzelmekkel vívták ki a továbbjutást a következő körbe.
Az október 20-án hazatérő fiúkat szerencsére már sportolásra alkalmas jég várta a Megyeri úton, így semmi akadálya nem volt annak, hogy megfelelő ütemben készüljenek a hat csapatos bajnokság október 31-i rajtjára. Boróczi Gábor a Népsport kérdésére elmondta, hogy a korábbi években megszokotthoz képest a csapat keményebben készült és nem csak az edzések számát, de azok intenzitását is sikerült növelni. Ennél is fontosabbnak tartotta azonban, hogy sikerült két hónappal előrébb hozni a jeges edzések kezdetét. A szakíró bajnoki várakozásokkal kapcsolatos kérdésére magabiztosan kijelentette, hogy a csapat hozzáállására nem a reménykedés volna a legmegfelelőbb szó, hiszen másokhoz hasonlóan, a fiúk saját maguktól is az elsőség megvédését várják. Előrelépésben a nemzetközi porondon reménykedik, ahol, mint az pár nappal az OB megkezdése előtt kiderült, az olasz Cortina együttesét kiverő nyugatnémet EV Landshut várt a lila-fehérekre.
1970. október 31-én a Bp. Volán Megyeri úti látogatásával végre megkezdődött a honi jégkorong idény is. A csapatok a következő összeállításban léptek jégre:
Újpest: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Böle Dezső, Palotás II József – Ugrai Iván, Bánkuri Árpád, Zsitva Viktor – Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál – Bálint Attila, Hargitay Zsolt, Menyhárt Gáspár – Treplán Béla, Hajek Péter – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György
Volán: Balogh T. (kapus), Ocskay, Tamás, Rétfalvi, Gilián, Földvári, Laklia, Kolbenheyer, Tímár, Raszkovszky, Pápai, Farkas, Mucsányi, Hajden, Olasz, Hoffmann, Németh
A lila-fehérek alaposan megnyomták az első harmadot és bár az újonc a következő húsz perctől már jobban játszott, a lendületes támadásokat vezető Újpest 7-2 arányú magabiztos győzelemmel rajtolt. A hazai gólszerzők: Treplán, Menyhárt, Erdős, Palotás II, Szigetvári, Hargitay és Ugrai voltak.
Egy héttel később a Kisstadionban lépett jégre a csapat a Bp. Építők vendégeként és Ugrai 2, Hargitay, Zsitva, Menyhárt, Böle, Klink, valamint Szigetvári 1-1 góljával 8-0-ás győzelemmel örvendeztették meg a szurkolókat. No meg egy kapott gól nélküli meccsel Vedres Mátyást.
Másnap, november 8-án a BVSC látogatott a Megyeri útra, ahol a rangadóra kilátogató szurkolók örömmel pillantották meg bemelegítő kedvenceik között a játékra kész Klink Jánost.
Újpest: Vedres Mátyás – Szeles Dezső, Kovácshegyi Pál – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Menyhárt Gáspár, Ugrai Iván – Böle Dezső, Palotás II József – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György
BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Kertész, Zsitva B., Gyöngyösi, Palla, Závory, Bakai, Schwalm, Grimm, Szilassy, Kósa, Miklós, Gámán, Gálfi, Nagy, Losonci Gy. (kapus)
Az első harmad jó iramú, változatos játékot hozott, gólt azonban nem láthatott az enyhe hazai fölényt tapasztaló közönség. Szünet után a vasutasok kezdtek jobban, a 22. percben mégis a lila-fehérek jutottak előnyhöz. Bálint Attila ugrott ki a koronggal, akit a túloldalon Ugrai Iván követett és a pontosan érkező átadásból megszerezte a vezetést. A válasz gyorsan érkezett, hiszen még egy perc sem telt el és Miklós egyenlített, majd tíz perccel később az egykori zöld-fehér kedvenc, Schwalm Béla a vezetést is megszerezte a vendégeknek. Ezt követően is a BVSC támadott többet, ám a sérüléséből a legjobbkor felépülő Klink Pityu még a harmad vége előtt egalizált. Az utolsó harmadban tovább folyt a nagy tempójú játék. Ekkor már a lila-fehérek voltak a kezdeményezőbbek és a 43. percben Menyhárt révén vissza is vették a vezetést és mint később kiderült, ezzel a találattal a győzelmet is sikerült megszerezni. Következhetett az idény első örökrangadója.
A derbire két nappal később a Kisstadionban került sor 4000 néző előtt.
FTC: Molnár (kapus), Enyedi, Gogolák, Krasznai, Kertész, Horváth, Mészöly, Szikra, Császár, Póth, Kereszty, Muhr, Kassai, Deák
Újpest: Vedres Mátyás – Szeles Dezső, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Hargitay Zsolt, Ugrai Iván – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György
A nemrég még lila-fehérben játszó Szikrának csupán néhány másodperc kellett ahhoz, hogy megszerezze a vezetést a riválisnak. Az 5. percben Bánkuti az Újpesten nevelkedő Molnárról lecsorgó korongot lőtte be a hosszú sarokba. A 16. percben ismét az FTC-nél volt az előny, majd Zsitva Viktor hagyott ki egy ordító emberhátrányos lehetőséget. A másik oldalon viszont Gogolák lőtt csilingelő kapuvasat. A második harmadban a hazaiak tetemes előnyt szereztek azzal, hogy a 24. és 26. perc között három gólt is lőttek, amivel tulajdonképpen el is döntötték a rangadó sorsát. Sőt a 32. percben Horváth bravúros egyéni alakításával már ötre nőtt az előny. A harmad végén egy látványos Bánkuti-Zsitva-Klink akció végén azért még szépítettek a lilák. Az utolsó játékrész ismét zöld-fehér góllal kezdődött, majd a 47. percben Palotás József értékesített egy emberelőnyt. Még egy perc sem telt el, amikor Bálint Attila is beköszönt, több gól azonban már nem esett, így a szezon első derbije 7-4-es vereséggel ért véget.
Az élet azonban nem állt meg. Négy nappal később ismét a Kisstadionban vizitált az Újpest a BKV Előre vendégeként. A meccs nagy részében egykapuzó IV. kerületiek Klink 4, Bálint, Zsitva és Szigetvári 2-2, valamint Palotás, Erdős, Ugrai és Böle 1-1 találatával 15-1 arányban nyerték az első kör utolsó mérkőzését.
A követező napok az óvásokról szóló hírek jegyében teltek. Elsőként a BVSC akciójáról írt a Népsport. A vasutasok Menyhárt Gáspár jogosulatlannak vélt szerepeltetése miatt protestáltak a szövetségnél – eredménytelenül. A következő értesülés már külföldről, a BEK házatájáról érkezett. Mivel az olasz Cortina megóvta a Landshut elleni párharcot, ismét bizonytalanná vált, hogy a második körben kivel találkoznak majd Boróczi Gábor tanítványai.
Az viszont teljesen biztos volt, hogy november 18-án, a második bajnoki kör első mérkőzését a Bp. Építők ellen kell megvívni a Kisstadionban. A 14-4-es újpesti győzelemből Menyhárt 4, Klink 3, Ugrai, Bánkuti, Palotás, Zsitva, Fodor, Szigetvári és Böle 1-1 góllal vette ki a részét.
Négy nappal később a BKV Előre érkezett a Megyeri útra. A 9-0-ás hazai győzelemmel záruló meccsen Palotás József 2, Zsitva, Menyhárt, Szigetvári, Klink, Fodor, Bánkuti és Bálint 1-1 találattal zárt.
1970. november 25-én következhetett a második derbi, ezúttal a Megyeri úton, ahová aznap este 2000 néző látogatott ki.
Újpest: Vedres Mátyás – Hajzer János, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Menyhárt Gáspár, Ugrai Iván – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György – Hargitay Zsolt, Böle Dezső – Kézeli Pál (kapus)
FTC: Molnár (kapus), Enyedi, Gogolák, Horváth, Mészöly, Szikra, Kovács, Krasznai, Kertész, Császár, Kereszty, Muhr, Kassai, Deák
A meccs sűrű ködben kezdődött, ám a természeti jelenség hamarosan oszladozni kezdett, ami erősen javított a játék színvonalán. Olyannyira, hogy a lila fehérek Zsitva és Bálint révén az 5., illetve a 6. percben kétszer is megzörgették Molnár hálóját. Szünet után tovább gyorsult az iram és bőségesen potyogtak a gólok. Az Újpestnek ismét csak két percre volt szüksége két újabb találathoz, ezúttal Fodor és Bánkuti voltak eredményesek, majd egy minutummal később Horváth szépített (4-1), Bálint azonban a 28. percben ismét négyre növelte az előnyt. Majd a vendégek lőttek gyorsan két gólt, hogy aztán két Zsitva találat között Menyhárt is bevegye a Ferencváros kapuját. 8-3-as újpesti vezetésről várták a csapatok az utolsó harmadot, amely mind iramában, mind izgalmaiban elmaradt a középső húsz perctől. Mindkét részről 2-2 gól esett, hazai oldalon Klink és a harmadik találatát is megszerző Bálint Attila voltak eredményesek.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
10-6
(2-0, 6-3, 2-2)
A mérkőzést egy hetes válogatott szünet követte. Legjobbjaink Ausztriába utaztak, hogy Grazban és Bécsben mérjék össze erejüket a házigazdák nemzeti csapatával. A 6-5 és 5-3 arányú vereségekkel záruló portyán Menyhárt, Ugrai és Palotás 1-1 alkalommal volt eredményes, rajtuk kívül Vedres Mátyás, Bálint Attila, Bánkuti Árpád és Fodor Árpád képviselte a válogatottban az Újpestet.
Idehaza közben a lila-fehérek és a nyugat-német Landshut vezetői, gondolván, hogy egymással mérkőznek majd a BEK második körében, megegyeztek a két találkozó időpontjáról. E szerint a két csapat december 6-án Budapesten, majd három nappal később Bajorországban adott volna randevút egymásnak. A dolgok azonban kisvártatva szöges fordulatot vettek.
Addig azonban az Újpestnek még pályára kellett lépnie a magyar bajnokságban, elsőként december 2-án a Kisstadionban a Bp. Volán vendégeként. A közlekedésiek fiatal játékosai nagyjából a mérkőzés feléig tudták viszonylag szorosan tartani az eredményt. A 34 – 38. percek között azonban megroppantak és a lilák ötször is megzörgették Balogh Tibor hálóját. A 11-1-es újpesti győzelemből Szigetvári 3, Ugrai és Zsitva 2-2, Bálint, Bánkuti, Klink, illetve Hajzer 1-1 góllal vette ki a részét.
Három nap múlva ismét a Kisstadionban vizitált a csapat, ezúttal azonban a lényegesen jobb játékerőt képviselő BVSC volt az ellenfél.
BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Kertész, Schwalm, Gyöngyösi, Zsitva B., Závory, Bakai, Gámán, Miklós, Kósa, Szilassy, Gálfi, Palla, Grimm, Erendtis, Losonci Gy. (cserekapus)
Újpest: Vedres Mátyás – Böle Dezső, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Kovácshegyi Pál – Bálint Attila, Menyhárt Gáspár, Ugrai Iván – Szeles Dezső, Hajzer János – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György – Puskás György (cserekapus)
Jó iramban és váltakozó játékkal kezdtek a csapatok, ami az 5. percben gyors gólváltást eredményezett: a fiatal Palla Antal a vasutasoknak szerzett vezetést, amit néhány másodperccel később a nagy kedvvel játszó csapatkapitány, Zsitva Viktor egyenlített ki. A 8. percben Bánkuti vette be Balogh Szúnyog hálóját. A második harmad elején az Újpest dominált, Zsitva a 21. és a 25. percben szerzett gólokkal 1-4-re alakította az eredményt, majd a játékrész legvégén ismét Bánkuti volt eredményes. Az utolsó húsz perc kiegyenlített játékot hozott, gólt azonban sokáig nem. A meccs hajrájában azonban ismét megrázta magát az Újpest és Szigetvári, illetve Bálint találataival az előzetesen vártnál sokkal nagyobb arányú győzelmet aratott.
BVSC – Újpesti Dózsa
1-7
(1-2, 0-3, 02)
A mérkőzést követően több mint egy hónapos szünet következett a bajnokságban, ami csak 1971. január első felében folytatódott. Addig sem maradt azonban jégkorong nélkül a nagyérdemű, hiszen a válogatott is bemutatkozott végre hazai jégen, illetve a lila-fehérekre is várt még a BEK második köre. De tényleg várt még?
December 7-én arról cikkezett a Népsport, hogy a német Landshut nemzetközi kupából való kizárása miatt az Újpest játék nélkül jutott tovább a harmadik fordulóba, ahol az osztrák Klagenfurt lesz majd az ellenfele. A két klub vezetői gyorsan meg is állapodtak egymással abban, hogy 16-án a Megyeri úton, két nappal később Klagenfurtban találkoznak egymással, hogy a csapatok döntsenek a továbbjutás kérdéséről.
Addig is, december 9-én, a nemzeti csapat Budapest néven találkozott a VSZ Kosice együttesével, amelytől 1-8 arányú vereséget szenvedett. A keretbe tizenegy Újpest játékost hívtak be, akik közül Vedres, Palotás II, Treplán, Bálint, Bánkuti, Menyhárt, Hajzer, Zsitva, Szeles és Ugrai jégre is léphetett, csupán Fodor Árpád hagyta ki a mérkőzést. Válogatottjaink ezt követően Lengyelországba utaztak, a fent említettek közül csupán Vedres, Hajzer és Fodor maradt itthon.
És folytatódott a BEK-saga is. December 12-én kiderült, hogy az Újpestnek mégis le kell játszania a második körben esedékes meccset, ahol a megállás nélkül lobbizó olaszok, azaz a Cortina lesz az ellenfelük. A szűkös időhatárok miatt villámgyorsan megszületett a meccsek időpontját rögzítő megállapodás: december 16. Megyeri út, december 20. Cortina d’Ampezzo!
1970. december 16-án szerdán, a Kisstadionban került sor az olaszok elleni első mérkőzésre. A szaksajtó szerint a helyszínen csupán 800 néző volt kíváncsi a találkozóra, ám a szemtanúk egybehangzó állítása szerint, ennél lényegesen többen voltak a lelátón.
Újpest: Vedres Mátyás – Palotás II József, Szeles Dezső – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Menyhárt Gáspár, Ugrai Iván – Hajzer János, Kovácshegyi Pál – Szigetvári János, Fodor Árpád, Erdős György – Puskás György (cserekapus)
Cortina: Jack Siemon (CAN) – Gianfranco Da Rin, Giulio Constantini – Giuseppe Lorenzini, Alberto Da Rin, Ruggero Savaris – Giulio Verocai, Renato Franchesci – Renato Lacedelli, Bruno Frison, Enrico Benedetti – Bruno Ghedina, Fabio Polloni, Silvio Bernardi
Mindkét csapat idegesen és kapkodva kezdett, így nem csoda, hogy gól nélküli döntetlennel ért véget az első harmad. A második húsz percre viszont eltűnt az óvatos játék, az Újpest több gólhelyzetet is kialakított a vendégek kapuja előtt. A 31. percben Menyhárt Gáspár ugrott ki a védők között és a kanadai kapust is kicselezve a hálóba lőtte a korongot. Hét perccel később Zsitva Viktor emberelőnyből növelte kettőre az előnyt. Az utolsó harmad elején az olaszok szintén emberelőnyből szépítettek Bernardi révén. A bekapott gól nem zavarta meg a fiúkat, továbbra is ők támadtak többet és a térfélcserét követően, az 53. percben Palotás József visszaállította a kétgólos különbséget, amivel egyben a végeredményt is beállította. A meccs érdekes momentuma volt, amikor Bánkuti akkora kapuvasat lőtt, hogy a korong egyszerűen három darabra hullott.
Újpesti Dózsa – SG Cortina Doria
3-1
(0-0, 2-0, 1-1)
Boróczi Gábor a mérkőzés után a következőképpen nyilatkozott a Népsportnak: „Elégedett vagyok a teljesítményekkel, javuló játékot láttunk. Jól védekeztünk, a csatárok úgyszólván soha nem hagyták magukra a védőket, hanem az ellenfél támadásánál mindig visszajöttek. Sok helyzetünk kihasználatlanul maradt, igaz, hogy az olasz kapus is nagyszerűen védett. Remélem, vasárnap nem lesz ilyen jó napja! Szeretnénk továbbjutni.”
A csapat másnap már útra is kelt Olaszországba, hogy december 20-án megvalósítsa az álmát: a továbbjutást a BEK harmadik körébe, ami koránt sem tűnt lehetetlennek. A mérkőzés helyszíne a csodálatos Stadio Olimpico del Ghiaccio, azaz az Olimpiai Jégstadion volt, mely 1954-ben, két évvel a városban tartott téli olimpiai játékok előtt került átadásra.
Cortina: Jack Siemon (CAN) – Paolo Bernardi, Giulio Verocai – Silvio Bernardi, Alberto Da Rin, Ruggero Savaris – Gianfranco Da Rin, Giulio Constantini – Bruno Ghedina, Giovanni Mastel, Bruno Frison – Enrico Benedetti, Giuseppe Lorenzi, Giulio Constantini
Az Újpest remekül rajtolt és az 1. percben Bálint Attila találatával már sikerült is megszerezni a vezetést, de néhány másodperccel később A. Da Rin egyenlített. Az 5. percben Szigetvári János vette be a kanadai kapus hálóját, amivel ismét megvolt a vezetés, amit csak 8 perccel később tudtak a hazaik Savaris révén egalizálni. Szünet után Zsitva Viktor ismét az Újpestnek szerzett vezetést, de két perccel később megint egyenlő volt az állás, sőt Mastel góljával a 31. percben már a hazaiak vezettek. Szerencsére Zsitva Viktor még a harmad vége előtt egyenlített, ám az olaszok sem tétlenkedtek és Savaris második találatával 5-4-gyel várták a csapatok az utolsó harmadot. Az olaszoknak három góllal kellett nyerniük a továbbjutáshoz és két gól kellett a büntetőlövésekhez. Nos, a játékvezető, folytatva az egész meccsen érvényesülő tendenciát, mindent meg is tett azért, hogy a hazai pálya és a hazai érdekek érvényesülhessenek. A jó ütemben befújt emberelőnyöknek köszönhetően a Cortina 1-0 arányban nyerte a játékrészt, azaz a játék 6-4-es olasz győzelemmel zárult. Következhetett az orosz rulett, azaz a rávezetéses párbaj.
Az első körben a lila-fehérek két büntetőt értékesítettek, az olaszok egyet, amikor következett az utolsó rávezetés. Vedres egyértelműen és tisztán oldalra rúgta ki lábvédőjével a sarok felé tartó, laposan ellőtt korongot. A kispadon mindenki a magasba emelte a kezét és örült a kivívott továbbjutásnak, amikor a játékvezető – általános megdöbbenésre – gólt jelzett. Véleménye szerint a korong bejutott az Újpest kapujába, csak éppen lyukas volt a háló, így ki is jött onnan. Következhetett a második kör, ahol már csak a lélektani előnybe került hazaiak tudtak értékesíteni egy rávezetést, azaz ők örülhettek az „ebül szerzett” továbbjutásnak.
SG Cortina Doria – Újpesti Dózsa
6-4 (bü.: 3-2)
(2-2, 3-2, 1-0)
A meccs utóéletéhez tartozik, hogy Kecskés József szakosztály igazgató azonnal megóvta az eredményt és a csapat igazát filmfelvételekkel is igazolni tudta, ám mindez a versenybizottságot nem érdekelte. Akár a Landshut esetében, ezúttal is a Cortina érdekei érvényesültek és néhány héttel később szemrebbenés nélkül jóváhagyták az olaszok továbbjutását. Apró öröm az ürömben, hogy a következő körben a Klagenfurt ellen már se a jégen, se a zöld asztal mellett nem sikerült eredményt elérniük – bár arról nincs információ, hogy az utóbbival megpróbálkoztak-e…
Az érthetően igencsak csalódott küldöttség december 22-én érkezett haza Budapestre, ahol a válogatottaknak nem sok idejük volt arra, hogy megmelegedjenek az ünnepi asztal mellett. Nemzeti csapatunk ugyanis Dániába tartott, hogy részt vegyen a koppenhágai Pondus Kupán, valamint, hogy Malmöben megmérkőzzön a helyi, illetve egy norvég klubcsapattal. A keretben Vedres Mátyás, Palotás József, Szeles Dezső, Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Menyhárt Gáspár, Ugrai Iván és Zsitva Viktor képviselték az Újpestet. Legjobbjaink a dán és a holland válogatottakat biztosan verték, míg a Malmö ellen 7-7, a norvég Frisk ellen 8-7 volt az eredmény.
A bajnokság 1971. január 9-én folytatódott, az ellenfél a Bp. Építők volt a Kisstadionban. Bár az első és az utolsó harmadot is döntetlenre hozták a kék-fehérek, a középső húsz perc egyértelműen az Újpest fölényével telt, így a IV. kerületiek Bálint, Menyhárt és Ugrai 2-2, illetve Bánkuti, Treplán és Fodor 1-1 góljával 9-5 arányú győzelemmel gyűjtötték be a két pontot.
Négy nappal később, a Bp. Volán ellen a Megyeri úton lejátszott mérkőzésen sem akart igazán összeállni a játék, így a veszélyesen kontrázó közlekedésiek alaposan megnehezítették a lilák dolgát. A győzelem azért így is meglett, Bálint Attila és Ugrai Iván egyaránt duplázni tudott, amire az ellenfél részéről Marczinka és Rétfalvi válaszolt, azaz Újpest-Volán 4-2.
A november végén, december elején mutatott jó formának nyoma sem volt januárban. Talán a hosszúra nyúlt bajnoki szünet és a kupacsalódás okozta a visszaesést, talán más okai is voltak – ám a megoldásra csupán néhány nap állt rendelkezésre, hiszen 20-án már következett is a versenyfutás végkimenetele szempontjából létfontosságú újabb örökrangadó a Kisstadionban.
FTC: Molnár (kapus), Enyedi, Gogolák, Horváth, Mészöly, Szikra, Kertész, Krasznai, Kassai, Deák, Kereszty, Császár, Muhr, Kovács (cserekapus)
Újpest: Vedres Mátyás – Szeles Dezső, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Treplán Béla – Bálint Attila, Menyhárt Gáspár, Bodor Zsigmond – Hajzer János, Kovácshegyi Pál – Szigetvári János, Fodor Árpád, Ugrai Iván – Kézeli Pál (cserekapus)
A Népsport szerint meglepően kevés, csupán 2500 néző volt kíváncsi a helyszínen az összecsapásra. Alig kezdődött meg a játék, máris a hazaiak hálójában táncolt a korong: Zsitva vette be Molnár kapuját. Ezt követően, ahogy mondani szokták, a nagy tét alaposan rányomta a bélyegét a meccs színvonalára. A zöld-fehérek egy szimpla, majd egy kettős emberelőnyt is elpuskáztak, majd ismét Zsitva Viktor következett. Csapatkapitányunk a 15. percben kettőre növelte az előnyt. Szünet után nagyot változott a játék képe. Az FTC játéka jócskán feljavult, pontosabbá vált és a harmad közepén hét perc alatt négy gólt ütve a maguk javára fordították az állást (4-2). Az utolsó percekben viszont már ismét a lilák voltak jobbak, gólt azonban, ekkor még nem sikerült szerezni. A 42. percben azonban már igen, ismét Zsitva volt eredményes, amivel újabb lendületet tudott adni a csapatnak. A 47. percben Bánkuti egyenlített, majd egy perccel később Klink már a vezetést is megszerezte (4-5). A térfélcserét követően a zöld-fehérek egyenlítettek, de Szigetvári az 53. percben ismét az Újpest javára alakította az állást. Hogy végül mégis döntetlenre végződött ez a hibáktól tarkított, ám annál fordulatosabb örökrangadó, arról Kassai gondoskodott az 57. percben.
Ferencváros – Újpesti Dózsa
6-6
(0-2, 4-0, 2-4)
Három nappal később újabb fontos rangadó következett. A BVSC látogatott a Megyeri útra.
Újpest: Vedres Mátyás – Böle Dezső, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Szeles Dezső – Bálint Attila, Menyhárt Gáspár, Bodor Zsigmond – Kovácshegyi Pál – Szigetvári János, Fodor Árpád, Ugrai Iván – Puskás György (cserekapus)
BVSC: Balogh J. (kapus), Koutny, Kertész, Schwalm, Gyöngyösi, Kósa, Závory, Bajai, Szilassy, Grimm, Palla, Zsitva B., Miklós, Gámán, Erendits, Losonci Gy. (cserekapus)
Az Az Újpest védelméből erre meccsre sajnos kiesett az előző mérkőzésen végleges kiállítást kapó Treplán Béla és Hajzer János sem tudott jégre lépni. A sok támadást hozó első harmadban a vendégek Schwalm Béla két találatával szereztek vezetést. Az Újpest rengeteget támadott, de a befejezéseknél mindig hiba csúszott a számításba. A középső húsz percben aztán „megtört a jég”: Zsitva Viktor a 29. percben emberelőnyből szépített. A vasutasok viszont önfeláldozó védekezéssel és Balogh Szúnyog bravúrjaival tartani tudták magukat, sőt Palla a harmadik harmad elején visszaállította a két gólos különbséget. Egy percre rá Ugrai hozta közelebb a lilákat, de a BVSC-nek ismét volt válasza, Grimm vette be Vedres hálóját. Bánkuti még a fordulás előtt visszahozta a reményeket, ám a végszót a harmadik találatát is megszerző Schwalm mondta ki az 56. percben. A fájó vereséggel az Újpest ismét kétpontos hátrányba került a zöld-fehérekkel szemben.
Újpesti Dózsa – BVSC
3-5
(0-2, 1-0, 2-3)
A válogatott január utolsó napjaiban Csíkszeredába utazott, hogy Budapest néven összemérje erejét a bukaresti, a pozsonyi és a szófiai hasonló szelekcióval. Újpestről Vedres, Palotás, Zsitva, Klink, Bánkuti, Menyhárt, Bálint és Treplán kelt útra. Az első meccsen 4-4-es döntetlen született a románokkal, majd 6-4 arányban kikaptunk a pozsonyi csapattól, végül 13-3 arányban vertük meg a bolgárokat. Legjobbjaink így 3 ponttal a harmadik helyen zárták a tornát, viszont a pontkirály Menyhárt Gáspár (8+4), míg a legjobb csatár Bálint Attila lett.
A bajnokság február 8-án folytatódott a BKV Előre elleni meccsel, amire a Kisstadionban került sor. A lila-fehérek tartalékosan, csupán két támadótrióval léptek jégre és bár a vezetést a közlekedésiek szerezték meg, akik két harmadon át döntetlenre tudták hozni a meccset, a harmadik harmadban végül összeomlottak és az Újpest Treplán 2, Zsitva, Szigetvári, Menyhárt, Ugrai, Palotás és Böle 1-1 góljával 8-2 arányban húzta be a két pontot.
Két nappal később a Bp. Építők látogattak a Megyeri útra. Ezen a meccsen egyetlen pillanatig nem volt kérdés, hogy melyik a jobb csapat. Menyhárt 4, Klink 3, a csatárt játszó Kovácshegyi 2, Fodor, Bálint, Szigetvári és Ugrai 1-1 gólt ütött, amivel a lila-fehérek 13-0-ás győzelmet arattak Minder Rezső tanítványai ellen.
Már csak négy meccs volt hátra a bajnokságból, a szurkolóknak azonban még várniuk kellett a végkifejletre, mivel a válogatott megkezdte a közvetlen felkészülést a hollandiai világbajnokságra. Idehaza négy edzőmeccsre került sor a Kisstadionban: február 14-én és 15-én a szlovák szelekcióval mérkőztek meg a fiúk és 3-8, illetve 6-8 arányú vereséget szenvedtek. A lila-fehérek közül Menyhárt és Bálint 2-2, Bánkuti és Zsitva 1-1 alkalommal voltak eredményesek. 17-én és 19-én a svájci válogatott látogatott Budapestre. Az első meccsen a helvétek győztek (4-7), a másodikon viszont sikerült a visszavágás, a végeredmény 5-2 lett ide. A két összecsapáson Zsitva 3, Menyhárt 2, Bálint és Szeles 1-1 találatot jegyzett. Az utazókeretben végül kilenc újpesti játékos kapott helyet, mégpedig Vedres Mátyás, Palotás József, Szeles Dezső, Klink János, Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Zsitva Viktor, Menyhárt Gáspár és Ugrai Iván.
Párizsban még egy felkészülési meccs várt a válogatottra, mintegy főpróbaként, értelemszerűen a francia nemzeti csapat ellen. A február 24-én lejátszott mérkőzést 4-1 arányban a hazaiak nyerték. A magyar gólt Bálint Attila ütötte. Két nappal később már a bolgárok elleni nyitómeccs következett, amit 7-6-ra sikerült megnyerni. Másnap, a britek ellen ismét egy 7-6-os győzelem következett, majd egy bravúros 3-3 a románokkal. A negyedik meccsen a franciák sajnos ismét megvertek minket, ezúttal 4-8 volt az eredmény. A vereséget a Belgium ellen elért 31-1 arányú (nem elírás!) győzelem követte, majd a házigazda hollandok elleni 4-3 és a dánok elleni 2-0-ás diadalok zárták a tornát! A remek szereplés 11 pontot és harmadik helyet eredményezett a 13 pontos Románia és a 12 pontos Franciaország mögött.
Idehaza közben, immár hagyományosnak mondható módon a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmeivel voltak elfoglalva a csapatok itthon maradt tagjai. A kiírás szerint ezúttal egy körmérkőzéses minitorna döntött a serleg sorsáról. A meccseket kivétel nélkül a Kisstadionban játszották. Az Újpest február 22-én a Bp. Volán ellen kezdett egy 6-2-es győzelemmel, majd két nap múlva a Bp. Építőket sikerült 8-6 arányban kétvállra fektetni. Március 3-án jöhetett a BVSC elleni összecsapás, amelynek a válogatottak távollétében, egyértelműen a vasutasok voltak az esélyesei. Szerencsére a papírforma nem érvényesült és a Puskás György – Böle Dezső, Kovácshegyi Pál – Hargitay Zsolt, Szigetvári János, Fodor Árpád – Hajek Péter, Treplán Béla – Erdős György, Galambos Béla, Bodor Zsigmond – Hajzer János, Buzás György összeállítású csapat Fodor 3, Hajek, Szigetvári és Bodor 1-1 góljával 6-4 arányban diadalmaskodott a rangadón. Puskás még Schwalm büntetőjét is hárítani tudta. Három nap múlva a Ferencváros ellen lépett jégre a csapat. A folyamatos havazásban, ami időnként irreálissá tette a játékot, a zöld-fehérek kezdtek jobban, akik 3-1-es vezetésről várhatták az utolsó harmadot. Az Újpest komoly hajrába kezdett és az 55. percben sikerült is egyenlíteni, ám sajnos két perc múlva a rivális újra betalált és 4-3 arányban megnyerte a mérkőzést. Gólszerzőink Szigetvári (2) és Bodor voltak. Az utolsó mérkőzésen a lila-fehérek Erdős 4, Fodor 3 és Szigetvári 2 találatával 9-0 arányban legyőzték a BKV Előrét, s mivel a gólarányuk messze jobb volt, mint a szintén nyolc pontot gyűjtő Ferencvárosé, a csapat megvédte az előző idényben szerzett kupagyőztes címét.
Az 1971. évi Magyar Népköztársasági Kupa végeredménye:
A kupagyőzelem kivívásában a BVSC együttese és a támadójáték hatékonysága bizonyult a mérleg nyelvének. Míg az Újpest legyőzte a vasutasokat, addig az FTC 6-1 arányú vereséget szenvedett tőlük, ráadásul Boróczi Gábor tanítványai a meccsek többségét nagyobb gólaránnyal nyerték meg, mint a rivális. Csatáraink közül elsősorban Fodor Árpád, Szigetvári János és Erdős György eredményessége érdemel említést, míg a nagyjából felváltva védő kapusok, Kézeli Pál és Puskás György is stabil teljesítményt nyújtottak.
A bajnokság, hosszú szünet után, március 11-én folytatódott. Az Újpest 14-én a BKV Előre ellen lépett jégre a Megyeri úton és a fiúk alaposan megrázva a „gólfát” 15-0 arányban szállították a kötelező két pontot. Klink 3, Ugrai, Bánkuti, Galambos és Bálint 2-2, Szigetvári, Fodor, Zsitva, illetve Menyhárt 1-1 gólt ütöttek.
Négy nappal később következett a szezon utolsó örökrangadója, ami egyben az utolsó szalmaszálat is jelentette a bajnoki cím megvédésére. A két csapat között a meccs megkezdésekor három pont volt a különbség. A játékosok telt ház, azaz 3000 szurkoló előtt korcsolyáztak ki a jégre.
Újpest: Vedres Mátyás – Szeles Dezső, Palotás II József – Bánkuti Árpád, Klink János, Zsitva Viktor – Hajek Péter, Böle Dezső – Erdős György, Bálint Attila, Galambos Béla – Menyhárt Gáspár, Szigetvári János, Fodor Árpád – Ugrai Iván, Bodor Zsigmond – Puskás György (cserekapus)
FTC: Kovács (kapus), Enyedi, Gogolák, Horváth, Mészöly, Szikra, Krasznai, Kertész P., Deák, Póth, Kereszty, Császár, Kassai, Muhr, Molnár (cserekapus)
A rivális hatalmas iramban kezdte a mérkőzést, ami úgy tűnt, jócskán meg is lepte a hazaiakat, így a 7. percben már 0-3-at mutatott az eredményjelző tábla. A harmad felénél szerencsére a lila-fehéreknek is sikerült felvenniük a ritmust és a 15. percben Szeles Dezső révén a szépítés is összejött. Néhány másodperccel később Klink is bevette Kovács hálóját, ám Póth sajnos még a dudaszó előtt újabb gólt lőtt. A második harmad 6. percében ismét háromra növelte előnyét a vendégcsapat és a középső játékrészben több gól már nem is esett, csupán a kiállítások száma emelkedett jelentős mértékben. Az utolsó húsz percre az Újpest fokozta a tempót és hat perc alatt sikerült is kiegyenlíteni az eredményt. Előbb Menyhárt, majd Fodor és Bánkuti talált be az ellenfél ketrecébe. Fordulás után szinte azonnal visszaszerezte az előnyt a vendégcsapat, ám Galambos az 53. percben újra egyenlített. Ezt követően, a létfontosságú győzelem megszerzése érdekében, mindent egy lapra feltéve támadott a csapat, de nem járt sikerrel. Sőt, az 57. percben, a volt újpesti játékos, Szikra egy kontra végén újabb gólt szerzett, bebiztosítva ezzel a Ferencváros győzelmét és bajnoki címét.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
6-7
(2-4, 0-1, 4-2)
A bajnokságból hátralévő két mérkőzésnek tulajdonképpen már semmi tétje nem volt. Március 22-én a Kisstadionban került sor a BVSC elleni találkozóra, amely érdekes és változatos összecsapást hozott. Ráadásul egy lezúduló zápor miatt háromnegyed órán át állt a játék, így a csapatok az utolsó két harmadot szünet nélkül játszották le. Az Újpest az utolsó másodpercekben lőtt Palotás góllal tudott egyenlíteni, így 3-3-as döntetlen született a rangadón. Az első két gólunkat Szigetvári és Klink szerezték.
Az utolsó bajnokit három nappal később, szintén a Kisstadionban játszotta le a csapat. Az ellenfél a Bp. Volán volt és Bálint, illetve Menyhárt 2-2, valamint Klink, Szeles, Erdős, Zsitva és Fodor 1-1 találatának köszönhetően, 9-2-es győzelemmel búcsúzott a csapat a kitartó szurkolóktól.
Az 1970-1971. évi Országos Bajnokság végeredménye:
Boróczi Gábor néhány nappal később a Népsport hasábjain „elismerte, hogy az FTC megérdemelten nyerte a bajnokságot. Döntően azért, mert az egymás elleni találkozókon jobban és eredményesebben szerepelt. Az újpestiek bíztatóan kezdtek, amit a BEK-ben nyújtott teljesítmény is bizonyít. A későbbiek során azonban kissé szétesett az együttes. Boróczi abban látta ennek okát, hogy nem sikerült a válogatott és a klub érdekeit összeegyeztetni. Adódtak olyan esetek, amikor a lila-fehér játékosok más-más poszton szerepeltek a válogatottban, mint a klubjukban. Ez pedig, véleménye szerint, zavarólag hatott.”
A Népsport az év legjobb sorát is összeállította, amelyben két újpesti, Palotás József és Bálint Attila kapott helyet. Az idény legjobb hátvédje díjat szintén Palotás József kapta.
A Magyar Népköztársasági Kupa és bajnoki ezüstérmes együttes kerete:
Kapusok: Kézeli Pál, Puskás György, Vedres Mátyás
Hátvédek: Böle Dezső, Hajek Péter, Hajzer János, Kovácshegyi Pál, Palotás József, Szeles Dezső, Treplán Béla
Csatárok: Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Bodor Zsigmond, Buzás György, Erdős György, Fodor Árpád, Hargitay Zsolt, Klink János, Menyhárt Gáspár, Szigetvári János, Ugrai Iván, Zsitva Viktor
ErSzob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem