1965 – 1966 – Elsőként az Európa Kupában

Az Újpest jégkorongozói 1965 április-májusától arra készültek, hogy a szakosztály fennállása óta első ízben sikerüljön megvédeni az előző idény során nagy küzdelemben megszerzett bajnoki címet. Emellett a csapat nyilván a Magyar Népköztársasági Kupa ismételt elnyeréséről sem akart lemondani és ott lebegett a szemek előtt egy vadonatúj kihívás is: a bajnokcsapatok számára első ízben kiírt Európa Kupa, amelybe szerencsére Magyarország is benevezett. Habár a Szovjetunió távol maradt a küzdelmektől, a mezőny igencsak rangos volt, hiszen az Újpesti Dózsa mellett a csehszlovák ZKL Brno, a finn Karhut Pori és a svéd Västra Frölunda is indult, de ott volt a mezőnyben az NSZK, az olasz, a francia, a bolgár, az osztrák, a svájci, a lengyel, a jugoszláv, a norvég és a dán bajnok is.

A továbbra is Szamosi Ferenc irányításával készülő lila–fehérek és szurkolóik július második hetében nagy izgalommal figyelték, hogy a sorsolás szeszélye kit sodor elsőként az útjukba az európai kupaporondon. A válaszra július 12-ig kellett várni, amikor a Népsport végre közölte, hogy az Újpest ellenfele a bolgár HK CSZKA Szófia lesz, akikkel a kiírás érdekessége folytán négy alkalommal, kétszer itthon, kétszer idegenben kell majd összecsapni a továbbjutásért, amit a több pontot gyűjtő csapat érdemel ki. Pontegyenlőség esetén a több lőtt gól számít, ám ha ebben sincs különbség, akkor az utolsó mérkőzés végén 3-3 büntetőlövéssel kell eldönteni a továbbjutás sorsát.

A csapat kerete lényegében nem sokat változott az előző évihez képest. Patócs András az állatorvosi egyetem elvégzésével lényegében befejezte az aktív jégkorongozást, míg a kevés lehetőséghez jutó Szántó László a Bp. Vörös Meteorhoz igazolt. Az érkezési oldalon új játékos ezúttal nem tűnt fel, mivel a szakvezetés, szükség esetén az előző idényben bajnokságot nyert ifjúsági együttes tehetséges tagjaival kívánta feltölteni a sorokat. A csapat felkészülése is a megszokott mederben folyt egészen őszig, amikor is megszaporodtak a jeges edzőtáborok, főleg azoknak a játékosoknak, akiket a válogatottnál is számításba vettek. Ők elsőként szeptember 21-én kelhettek útra, hogy október 3-ig a csehszlovákiai Gottwaldovban (ma Zlín, Csehország) készüljenek a téli univerziádéval és a zágrábi világbajnoksággal színesített szezonra. A keretben Vedres Mátyás, Palotás József, Bálint Attila, Bánkuti Árpád, Boróczi Gábor, Klink János és Zsitva Viktor képviselték az Újpestet. Ezt október 12-17. között egy újabb, ezúttal Ausztriában tartott válogatott összetartás követte. A lila-fehérek a fenti két túra közötti időt használták fel arra, hogy a bolgárok elleni hazai mérkőzésekre (október 23. és 24.) formába hozzák magukat. Az egyhetes edzőtábor helyszíne az északkelet-csehországi Opava volt, ahová 15 játékos utazhatott el.

Lassacskán az is kiderült, hogy a tervek szerint október 27-én rajtoló bajnokságba ezúttal is 8 együttes nevezett. A kiírás szerint a mezőnynek a kétfordulós alapszakaszt követően alsó- (5-8. helyekért) és felsőházra (1-4. helyekért) kellett szétválnia, ahol újabb két forduló döntött a csapatok végső helyezéséről. A Béke Kupa helyét végérvényesen átvevő Magyar Népköztársasági Kupa körmérkőzéses formában lebonyolítandó küzdelmeit február 9. és március 21. közé időzítette a jégszövetség.

A korábbiaktól eltérően, ebben az esztendőben a honi jégkorong-idény nyitányát nem egy bajnoki, vagy kupamérkőzés jelentette, hanem a lila-fehérek debütálása az Európa Kupában. Október 22-én ugyanis megérkezett Budapestre a bolgár címvédő, a válogatottak egész sorát foglalkoztató HK CSZKA Szófia együttese. Az ellenfél edzője, Alekszander Mihajlov az összecsapások előtt jó játékban és szoros eredményekben reménykedett, hogy csapatának még kis gólarányú vereségek esetén is maradjon esélye a továbbjutásra a visszavágókon. Mivel Újpesten technikai okokból még nem volt versenyzésre alkalmas jég, a mérkőzéseket a Kisstadionban rendezték, ahol október 23-án szombaton szép számmal gyülekeztek a szurkolók, hogy a derült időben élőben szurkolhassák végig a 17:30-kor kezdődő mérkőzést.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád – Patócs Péter, Galambos Béla, Gazda László – Molnár Tibor

CSZKA Szófia: Atanasz Ilijev – Joncso Joncsev, Stefan Csomakov – Nedko Nedjelkov, Ivajlo Kalev, Pavel Leszev – Pejcsev, Dimitrij Lazarov – Alekszandr Varvarjan, Bozsidar Dimov, Tancso Leszev – Ilija Bacsvarov, Sztefan Sztefanov, Kiril Geraszimov – Pancso Mihajlov

Az Újpest semmit nem akart a véletlenre bízni és már az első percektől fogva keményen rohamozott. Az ellentmondást nem tűrő játék gyors vezetést eredményezett, Bánkuti Árpád már a 2. percben bevette Ilijev kapuját. Hat perccel később Palotás József emberelőnyből volt eredményes, majd Zsitva 12. és 18. percben lőtt góljaival már 4-0 állt az eredményjelző táblán. A második harmadban sok volt a keménykedés és a kiállítás, ami inkább a bolgároknak kedvezett, amit Kalev (23.p., ee.), Nedjelkov (38.p.), valamint Csomakov (39.p.) révén három góllal nyomatékosítottak is. Szerencsére a 28. percben azért Klink is betalált, így az utolsó játékrész előtt még mindig 5-3-as újpesti vezetésnek örülhettek a lila-fehér szurkolók. Szamosi Ferenc a szünetben rendet tett a fejekben és bár a játék keménysége cseppet sem csökkent, Bálint Attila 41. percben esett gólja némileg elvette a bolgárok kedvét. Bánkuti még a fordulás előtt belőtte a maga második találatát, majd az 53. percben Palotás János is beköszönt Ilijevnek.

Újpesti Dózsa – HK CSZKA Szófia

8-3

(4-0, 1-3, 3-0)

Vasárnap egy órával korábban, 16:30-kor indult útjára a korong. A mérkőzésre mintegy 1000 szurkoló váltott jegyet.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád

CSZKA Szófia: Andrej Kirilov (Atanasz Ilijev) – Stefan Csomakov, Pejcsev – Nedko Nedjelkov, Ivajlo Kalev, Pavel Leszev – Joncso Joncsev, Hriszto Antov – Alekszandr Varvarjan, Bozsidar Dimov, Tancso Leszev – Dimitrij Lazarov – Ilija Bacsvarov, Sztefan Sztefanov, Kiril Geraszimov – Pancso Mihajlov

Az Újpest ezúttal már idegesség nélkül, okosan és határozottan játszott. A vezetést ismét a 2. percben, Boróczi Gábor góljával sikerült megszerezni. A lila-fehérek letámadásos játéka egyáltalán nem ízlett a vendégeknek, így nem csoda, hogy a szünetig Palotás János (10.p.) és Zsitva Viktor (17.p.) is be tudott köszönni a bolgár hálóőrnek. A második harmadban sem állt le a gólgyártás. Bálint Attila a 21., Hajek Péter a 23. percben volt eredményes. Újabb két minutum múlva Bálint második gólja gondoskodott az ellenfél kapuscseréjéről, azonban a beálló Ilijev sem bírta sokáig. A 32. percben Palotás János már az Újpest hetedik gólját ünnepelhette. Az utolsó húsz percben a lila-fehérek nem erőltették a játékot, a nézők azonban így sem maradtak esemény nélkül, hiszen az 51. percben Zsitva is meglőtte a maga második gólját.

Újpesti Dózsa – HK CSZKA Szófia

8-0

(3-0, 4-0, 1-0)

A csapat tehát szép és magabiztos játékkal lépett ki a nemzetközi kupaporondra, ahol a látottak és a kialakított gólkülönbség alapján magabiztosan várhatták a fiúk a szófiai visszavágókat. Ám addig még sok feladat várt a csapatra, hiszen október 27-én szerdán három mérkőzéssel megkezdődtek az Országos Bajnokság küzdelmei. A nyitómeccs nem is akármilyen csemegét tartogatott a szurkolóknak, hiszen a liláknak éppen a Ferencvárossal kellett összecsapniuk a Megyeri úton. Nem is csoda, hogy telt ház, azaz 3000 szurkoló fogadta a kellemesen enyhe, derült időben jégre korcsolyázó csapatokat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Lőrincz Ferenc – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Patócs György (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Molnár Tibor – Gazda László, Galambos Béla

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Treplán Béla – Horváth Zoltán, Orosz Károly, Schwalm Béla – Erdős Péter, Gogolák László – Dudás József, Jakabházy László, Póth János – Kiss-Szabó István, Kassai György, Major Ernő – Vámosi János

Az első tíz percben az Újpest kihagyott, az FTC Orosz révén (9. perc) belőtt egy emberelőnyt, amit heves lila-fehér rohamok követtek. A 15. percben Palotás Öcsi mattolta Csánkot, ám nem sokkal a harmad vége előtt Schwalm ismét a vendégeket juttatta előnyhöz. Az Újpest játéka a szünet után alaposan feljavult és a 23. percben Bálint Attila Boróczi pazar passzából egyenlített, majd a harmad derekán a fiatalabbik Palotás, József távoli bombája révén már a vezetést is sikerült megszerezni. A játékrész vége azonban ismét a zöld-fehéreknek hozott szerencsét: Jakabházy másodpercekkel a dudaszó előtt egyenlített. Sőt, a 43. percben Póth a vezetést is visszaszerezte a riválisnak, Bánkuti azonban két perccel később, egy kék vonalról eleresztett bombával tette semmissé a hátrányt. Változatos játék következett, mindkét csapat nyílt sisakkal harcolt a győzelemért. Az 57. percben aztán a lilák négyese, Lőrincz Ferenc, régi önmagát idéző módon robogott végig a bal szélen, hogy egy jól irányzott, éles lövéssel hangrobbanást idézzen elő a hazai szurkolók körében: GÓL! Végre ismét az Újpestnél az előny! A meccsnek azonban még közel sem volt vége. Egy perccel később Boróczi másolta le Lőrincz produkcióját, amivel végleg eldőlt a két bajnoki pont sorsa.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

6-4

(1-2, 2-1, 3-1)

A játéknap többi mérkőzésén: BVSC-Vörös Meteor 5-2, Bp. Előre-Bp. Építők 4-4.

Három nappal később, október 30-án szombaton újabb három összecsapással folytatódott a pontvadászat. A lila-fehérekre ezúttal is hazai rangadó várt: a Martinuzzi Béla által vezetett Bp. Vörös Meteor látogatott a Megyeri útra. A szeles, felhős, szórványos esőkkel tarkított időben több mint 1000 szurkoló döntött úgy, hogy a lelátóról szurkolja végig a mérkőzést.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György (C) – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Molnár Tibor – Galambos Béla, Patócs Péter, Gazda László

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Ziegler Péter. – Grimm György, Rozgonyi György, Beszteri-Balogh János – Kárász István, Losonci Imre – Kárász György, Erdős György, Deák Miklós – Popelka István, Havas Róbert, Szlávy István

A hazaiak szinte nekiestek ellenfelüknek, így a piros-fehérek az első öt percben alig-alig tudtak kijutni a saját harmadukból. Több esetben is Losonci bravúros védései mentették meg őket a góltól. A Meteor csak a harmad hajrájában kezdett éledezni, ám ekkor Rozgonyi utolsó percben eleresztett távoli lövésével a vezetést is sikerült megszerezniük. Szünet után sem változott a játék képe. A lila-fehér tűzijáték továbbra is eredménytelen maradt, sőt egy csilingelő kapuvast követő ellentámadásból Beszteri-Balogh a 25. percben kettőre növelte a vendégek előnyét. Az Újpestet megzavarta a bekapott gól, a játékosok ritmust vesztettek, aminek a 35. percben újabb Meteor találat lett a következménye. A gólszerző ezúttal Kárász György volt. Az utolsó húsz perc egy remek Rozgonyi cselsorozattal és góllal kezdődött, ami tulajdonképpen el is döntötte a meccs sorsát. Habár a 45. percben Palotás Jánosnak végre sikerült bevennie Losonci kapuját, négy perccel a vége előtt Deák visszaállította a négygólos különbséget. Hajek Péter utolsó másodpercekben szerzett gólja már csak szépségtapasz lehetett.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

2-5

(0-1, 0-2, 2-2)

A játéknap további eredményei: Bp. Postás-Bp. Spartacus 11-3, BVSC-FTC 4-0.

Október 31-én két bajnoki mérkőzést rendeztek. Az elsőn a Bp. Spartacus, némi meglepetésre, 6-5 arányban győzött az Építők ellen, majd a Bp. Előre verte 5-3-ra a Bp. Postást.

November 3-án szerdán szeles, felhőátvonulásokkal és esőkkel tarkított időben került sor az újabb játéknapra. A lila-fehérekre ezúttal is kemény mérkőzés várt, hiszen a bajnokságot nagyszerű formában kezdő vasutasok látogattak el a Megyeri útra. Az előző évi arany- és ezüstérmesek összecsapására csupán 500 néző volt kíváncsi. Gondolhatnánk, hogy a három nappal korábban elszenvedett vereség vette el a szurkolók kedvét a jégkorongtól, de nem erről volt szó. Miközben Borócziék kikorcsolyáztak a jégre, a Népstadionban az újpesti labdarúgók Solymosi, Bene, illetve Kuharszki góljaival 3-0 arányban verték az Everton FC csapatát a Vásárvárosok Kupájában.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Patócs György (C) – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Molnár Tibor – Gazda László, Patócs Péter, Galambos Béla

BVSC: Balogh János – Kertész József, Koutny Lajos – Leveles György, Bikár Péter, Zsitva Béla – Babán József, Siba Ferenc – Gámán Imre, Miklós Károly, Kósa Ambrus – Petyerák István, Bakay László, Petyerák Sándor – Dudar Imre

A mérkőzés színvonala alaposan elmaradt a várakozásoktól. Kezdetben inkább a hazaiak akarata érvényesült és a 8. percben kis híján a vezetést is sikerült megszerezni, ám Zsitva hiába cselezte át magát a védőkön és csapta be végül Balogh kapust is, lövése a kapuvason csattant. Egy perccel később Klink már nem kegyelmezett, éles szögből hatalmas gólt ragasztott a vasutasok hálójába. A második harmad álmos játékkal és enyhe újpesti fölénnyel kezdődött, ám a 27. percben Leveles, kihasználva Vedres Matyi bizonytalankodását, szinte a semmiből egyenlített. A bekapott gól alaposan megzavarta a hazaikat, így amikor egy perccel később Bakay megiramodott egy lecsorgó koronggal, szinte senkitől sem zavartatva juttathatta előnyhöz a vendégeket. A játékrész vége sem sikerült jól, Koutny távolról leadott lövése Vedres kesztyűjéről pattant a gólvonal mögé. Szünet után valamelyest élénkült az iram, a lilák igyekeztek tempót diktálni, a 45. percben Bikár révén mégis a vendégek szereztek újabb találatot. Néhány másodperccel a térfélcsere előtt Bálint szemfüles gólja visszahozta a csapat reményeit. Dolgoztak is keményen a fiúk, megtettek mindent a felzárkózásért, ám az 57. percben Zsitva Béla találata végképp eldöntötte a két pont sorsát. A végeredményt egy perccel később Bikár állította be, miután a feleslegesen cselezgető Lőrincztől elcsent korongot bevágta az Újpest kapujába.

Újpesti Dózsa – BVSC

2-6

(1-0, 0-3, 1-3)

A további meccseken: Bp. Spartacus-Bp. Előre 4-7, Bp. Postás-Bp. Építők 9-4.

Mielőtt az újpesti hokisok útra keltek volna Szófiába, hogy lejátsszák az Európa Kupa visszavágó mérkőzéseit, a Népsport a két meglepően nagy arányú vereség okairól kérdezte Szamosi Ferenc edzőt: “A Meteor ellen az első harmadot elkönnyelműsködte a csapat. A BVSC elleni első harmadban is elmulasztották a kínálkozó lehetőségeket. Ennyi helyzetet egyszerűen nem lehet büntetlenül kihagyni.” Érdekesség, hogy a szakíró már ekkor felvetette, hogy Zsitva és Bánkuti között Klink Pityu lehetne az ideális center, amit a nem is olyan távoli jövő fényesen be is igazol majd. A sajtó azt a kérdést sem volt rest feltenni az illetékeseknek, hogy vajon miért kellett a hokirangadót a VVK meccsel egyidőben rendezni, hiszen a csapat így jelentős jegybevetéltől esett el, ráadásul a szurkolók megszokott biztatását is nélkülözniük kellett. A szakosztály lakonikus rövidséggel válaszolt: “A szövetség így írta ki a mérkőzést és nekünk ehhez kellett alkalmazkodnunk…” A másik oldal sem volt sokkal kommunikatívabb: “Amikor a kiírás készült, még nem volt ismeretes a VVK mérkőzés időpontja. A Dózsa kérését, például a jégkorong találkozó kedden történő lebonyolítását mi elfogadtuk volna, de ilyen kéréssel senki sem fordult hozzánk…” Ahogy mondani szokás: no comment.

A kérdés mindenesetre hamar lekerült a napirendről, mivel november 6-án, miközben idahaza az FTC 3-1-re verte a Meteort és a BVSC, ha nehezen is, de 2-0-ra győzött az Építők ellen, már a szófiai Druzsba stadionban kellett helyteállniuk a fiúknak, hogy bebiztosítsák az EK továbbjutást. 3500 bolgár szurkoló viszont éppen azért szorított, hogy a lilák ne nyerjenek és maradjon tét a másnapi mérkőzésre is. Az összecsapásról Dr. Kovács Gyula telefontudósítása alapján számolt be a hazai sajtó, így a lilák összeállításán és gólszerzőin kívül jelenleg kevés információ áll rendelkezésünkre a meccsel kapcsolatban.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás II József, Lőrincz Ferenc – Zsitva Viktor (A), Klink János, Bánkuti Árpád – Boróczi Gábor, Palotás I János, Patócs György (C) – Patócs Péter, Galambos Béla

Az első harmadban Borócziék a tempó lassítására törekedtek és okos játékkal 1-2-es vezetést alakítottak ki. Szünet után a bolgárok minden tudásukat és erőtartalékukat mozgósították, az újpesti védelem pedig többször is elbizonytalanodott, ami elég volt a fordításhoz, így 3-2-es hazai vezetéssel fordultak rá a csapatok a záró játékrészre. Szamosi edző a szünetben rendezte a sorokat és talán a CSZKA játékosai is elfáradhattak, így a jó helyzetkihasználással párosuló lila-fehér fölény magabiztos győzelmet és továbbjutást eredményezett. Gólszerzőink Bánkuti (3), Boróczi, Zsitva és Klink voltak. A mezőny legjobbjának a csapatkapitány Patócs György bizonyult.

HK CSZKA Szófia – Újpesti Dózsa

4-6

(1-2, 2-0, 1-4)

A másnapi negyedik mérkőzésnek a presztízsen kívül már nem volt valódi tétje.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás II József – Boróczi Gábor, Klink János, Patócs Péter – Lőrincz Ferenc, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás I János, Zsitva Viktor (A)

Szamosi Ferenc fiai ezúttal is okos játékkal rukkoltak elő az első harmadban, így megérdemelten szereztek kétgólos előnyt. Szünet után a keménység került előtérbe, sok volt a verekedés, ami inkább a bolgároknak kedvezett, akik egy Palotás Öcsiről bepattanó koronggal szépíteni is tudtak. Az utolsó húsz perc ismét lila-fehér fölényt hozott, melynek során Patócsék szinte tetszés szerint érték el góljaikat, melyekből Boróczi hármat, Bánkuti és Zsitva kettőt-kettőt, Klink pedig egyet vállalt magára.

HK CSZKA Szófia – Újpesti Dózsa

4-8

(1-3, 1-0, 2-5)

Az Újpest tehát négy mérkőzésen szerzett maximális nyolc ponttal, 30-11-es gólaránnyal jutott be az Európa Kupa második körébe.

Miközben a csapat hazafelé tartott, a bajnokságban az FTC 15-1-re verte a Bp. Spartacust, a Meteor pedig 6-1-re győzött a Bp. Előre ellen.

A lila-fehéreknek nem sok idejük jutott rá, hogy kipihenjék az utazás fáradalmait, hiszen november 10-én szerdán újabb meccs várt rájuk, melynek során a bajnokságban a Bp. Spartacus csapatát fogadták a Megyeri úton.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Zima János, Gazda László

Bp. Spartacus: Szépffy Zsolt – Rédlinger Vilmos, Kepess János – Kovács, Kepess György, Szathmári András – Balla Gy., Gléz Dezső – Muhr Albert, Sipos E., Gálffy Ákos

A zuhogó esőben egy percig sem forgott veszélyben a lila-fehérek győzelme, akik Bánkuti találatával már a 2. percben megszerezték a vezetést. Két perccel később Zsitva Viktor mattolta Szépffy kapust, majd hosszas gólszünet következett, amit csupán a 14. percben sikerült megtörni Boróczi révén. A lilák 10-ese egy perccel később újabb gólt szerzett, sőt a harmad utolsó percében már a klasszikus mesterhármasnak örülhetett. A Spartacus megpróbáltatásainak azonban még nem volt vége, hiszen néhány másodperccel a dudaszó előtt Lőrincz is feliratkozott a gólszerzők közé. Szünet után Hajek nyitotta meg a gólok sorát a 23. percben, majd a meccs derekán Kézeli Pál állt be Vedres Mátyás helyére. A 33. percben Kovács góljával szépített a Szpari, majd gyors egymásutánban két találat is esett: a 37. percben előbb Bálint, majd ismét Kovács volt eredményes. Alig néhány másodperc volt már csak hátra a harmadból, amikor Bálint is meglőtte a maga második gólját. A záró játékrészre visszaesett az iram és a színvonal, három gól azonban még így is maradt az Újpest tarsolyában, sorrendben Lőrincz (42.p.), Zsitva (52.p.) és Klink (58.p.) jegyzett egy-egy találatot.

Újpesti Dózsa – Bp. Spartacus

12-2

(6-0, 3-2, 3-0)

A játéknap további eredményei: BVSC-Bp. Postás 8-0, Bp. Építők-Bp. Vörös Meteor 0-8.

Két nappal később, november 12-én pénteken a Kenderessy Balázs által vezetett Postás hokisok látogattak a Megyeri útra.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Patócs György (C), Bánkuti Árpád, Palotás János – Zsitva Viktor (A), Gazda László, Zima János – Radics János

Bp. Postás: Bessenyei György – Keresztes Vincze, B. Nagy – Szikra István, Gyöngyösi Jenő, Berta László – Dvorszky Aladár, Horváth Zoltán – Klemm János, Edelmayer János, Mogyoródi Imre – Szabó Ottó, Vajdafi Lehel, Grolmusz – Vetró Tibor

A lilák ezúttal is hatalmas fölényben játszottak, sőt Klink révén ezúttal már a 10. másodpercben megszerezték a vezetést. A fiúk a második játékrészben kissé nagyvonalúan bántak a helyzetekkel, ám az utolsó húsz percben egymást érték a hazai gólok. A nagy különbségű győzelemből Klink, Palotás Öcsi és Zsitva 3-3, Boróczi és Bálint 2-2, Bánkuti, valamint Lőrinc 1-1 találattal vette ki a részét. A Postásból B. Nagy volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

15-1

(6-0, 1-0, 8-1)

Szombati eredmények: Bp. Spartacus-BVSC 1-14, Bp. Előre-FTC 1-9. Vasárnap: FTC-Bp. Építők 5-0.

November 17-én szerdán a Bp. Előre vendégeként lépett jégre a csapat a Kisstadionban. A téliesre fordult időjárás borult idővel, fagypont körüli hőmérséklettel és élénk széllel fogadta a jégre kikorcsolyázó csapatokat.

Bp. Előre: Kelemen Gyula – Berta J., Nagy Géza – Lovcsányi László, Flandera, Enyedi Ferenc – Miklai, Lengyel József – Reinthaller Béla, Tőkés, Gyarmati János – Domonkos Péter, ifj. Margó György, Széphelyi – Lakó

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Patócs Gyögy (C) – Zima János, Radics János, Patócs Péter

A lilák nagy iramban kezdték a mérkőzést, olyannyira, hogy az első perc végén már 2-0-ra vezettek. A hatalmas fölény a meccs végéig megmaradt, így Vedresék újabb nagyarányú győzelemmel hozták a kötelezőt. A sikerből Zsitva 6, Boróczi 4, Palotás János 2, Bánkuti és Patócs György 1-1 találattal vette ki a részét. Az ellenféltől Lovcsányi és Reinthaller volt eredményes.

Bp. Előre – Újpesti Dózsa

2-14

(1-7, 1-3, 0-4)

A nap másik mérkőzésén: Bp. Spartacus-Bp. Vörös Meteor 1-25.

A válogatott ezt követően Bukarestbe utazott, hogy a hétvégén kétszer is összemérje erejét Románia legjobbjaival. A keretben Vedres, Palotás József, Klink, Bánkuti, Zsitva és Boróczi képviselték az Újpestet. A 6-3 és 5-1 arányban elveszített meccseken Zsitva, Boróczi és Bánkuti egyaránt 1-1 alkalommal volt eredményes.

Eközben idehaza a Bp. Építők meghívására hazánkba látogató Villard-de-Lans elleni összecsapások kötötték le a hokiszurkolók figyelmét. A franciák szombaton és hétfőn az FTC-vel, illetve vendéglátóikkal csaptak össze. Előbbieket 9-0, utóbbiakat 5-2 arányban verték. Vasárnap, november 21-én már a Megyeri úton tették tiszteletüket, hogy a lila-fehérek itthon maradt játékosaival mérjék össze az erejüket.

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál (Molnár Károly) – Patócs György (C), Molnár Tibor – Zima János, Palotás János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Patócs Péter, Galambos Béla, Radics János

Villard-de-Lans: Descamps (Bonnard) – Daniel Huillier, Burt Vuillermet (CAN) – Marcel Perriard, I. Dick (CAN), Daniel Pesenti – Pierre Holzer, Ichizon – Gérard Faukomprez, Jean-Calude Eymard, B. Dick (CAN)

A tartalékosan felálló lila-fehérek az első harmadban kifejezetten jól tartották magukat, ám a szünetet követően kinyílt az olló és a vendégek, főként Vuillermet játékosedző kiemelkedő teljesítményének köszönhetően négygólos előnyre tettek szert az utolsó játékrész előtt, ami mindkét részről sok találatot hozott, a liláknak azonban ekkor sem sikerült csökkenteniük a hátrányt. Hazai részről Bálint 3, Lőrincz és Radics 1-1 gólt szerzett, míg a franciák részéről Vuillermet 6, Pesenti 2, B. Dick egy alkalommal volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Villard-de-Lans

5-9

(0-1, 2-5, 3-3)

A bajnokság november 24-én szerdán, kifejezetten hideg, szeles, hófúvásoktól tarkított időben folytatódott, így talán nem is csoda, hogy alig 200 szurkoló volt kíváncsi a Bp. Építők Megyeri úti vendégjátékára.

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Molnár Tibor, Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Patócs György (C) – Radics János, Patócs Péter, Galambos Béla

Bp. Építők: Pásztor Pál (Puskás György) – Bikali Tibor, Simmel János – Szeles Dezső, Havai János, Szilassy Béla – Máthé András, Moharos László – Tóth Pál, Kolozsi András, Rubesch Ottó – Aradi László, Tejfalussy Béla, Szende János – Stipsicz István

Mivel Vedres kisebb sérüléssel tért haza a válogatott túrájáról, ezúttal Kézeli Pál volt a hazaiak kezdő kapusa. A lila-fehérek lényegesen gyorsabban játszottak ellenfelüknél, így csak az egykori újpesti nevelés, Pásztor Pál, majd a helyére beálló Puskás György kiemelkedő teljesítménye akadályozta meg az igazán nagy gólarányú győzelmet, amelyből Bánkuti 4, Zsitva, Palotás János, Bálint és Palotás József 1-1 góllal vette ki a részét. Az ellenfél oldaláról Havai, Szilassy, illetve Simmel volt eredményes.

Újpesti Dózsa – Bp. Előre

8-3

(2-1, 3-0, 3-2)

A játéknap további eredményei: Bp. Postás-FTC 5-10, Bp. Előre-BVSC 1-7.

Ezzel tulajdonképpen véget is ért a bajnokság alapszakaszának első köre, melyből csupán a Bp. Postás-Bp. Vörös Meteor összecsapás volt még hátra, amit decemberre csúsztatva játszottak le egymással a csapatok.

Az alapszakasz állása egy kör után:

Az alapszakasz második körének első mérkőzéseit három nappal később, szombaton rendezték meg a Kisstadionban. Habár a lila-fehérek lélekben már minden bizonnyal a vasárnapi ZKL Brno elleni, immáron szokásosnak mondható barátságos mérkőzésre készültek, elsőként a Bp. Postás hokisaival kellett megmérkőzniük az erősen felhős, havazással, ónos esővel tarkított időben.

Bp. Postás: Nagy György – B. Nagy, Horváth Zoltán – Berta László, Gyöngyösi Jenő, Szikra István – Gyenese, Vajdafi Lehel – Mogyoródi Imre, Edelmayer János, Klemm János – Grolmusz, Lucas, Szabó Ottó

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Molnár Tibor, Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor (A) – Radics János, Galambos Béla, Patócs Péter

Szamosi Ferenc tanítványai időnként alaposan felpörgették a játékukat és erős tempót diktáltak, ami különösen az első harmadban volt nyomasztó, amikor 9 góllal terhelték meg Nagy György hálóját. A technikai és taktikai fölény a meccs egész időtartama alatt megmaradt. A győzelemből Bánkuti és Boróczi 4-4, Zsitva 3, Palotás József, Radics, Bálint, Klink, Lőrincz és Patócs Péter 1-1 góllal vette ki a részét. A Postás becsületgólját Gyöngyösi szerezte.

Bp. Postás – Újpesti Dózsa

1-17

(1-9, 0-3, 0-5)

A játéknap másik mérkőzésén: FTC-Bp. Előre 14-2.

Másnap, vasárnap – miközben a Kisstadionban a BVSC 10-0-ra győzött az Építők ellen és a Meteor váratlanul nagy csatára kényszerült a Bp. Spartacusszal szemben, akiket csupán a harmadik harmadban fordítva sikerült végül 3-2 arányban legyőzni – a Szamosi-legénység az előző évi csehszlovák bajnok csapatot, a ZKL Brno-t látta vendégül a Megyeri úton. Bár mindkét együttes tartalékosan lépett jégre – a vendégektől hat válogatott játékos hiányzott, akik Prágában éppen a svédek ellen léptek jégre, a liláknak viszont a sérült Vedrest, Patócs Györgyöt és Patócs Pétert, valamint az Öcsi esküvője miatt felmentést kapó a Palotás-testvéreket kellett nélkülözniük -, több mint 1500 szurkoló köszöntötte a jégre kikorcsolyázó hokisokat.

Újpesti Dózsa: Molnár Károly (Kézeli Pál) – Lőrincz Ferenc (C), Klink János – Bálint Attila, Patócs András, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Zima János, Zsitva Viktor (A) – Radics János, Galambos Béla, Gazda László

ZKL Brno: Josef Dvořák – Břetislav Kocourek, Ladislav Olejník – Ivo Winkler, Karel Skopal, Josef Barta – Křivonoska, František Mašlán – Rudolf Scheuer, Zdeněk Kepák, Bronislav Danda – František Patočka, Fischer, Marek – Radomír Daněk

Annak ellenére, hogy a csehszlovákok csak a második harmad vége felé csillogtatták meg valódi tudásukat és sebességfokozatukat, így is könnyed játékkal győzték le a végig becsülettel hajtó és sok gólt szerző lila-fehéreket. A Brno találatait Skopal (4), Fischer (2), Barta (2), Danda, Kepák, Kocourek, Olejník és Mašlán szerezték, míg az újpestiek közül Boróczi három, Bánkuti kettő, Klink pedig egy alkalommal volt eredményes.

Újpesti Dózsa – ZKL Brno

6-13

(3-4, 2-6, 1-3)

Közben idehaza megtartották az év sportolója választást is, melynek keretében a jégkorongozók között Vedres Mátyásra esett a szakmai zsűri választása. Nem is igazán lehet ezen csodálkozni, hiszen Matyi nem csak a hazai pontvadászatot és kupát nyerte meg az Újpesttel, de a finnországi világbajnokságon ő kapta a B csoport legjobb kapusa címet. Legendás portásunk a rá jellemző szerénységgel így nyilatkozott a sajtónak: “Gyerekkorom óta rajongok a jégkorongért, s még a labdarúgást is abbahagytam miatta. Pedig talán fociban is eljuthattam volna a válogatottságig, hiszen már az UEFA-keretnek is tagja voltam. A csehszlovák Kominek döbbentett rá, hogy a két sportág együtt nem megy, s így maradtam a jégkorongnál. A 26 válogatottság ellenére is bőven van még tanulnivalóm. Eddig a legtöbbet példaképemtől, a csehszlovákok volt világhírű kapusától, Mikolastól tanultam, de segítenek a jelenlegi kapuvédők, Nadrachal és Dzurilla is. Ami pedig az itthoni tanulást illeti, oktató tanfolyamra járok, az egészen fiatal gyerekekkel szeretnék foglalkozni.”

A bajnokság december 1-jén szerdán folytatódott. Habár az időjárás egyáltalán nem volt ideális, hiszen esőkkel, havasesőkkel tarkított időben kellett jégre lépniük a csapatoknak, a még mindig hibátlan vasutasok és a revansra vágyó lila-fehérek összecsapására több mint 1500 szurkoló váltott jegyet a Kisstadionba.

A két edző szintén nagy izgalommal várta a rangadót. Háray Béla (BVSC): “Nagy küzdelmet, szoros eredményt várok és szerintem a találkozó háromesélyes. Kétségtelen, hogy mi vagyunk a nehezebb helyzetben, mivel – mint minden versenysportban – különös előszeretettel igyekeznek legyőzni az éllovast. Csapatunk a legerősebb gárdájával szerepel.” Szamosi Ferenc (Újpest): “Feltétlenül izgalmas lesz az összecsapás. Mi mindenképpen győzni szeretnénk, mert ellenkező esetben annyira leszakadnánk, hogy esetleg még második helyünk is veszélyben lenne. Úgy érzem, hogy mellettünk a nagyobb tudás, ellenünk viszont a vasutasok sokszor megcsodált kitűnő taktikája szól. Az eredmény kialakulása attól is függ, hogy válogatott kapusunknak, Vedresnek a bokazúzódása mennyire javul, tudja-e vállalni a játékot. Ha nem állhat a kapuba, akkor Kézeli helyettesíti. Patócs György és Hajek játéka szintén kétséges.”

BVSC: Balogh János (Balogh Csaba) – Babán József, Siba Ferenc – Zsitva Béla, Bikár Péter, Leveles György – Kertész József, Koutny Lajos – Gámán Imre, Bakay László, Kósa Ambrus – Petyerák Sándor, Miklós Károly, Petyerák István – Dudar Imre

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Kézeli Pál) – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Lőrincz Ferenc (C), Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Radics János, Patócs Péter, Galambos Béla

A rangadóra természetesen minden sérült felépült, egyedül a lázas betegséggel küzdő csapatkapitányt, Patócs Györgyöt kellett nélkülöznie “Gumi” bácsinak. A játék is nagy iramban kezdődött, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. Bánkuti kifejezetten balszerencsésnek mutatkozott a helyzetek kihasználásánál, hiszen előbb csilingelő kapuvasat lőtt, majd Zsitva Viktor nagyszerű passzát követően a lövés pillanatában tört el az ütője. Néhány perc múlva ismét a kapuvas akadályozta meg a gólszerzésben, de nem járt jobban Palotás Öcsi sem, aki szintén a vasat találta telibe. Csupán a 19. percben tört meg a jég, amikor Lőrincz távoli lövése megpattant Kertészen és a korong – kifogva mind a kapuvason, mind Balogh kapuson – végre a hálóba vágódott. A szünetet követően a vasutasok kezébe került át a kezdeményezés, Vedres egyik lövést hárította a másik után. A harmad vége viszont az Újpestnek hozott szerencsét, amikor a 39. percben Zsitva Viktor egy kontra végén megduplázta csapata előnyét. A harmadik harmad kiállításokkal és két gyors, egyenlítést érő Bikár góllal indult (43. és 44. perc). A 45. percben a Koutny korcsolyáján megpattanó korong védhetetlenül vágódott be Balogh hálójába, majd egy perccel később ismét Zsitva Viktor mattolta a vasutasok kapusát, visszaállítva a kétgólos újpesti előnyt. A térfélcserét követően csökkent az iram és Bálint 54. percben esett találata tulajdonképpen el is döntötte a két pont sorsát. A végeredményt az utolsó két percben Klink és Kósa gólváltása állította be.

BVSC – Újpesti Dózsa

3-6

(0-1, 0-1, 3-4)

A játéknap második mérkőzésén, hatalmas meglepetésre, a Bp. Előre 2-1 arányú győzelmet aratott a Bp. Vörös Meteor ellen.

December 2-án szintén két összecsapásra került sor a Kisstadionban: Bp. Építők-Bp. Postás 2-7, Bp. Spartacus-FTC 2-18.

Két nappal később, szombaton már a másnapi, a tévé által is közvetített FTC-Újpest rangadó tartotta izgalomban a legtöbb szurkolót, ám a bajnokság alapszakaszának végkimenetele szempontjából az aznapi két mérkőzés sem volt elhanyagolható. Ezeken a következő eredmények születtek: Bp. Vörös Meteor-Bp. Postás 7-3, BVSC-Bp. Spartacus 9-1.

A vasárnap reggel élénk széllel, borult éggel és sűrűn megeredő havas esővel köszöntött be. A barátságtalan időjárás és a televízió élő közvetítése ellenére is több mint 2500 szurkoló gyűlt össze a Kisstadionban, hogy a helyszínen biztassa kedvenceit. A mérkőzés előtt Szamosi Ferenc a következőket nyilatkozta a sajtónak: “Hasznos volt a ZKL Brno elleni erős mérkőzés a BVSC találkozó előtt. Játékba hozta csapatunkat, és a kitűnő csehszlovák együttesnek lőtt hat gól csapatunk önbizalmát is visszaadta. Bízom benne, hogy a zöld-fehérek ellen is olyan önbizalommal játszanak majd a fiúk, mint a Brno és a BVSC ellen. Az FTC elleni mérkőzés egyébként a lehető legjobb előkészület a december 7-i és 8-i, Klagenfurt elleni Európa Kupa találkozókra is, amelyeket Újpesten játszunk.” A rivális részéről Raffa György csapatkapitány fogalmazta meg a derbivel kapcsolatos gondolatait: “Érzésem szerint, a második sorok játéka lesz a döntő vasárnap délelőtt. Nem akarunk a bajnoki cím esélyességéről lemondani, tehát a Kisstadionban győznünk kell!”

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Treplán Béla – Horváth Zoltán, Orosz Károly, Schwalm Béla – Erdős Péter – Dudás István, Jakabházy László, Póth János – Kiss-Szabó István

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor

A lila-fehérek repülőrajtot vettek, hiszen Klink Pityu már az 1. percben gólra váltotta Boróczi remek átadását. A zöld-fehérek ezt követően két emberelőnyt is kihagytak és csak a harmad vége felé, Horváth 18. percben lőtt góljával sikerült egyenlíteniük. Nem sokkal később Bánkutit 10 perces fegyelmivel büntették a játékvezetők. Szünet után csökkent az iram és a színvonal. A 22. percben Oroszról pattant Csánk kapujába a korong, így ismét a liláknál volt az előny. A harmad derekán Klink használta ki az FTC védelmének újabb megingását, majd néhány másodperccel később, a 31. percben Zsitva is mattolta Csánkot. Két perccel később Orosz góljával csökkentette a különbséget az ellenfél. A záró játékrészben Borócziék elsősorban az eredmény tartására törekedtek és ez bizony megbosszulta magát. A 44. percben Jakabházy szépített, míg a térfélcserét követően Horváth egyenlített. Az 53. percben Zsitva ismét az Újpestnek szerzett vezetést, ám két perccel a vége előtt Horváth megint egalizált, így döntetlennel ért véget az örökrangadó, aminek leginkább a BVSC örülhetett.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

5-5

(1-1, 1-3, 3-1)

A nap másik mérkőzésén: Bp. Postás-Bp. Vörös Meteor 5-16.

Alig ért véget a döntetlenre végződő derbi, a lila-fehérek már minden idegszálukkal a keddi és szerdai Európa Kupa mérkőzésekre koncentráltak. Szamosi Ferenc a következő szavakkal búcsúzott a Kisstadion öltözőjét elhagyni készülő játékosoktól: “Hétfőn délután edzés. Este valószínűleg a klagenfurtiak tartanak edzést a pályán (értsd: a Megyeri úton – Erszob), majd megnézzük őket!” Zsitva Viktor a KAC ellen az év elején játszott barátságos mérkőzés emlékeit idézte fel: “Láttuk őket idén januárban. Akkor 12-3-ra kaptunk ki tőlük, bár az is igaz, hogy rendkívül nehéz körülmények között utaztunk Klagenfurtba. Az első harmad eredménye 2-1 volt. De aztán jöttek Tambelliniék. A Caims-Tambellini-Del John kanadai sor káprázatosan jól játszott. A 12 gólból 11-et ők hárman ütöttek.”

A hétfőn már valóban a Megyeri úton edző osztrákok első csatársora ezúttal is kanadaiakból állt: Tambellini és St. John maradt a karintiaiaknál, míg Caims helyét egy új fiú, LaFrance vette át. A KAC játékerejét jól jellemzi, hogy a néhány nappal Budapestre érkezésük előtt 17-1 arányú vereséget mértek az olasz HC Bolzano együttesére. Szamosi Ferenc egy percig sem tagadta, hogy nem az Újpest számít a párharc esélyesének: “Rendkívül nehéz feladat előtt állunk, A Klagenfurt AC Európa egyik legjobb csapata. Még akkor is az élvonalba tartozna, ha nem lennének kiváló kanadai játékosai, hiszen a csapat zöme az osztrák válogatottban szerepel. Az Újpesti Dózsában a Bálint, Klink, Boróczi sor vállalta, hogy megkísérli fogni a klagenfurtiak legveszélyesebb sorát.”

Másnap, december 7-én, viszonylag enyhe, felhőátvonulásokkal tarkított idő és több mint 1500 szurkoló várta a jégre délután fél hatkor kikorcsolyázó csapatokat.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)

Klagenfurt AC: Josef Hübner (Karl Pregl) – Gerhard Felfernig, Gerd Schager – Guy LaFrance (CAN), Adelbert St. John (CAN/AUT), Addie Tambellini (CAN) – Ulrich Koch, Anton Kenda – Horst Kakl, Dieter Kalt, Josef Puschnig – Paul Samonig

A lila-fehérek hatalmas becsvággyal vetették bele magukat a küzdelembe, melynek során sokat veszélyeztették az ellenfél kapuját. A 8. percben Zsitva egy szép támadás végén a vezetést is megszerezte a csapatnak, amit néhány másodperccel a szünet előtt Hajek duplázott meg egy bivalyerős lövéssel. Az osztrákok a szünetben kapust cseréltek és ez a húzás bizony beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mivel Pregl a szerencsével sem állt hadilábon, amikor több esetben is bravúrral hárította a hazaiak próbálkozásait. A kimaradt újpesti helyzetekre pedig, ahogy az már lenni szokott, kanadai gól volt a válasz: a 26. percben Tambellini vette be Vedres hálóját. Sőt egy perccel később az osztrák válogatott Samonig találatával már döntetlenre álltak a csapatok. Szerencsére a válasz is gyorsan érkezett: a 28. percben Bánkuti volt eredményes Zsitva passzából. A fiúk a harmad második felében sajnos kihasználatlanul hagytak egy kettős emberelőnyt, majd 35 másodperccel a játékrész vége előtt Bánkuti eresztett meg egy sistergős bombát az osztrák kapu felé, ami csak néhány centivel suhant el Pregl kapuja mellett. A palánkról nagy erővel visszapattanó koronggal Puschnig iramodott el, aki St. John elé játszott, a kanadai pedig nem hibázott – ezúttal az újpesti kapu mögött gyulladt fel a gólt jelző piros lámpa. A 3-3-ról kezdődő harmadik harmad remek játékot hozott, mindkét csapat gyors támadásokat vezetett. A 47. percben emberelőnyben játszott az Újpest, amikor St. John egy könnyelműen eladott koronggal kiugratta Tambellinit, aki megszerezte a karintiaiak vezető gólját, ám még ezután sem volt veszve minden. A térfélcserét követően legalább négy ordító gólhelyzetet puskázott el az egyenlítés érdekében nagy energiákat mozgósító Újpest, ám sem Klinknek, sem Bálintnak, sem Boróczinak nem jött össze a gólszerzés.

Újpesti Dózsa – Klagenfurt AC

3-4

(2-0, 1-3, 0-1)

Vereség ide, vereség oda, nagyszerű teljesítménnyel rukkoltak elő a lila-fehér fiúk! A hosszú évek óta fedett jégpályán készülő, három kanadai légióssal és osztrák válogatottak egész sorával felálló karintiaiaknál alaposan meg kellett izzadniuk a sikerért. A vendégek edzője, Max Ruttnig is pontosan ezt emelte ki az összecsapást követően: “Nem számítottunk ilyen erős mérkőzésre. Szerdán is nagyon meg kell küzdenünk, ha győzni akarunk Újpesten!” A kapura tartó lövések száma szintén ezt igazolta: a Klagenfurt 35, a Dózsa 27 alkalommal próbálkozott.

Habár egész nap levegőben lógott az eső lába, szerdán már több mint 2000 szurkoló látogatott ki a Megyeri útra, hogy élőben szurkolja végig a KAC elleni második Európa Kupa mérkőzést.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)

Klagenfurt AC: Josef Hübner (Karl Pregl) – Gerhard Felfernig, Gerd Schager – Guy LaFrance (CAN), Adelbert St. John (CAN/AUT), Addie Tambellini (CAN) – Ulrich Koch, Anton Kenda – Horst Kakl, Dieter Kalt, Josef Puschnig – Paul Samonig

A lila-fehérek ezúttal is jól kezdtek és remekbe szabott támadásokkal veszélyeztették Hübner kapuját, ám ezúttal a 7. percben St. John góljával az osztrákok szereztek vezetést, ráadásul a kanadai két perccel később meg is duplázta az előnyt. Ezt követően hosszú gólcsend következett, amit a 28. percben ki más, mint St. John tört meg, aki ezzel klasszikus mesterhármast könyvelhetett el magának. A hazaiak, akik ezt megelőzően kifejezetten közel álltak ahhoz, hogy akár ki is egyenlítsék az állást, érezhetően összezavarodtak, amit Kalt a 29. percben újabb találattal büntetett. A 35. percben végre újpesti gólnak is örülhetett a közönség: Bánkuti előrevetődve juttatta a korongot a karintiaiak kapujába. A harmadik harmadra érezhetően elfogyott a levegő a fiúkból. Az osztrákok teljes egészében átvették a játék irányítását, amit a 41. percben Tambellini góllal is nyomatékosított és bár az 51. percben Bálint még egyszer szűkíteni tudott a különbségen, a végeredményt a második találatát is megszerző Tambellini állította be az 59. percben.

Újpesti Dózsa – Klagenfurt AC

2-6

(0-2, 1-2, 1-2)

Miközben a Megyeri úton az Európa Kupa meccs kötötte le a szurkolók figyelmét, a Kisstadionban a BVSC 8-0 arányban győzött a Bp. Postás ellen, majd az Előre verte 7-2-re a Spartacust.

A bajnokságot meglehetősen gyengén kezdő Bp. Építők vesszőfutása másnap folytatódott, miután a Bp. Előre is győzni tudott ellenük 3-2-re.

Ezt követően viszont már a válogatott került reflektorfénybe, hiszen legjobbjaink az NDK-ba utaztak, hogy két mérkőzésen mérjék össze erejüket a kelet-németek B keretével. Az utazók között Vedres, Palotás József, Bánkuti, Zsitva, Boróczi és Klink képviselték az Újpestet. A 6-1 és 9-1 arányban elvesztett meccseken csak Bánkuti, Zsitva, Palotás és Boróczi lépett jégre, Vedres a második összecsapáson csereként kapott lehetőséget.

December 15-én szerdán már egy Kisstadionban rendezett bajnoki mérkőzés várt a fiúkra, melyen a Bp. Építők volt az ellenfél. Az egész nap fújó erős, időnként viharos szél egyáltalán nem tette ideálissá a feltételeket.

Bp. Építők: Orbán György – Máthé András, Simmel János – Szeles Dezső, Havai János, Szilassy Béla – Jeney Zsolt, Moharos László – Tejfalussy Béla, Kolozsi András, Tóth Pál – Rubesch Ottó, Szende János, Aradi László – Szendrei Zsolt

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Radics János, Galambos Béla, Patócs Péter

A lilák nem bízták a véletlenre a dolgot és alaposan belekezdtek a mérkőzésbe. Olyannyira, hogy a 3. percben mindjárt két gólt is lőttek, előbb Bánkuti, majd Palotás József vette be Orbán kapuját. A 11. percben Boróczi is feliratkozott a gólszerzők közé, majd Galambos és Klink következett a 14., illetve 17. percben. Két perccel később ismét két gólnak tapsolhattak a nézők: Kolozsi szépítő találatára néhány másodperccel később Zsitva Viktor válaszolt. A szünetet követően visszaesett az iram és a színvonal. Egyre több hiba csúszott az összjátékokba és a csatárok is hajlamossá váltak a helyzetek túlkombinálására. Patócs Péternek a meccs derekán így sikerült feliratkoznia a góllövők közé. A kék-fehérek lelkes és önfeláldozó védőmunkája a záró játékrészben is eredményre vezetett, hiszen az újpestiek csak az 53. percben tudtak újabb gólt szerezni Bálint révén. A végeredményt Szeles állította be néhány másodperccel a dudaszó előtt.

Bp. Építők – Újpesti Dózsa

2-8

(1-6, 0-1, 1-1)

A nap másik mérkőzésén: Bp. Vörös Meteor-FTC 1-3.

A Szamosi-legénység másnap már útra is kelt Klagenfurtba, hogy december 19-én és 20-án lejátsza a két Európa Kupa visszavágó mérkőzést. Idehaza természetesen addig is folytatódott a bajnokság. 16-án előbb az FTC győzte le 10-1 arányban az Építőket, majd a BVSC 10-2-re a Bp. Előrét. Két nappal később a Postásnak is sikerült legyőznie az Előrét egy szoros, fordulatos, 4-3-as végeredménnyel befejeződő mérkőzésen.

December 19-én az újpesti szurkolók, ha távolról is, de néhány gondolat erejéig bizonyosan a klagenfurti Stadthalle felé fordították a figyelmüket, ahol a Szamosi-legénység az első KAC elleni összecsapásra készült. Ha a továbbjutásban reálisan nem is bízhatott senki, Vedres Matyiék mindenképpen igyekeztek tisztességes helytállással búcsúzni a lila-fehérek és egyben a magyar jégkorongsport első nemzetközi klub-kupaszereplésétől. Mivel a hazai sajtó a két mérkőzésről csak korlátozott formában számolt be és a kutatás jelenlegi állása szerint még nem sikerült fényt deríteni az összeállításokra, koncentráljunk arra, amit tudunk! Pénteken este mintegy 2000 szurkoló zsúfolódott össze a karintiai főváros jégcsarnokában, ahol a meccs első tíz percében az Újpest kezdeményezett többet, mégis a KAC szerezte meg a vezetést. A csapat nem sokkal később emberhátrányból egyenlített: a Bálint által elcsent korongból Boróczi tudott eredményes lenni. Az osztrákok még a szünet előtt visszaszerezték a vezetést, majd a második harmadban Tambellini révén büntetőt hibáztak. Viszont Bánkutiék előtt is akadt bőven lehetőség. Gólt végül egyik csapat sem tudott szerezni. A záró játékrész utolsó tíz percére elfogyott a levegő a fedett csarnokok atmoszféráját alig ismerő újpestiekből, amit a hazaiak három góllal ki is használtak, eldöntve ezzel a meccs és a továbbjutás sorsát. Az osztrákok gólszerzői St. John (3), Tambellini és Puschnig voltak.

Klagenfurt AC – Újpesti Dózsa

5-1

(2-1, 0-0, 3-0)

Idehaza közben Bp. Vörös Meteor-BVSC 2-5, Bp. Építők-Bp. Spartacus 3-0 és FTC-Bp. Postás 21-1.

A szombati EK meccsen fáradtan és minden bizonnyal csalódottan mozogtak a fiúk, viszont Szamosi Ferenc ezúttal már a fiatalokat, Galambos Bélát és Radics Jánost is csatába vetette, akik Patócs Péterrel kiegészülve alkottak egy támadótriót.

Klagenfurt AC – Újpesti Dózsa

9-0

(4-0, 3-0, 2-0)

A párharcból továbbjutó KAC ellenfele a későbbi EK (BEK) győztes ZKL Brno együttese lett.

A hazatérő lila-fehéreknek azonban nem sok idejük volt az Ausztriában történtek fölött szomorkodni, hiszen annak ellenére, hogy a csapat december 21-én hajnalban érkezett vissza Budapestre, este már bajnoki meccs várt a fiúkra a Megyeri úton a Bp. Előre csapata ellen.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Patócs György (C), Lőrincz Ferenc – Bánkuti Árpád, Galambos Béla, Zsitva Viktor (A) – Patócs Péter, Zima János, Radics János – Gazda László

Bp. Előre: Kelemen Gyula – Berta J., Nagy Géza – Flandera, Lovcsányi László, Tőkés – Zsótér, Miklai – Lengyel József, Reinthaller Béla, Gyarmati János – ifj. Margó György, Lakó, Domonkos Péter – Szuper Géza

A Margó-legénység nagyjából a meccs feléig remekül tartotta magát az utazástól és a kialvatlanságtól kifejezetten ólmosan és fáradtan mozgó hazaiakkal szemben, ám végül érvényesült a nagyobb technikai és taktikai tudás. Az újpesti csatárok a szünetig három gólt is lőttek Kelemennek, majd a záró harmadban további öttel terhelték meg az Előre kapuját. Találatainkat Klink (2), Bálint (2), Palotás József, Bánkuti, Zsitva és Boróczi szerezték. Az ellenfél részéről Lovcsányi volt eredményes, aki a 46. percben egy büntetőt is elhibázott.

Újpesti Dózsa – Bp. Előre

8-1

(0-0, 3-0, 5-1)

Pihenésről továbbra sem lehetett szó, hiszen másnap már a Meteor elleni rangadón kellett helytállniuk a fiúknak a Kisstadionban. Ezúttal az időjárás is alaposan megnehezítette a fiúk dolgát, hiszen hol esőtől vizes, hol havas jégen voltak kénytelenek terelgetni a korongot.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Ziegler Péter – Beszteri-Balogh János, Rozgonyi György, Grimm György – Havas Róbert, Losonci Imre – Szántó László, Erdős György, Deák Miklós – Popelka István, Szlávy István, Madarasi Péter

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc – Zsitva Viktor (A), Palotás János, Bánkuti Árpád – Patócs György (C) – Galambos Béla, Radics János

Szamosi Ferenc fiain az első két harmadban egyáltalán nem látszott az előző napi ólmos fáradtság. Palotásék kifejezetten jó teljesítményt nyújtottak és a záró harmad előtt már 6-2-re vezettek. Bár az utolsó húsz percet sikerült megnyernie a Meteornak, a lila-fehérek győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. A góljainkat Klink (2), Bálint, Boróczi, Zsitva, Lőrincz és Bánkuti szerezték. A VM részéről Beszteri-Balogh (2), Erdős és Rozgonyi volt eredményes.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

4-7

(0-3, 2-3, 2-1)

A nap másik mérkőzésén, a közvetlen riválisok összecsapásán a IV. kerületiek számára legkedvezőbb eredmény alakult ki: FTC-BVSC 2-2.

A 23-án csütörtökön lejátszott összecsapásokon az alábbi eredmények születtek: Bp. Vörös Meteor-Bp. Építők 1-3, Bp. Spartacus-Bp. Postás 3-5.

Az ünnepek alatt a válogatottaké volt a főszerep. A magyar ifjúsági szelekció, melyben a kapus Molnár Károly, Bálint Attila, Galambos Béla és Radics János képviselte az Újpestet, Bukarestbe utazott, hogy két mérkőzésen mérje össze erejét a románokkal. Eközben idehaza, december 26-28. között a Duna Kupán mérkőzött meg egymással a Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia néven szereplő magyar, jugoszláv, román és bolgár válogatott. A mieink a nyitónapon 11-1 arányú vereséget mértek a belgrádiakra, majd másnap 6-3-ra kikaptak a román válogatottól. A zárást a bolgárok elleni 7-0-ás győzelem jelentette. A lilák közül Vedres, Palotás József, Bánkuti, Zsitva és Boróczi mindhárom alkalommal jégre lépett. Klink és Bálint a bolgárok ellen kapott szerepet. A magyar gólok közül Boróczi 4-et, míg Bánkuti 2-őt vállalt magára.

A bajnokság alapszakaszának utolsó mérkőzését, a lilák Európa Kupa elfoglaltságai miatt az eredeti decemberi időponthoz képest 1966. január 10-én hétfőn játszották le a csapatok a Kisstadionban.

Bp. Spartacus: Szépffy Zsolt – Rédlinger Vilmos, Wohl Gyula – Kalotai András, Kovács, Szathmári András – Balla Gy., Jenei Gy. – Gálffy Ákos, Sipos E., Muhr Albert – Révész József, Rigó Károly, Váltó Károly

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A) – Galambos Béla, Zima János, Patócs Péter

A lila-fehérek, a papírformának megfelelően, mindvégig hatalmas technikai, taktikai és fizikai fölényben játszottak. A második és harmadik harmadokban tulajdonképpen tetszés szerint érték el góljaikat, még úgy is, hogy Boróczi Gábor sajnos az első húsz percben megsérült és nem tudta folytatni a játékot. Találatainkat Klink (4), Zsitva (4), Palotás János (2), Bánkuti (2), Patócs Péter (2), Lőrincz (2), Galambos, Bálint és Palotás József szerezték.

Bp. Spartacus – Újpesti Dózsa

0-19

(0-3, 0-9, 0-7)

A bajnokság alapszakaszának végeredménye:

Ahogy a tabella is mutatja, a bajnokság felsőházába az előzetesen is odavárt négy együttes jutott be, bár némi meglepetésre, a bajnoki cím megszerzésére reálisan már csak három csapatnak volt esélye, hiszen a Meteor még a harmadik helyen álló FTC-hez képest is 8 pontos lemaradásban volt. A folytatás előtt Szamosi Ferenc a következőket nyilatkozta a bajnokság döntő szakaszával kapcsolatos várakozásairól: “Előnyünk, hogy a Bp. Vörös Meteor ellen kezdünk. A Meteor a vártnál gyengébben szerepelt, így lehetőségünk lesz arra, hogy a csapat bemelegedjék a BVSC elleni mérkőzésre. Ez az összecsapás a Kisstadionban lesz, de utána háromszor otthon játszunk, s ez nagyon előnyös számunkra. A bajnoki címre három csapat egyforma eséllyel pályázik. Amelyik együttes idegileg a legjobban bírja a küzdelmet, az meg is nyerni a bajnokságot. A BVSC-nek nagy hátrányt jelent Leveles kidőlése.”

Bizony, a vasutasok egy edzésen történt szemsérülés miatt vesztették el a honi jégkorongozás egyik legtehetségesebb fiatal csatárát, Leveles Györgyöt.

A pontvadászat második szakasza január 12-én az alsóház két mérkőzésével indult: Bp. Építők-Bp. Előre 2-2, Bp. Postás-Bp. Spartacus 6-2.

Másnap, január 13-án csütörtökön viszont már a legjobbaknak is jégre kellett lépniük. Elsőként az FTC-BVSC mérkőzésre került sor, amit hatalmas küzdelemben, az utolsó harmadban szerzett győztes gólnak köszönhetően a zöld-fehérek nyertek meg 3-2 arányban. Ezt követően került sor a lila-fehérek játékára a Meteor vendégeként. Az erős és metszően hideg szél ellenére is több mint 2000 szurkoló látogatott ki a Kisstadionba, hogy a lelátóról biztassa kedvenceit.

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler Péter, Ziegler János – Kárász György, Erdős György, Deák Miklós – Havas Róbert, Losonci Imre – Szántó László, Beszteri-Balogh János, Földvári Gábor

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)

A mérkőzés viharos gólszürettel kezdődött. Boróczi már a 2. percben bevette Losonci kapuját, majd néhány másodperccel később Palotás József is beköszönt az ellenfélnek. A válasz is villámgyorsan érkezett: az egykori újpesti nevelés, Szántó Lajos talált be Vedres ketrecébe. Ezt követően viszont az erősen tartalékos Meteor jól tartotta magát és egészen a harmadik harmad első percéig nem is esett több gól, pedig a második húsz percben sem kellett unatkozniuk a nézőknek. Az Újpest két kapuvasat is lőtt, Vedres pedig bravúrral hárította Kárász szólóját. Az utolsó harmad elején a lilák Boróczi 41. percben szerzett találatával növelték kettőre az előnyüket, majd három perccel később Bálint is betalált Losonci hálójába. Ezt követően már a Szamosi-legénység irányította a játékot, így némi meglepetésként hatott, amikor a 47. percben, egy kihagyott Zsitva-szólót követő ellentámadásból Kárász szépíteni tudott. Ám mielőtt az ellenfél lábra kaphatott volna, Bálint néhány másodperccel a térfélcsere előtt másodszor is eredményes tudott lenni, végleg eldöntve ezzel a mérkőzést.

Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa

2-5

(1-2, 0-0, 1-3)

Miközben január 15-én az FTC 6-1 arányban győzött a Meteor ellen, az alsóházban pedig a Postás 7-2-re verte az Előrét, a lila-fehérek már a másnapi, vasutasok elleni csúcsrangadóra készülődtek. A vasárnap hideg idővel köszöntött Budapestre, a hőmérő higanyszála még napközben is 0 fok alatt maradt, s bár mérséklődött valamelyest a szél, így is csak 1500 szurkoló váltott jegyet a Kisstadionba, hogy élőben tekintse meg a mérkőzést. “Ha ma győzünk, akkor lesz csak érdekes a bajnokság!” – jelentette ki Szamosi Ferenc, miközben a fiúk vibráló feszültséggel készülődtek az öltözőben. A bemelegítés előtt Zsitva Viktor tüzelte tovább a hangulatot: “Meglátjátok: három góllal győzünk!”

BVSC: Balogh János (Balogh Csaba) – Koutny Lajos, Babán József – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Siba Ferenc, Bakay László – Kósa Ambrus, Petyerák István., Miklós Károly

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Boróczi Gábor, Klink János, Bálint Attila – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter

A lila-fehérek nagy lendülettel kezdték a mérkőzést és már az első csere után sikerült beszorítaniuk a vasutasokat a saját kapujuk elé. A 3. percben Palotás János lövése talált utat a botját vesztett Balogh hálójába, akit ráadásul nem sokkal később homlokon talált egy sistergős bomba. Szúnyog hosszas ápolásra szorult, majd Bánkutit sújtották kisbüntetéssel a bírók, amit Bikár révén az 5. percben ki is használt a BVSC. A vezetést négy perccel később Zsitva Viktor góljával szerezték vissza a lilák, aki a 14. percben ismét eredményes tudott lenni. Sőt, néhány másodperccel később Palotás Öcsi az Újpest negyedik találatát is bevarázsolta a vasutasok hálójába. Szünetben aztán kiderült, hogy Balogh János agyrázkódást szenvedett, ezért testvére, Csaba vette át a helyét a BVSC kapujában. A 23. percben Bánkuti góljával már 5-1-re vezettek a lilák, s bár a harmad derekán Miklós szépíteni tudott, a remekül játszó Zsitva Viktor a 34. percben visszaállította a különbséget. A két pont sorsa azonban még korántsem dőlt el, hiszen Gámán a 35. és 37. percben is betalált Vedresnek, így 4-6-os vendégvezetésről kezdték meg a csapatok az utolsó harmadot. Az első percek csapkodó, közepes színvonalú játéka csak azt követően pörgött fel újra, hogy a 46. percben Zsitva Viktor belőtte saját maga negyedik, csapata hetedik találatát. Az 50. perc elején Palotás József is feliratkozott a gólszerzők közé, majd néhány másodperccel a fordulás előtt Bánkuti döntötte el végképp a létfontosságú bajnoki pontok sorsát. Habár az utolsó tíz percben Siba és Bikár révén háromgólosra olvadt a lilák előnye, a győzelmet már semmi sem veszélyeztette. A játékosokban vibráló feszültség viszont parázs hangulatot teremtett a jégen, amit a bírók kiállításokkal igyekeztek lehűteni.

BVSC – Újpesti Dózsa

6-9

(1-4, 3-2, 2-3)

A nap másik mérkőzésén a Bp. Építők 8-4-re győzött a Spartacus ellen.

A felsőház első két fordulóját követően az első helyről a tabella harmadik pozíciójába visszaszoruló, sérülésektől sújtott vasutasok edzője, Háray Béla így nyilatkozott a sajtónak a folytatásról: “Papíron csökkentek az esélyeink, de azért nem adjuk fel!” Eközben a két ősi rivális már a január 19-i Megyeri úti örökrangadóra készült. Raffa György, a zöld-fehérek csapatkapitánya a következőket mondta: “Pillanatnyilag jobban állnak az újpestiek, s kétségtelen, hogy a szerdai meccsen sokat számít javukra a hazai pálya. Szeretnénk győzni Újpesten! Valószínűleg a pillanatnyi jobb forma dönt.” Patócs György, a lilák csékája is kifejtette a véleményét: “Ha szerdán legyőzzük a Fradit, három ponttal vezetünk s akkor már közelebb leszünk a bajnoki címhez. A védelmi munkánkat kell elsősorban megerősítenünk. Sokat számít lelkes szurkolóink biztatása!”

Ilyen izgalmak közepette nem is lehet csodálkozni rajta, hogy szerdán este a kitartóan és sűrűn zuhogó hó ellenére is telt ház, azaz 3000 szurkoló várta a jégre lépő csapatokat Újpesten. Az első csatát mindenesetre a pályamunkások nyerték, akik ha nagy nehézségek árán is, de játékra alkalmassá tették a pályát.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Treplán Béla – Horváth Zoltán, Póth János, Schwalm Béla – Zádor István – Major Ernő, Jakabházy László, Kiss-Szabó István

Az első harmadban, talán a nagy tét és a körülmények együttes következményeként, mindkét csapat rendkívül óvatosan játszott és elsősorban a védekezésre fordította a figyelmét. Így nem is csoda, hogy egyik oldalon sem született gól. Szünet után valamivel nagyobb lendületre kapcsoltak a lilák, akik ezáltal többet birtokolták a korongot és többet is támadtak, ám sokáig eredmény nélkül. A 35. percben, egy a vendég harmadban elvégzett bedobást követően Bálint tálalt Boróczi elé, aki közelről a hálóba vágta a játékszert. Két perccel később, egy ellentámadást követően az előbbi gólpasszos, az éles szögben lévő Bálint eresztett meg egy sistergős lövést, ami a kapuvasról vágódott Csánk mögött a hálóba! A záró harmadban fordult a szerencse. Miután a 42. percben Vedres elnézte Schwalm ártatlannak tűnő lövését, az FTC gyorsan szépített, majd nem sokkal a fordulás előtt Horváth használt ki egy kapu előtti kavarodást. Bár mindkét csapat igyekezett megszerezni a győzelmet és a vendégek a végén még lőttek egy kapuvasat is, a hátralévő időben már nem esett több gól.

Újpesti Dózsa – Ferencváros

2-2

(0-0, 2-0, 0-2)

Az alsóház mérkőzésein eközben az alábbi eredmények születtek: Bp. Spartacus-Bp. Előre 1-4, Bp. Építők-Bp. Postás 8-2.

Másnap a BVSC-Bp. Vörös Meteor összecsapással befejeződött a felsőház első köre. Bár a vasutasok az első harmad után már 3-0 arányban vezettek, a Meteor az utolsó húsz perc előtt 4-3-ra felzárkózott és végül 4-4-es döntetlenre mentette a meccset. Az eredménynek feltehetően mind a IV., mind a IX. kerületben örültek.

A felsőház állása az első kör után:

A második kör első összecsapásaira január 22-én szombaton került sor, napközben is -7 fokos, csípős hidegben. A legjobb összeállításukban jégre lépő lila-fehérek a Megyeri úton fogadták a Kenderessy Balázs által vezetett Meteor együttesét.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor (A)

Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Ziegler Péter – Erdős György, Rozgonyi György, Deák Miklós – Havas Róbert, Losonci Imre – Kárász György, Beszteri-Balogh János, Szántó László – Kárász György

Mindkét csapat gyors játékra törekedett, így nagy tempóban kezdődött a mérkőzés, helyzetek azonban inkább Losonci kapuja előtt adódtak. A VM védelme azonban jól tartotta magát egészen a 17. percig, amikor Zsitva gólját követően összeomlott és a szünetig még két gyors találatot szereztek a lilák. Az elsőt Boróczi lőtte a 18., a másodikat Bálint a 20. percben. A játék képe a szünet után sem változott sokat. A 24. percben Zsitva egy kapu előtti kavarodásból újabb gólt szerzett, míg a Meteor szépítő találatát Rozgonyi lőtte a 40. percben emberelőnyből. A záró játékrész első tíz percében egyik csapat sem talált kaput, ám a térfélcserét követően még 30 másodperc sem telt el, amikor Boróczi szemfülés passzából Bálint mattolta Losoncit. A lilák fiatal csatára az 54. percben a harmadik gólját is megszerezte, majd hogy senki se vádolhassa önzőséggel, három perccel később ő hozta helyzetbe Boróczit, aki élt a lehetőséggel és beállította a végeredményt.

Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor

7-1

(3-0, 1-1, 3-0)

Az alsóház aznapi mérkőzésein: Bp. Spartacus-Bp. Postás 5-16, Bp. Építők-Bp. Előre 3-3.

Másnap a felsőház másik rangadóján az FTC hatalmas csatában és Horváth Zoltán két góljának köszönhetően tudott csak 2-1 arányban felülkerekedni a BVSC-én.

A lila-fehérek vasutasok elleni létfontosságú meccsét január 26-án szerdán rendezték a Megyeri úton. A felhős, ködös és hideg téli estén mintegy 1500 szurkoló váltott jegyet a jégstadionba.

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Lőrincz Ferenc (C), Hajek Péter – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor – Patócs Péter, Radics János, Galambos Béla

BVSC: Balogh János – Kertész József, Koutny Lajos – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla – Babán József, Siba Ferenc – Miklós Károly, Bakay László, Kósa Ambrus

A hazaiak számára a mérkőzés nagy téttel bírt a bajnoki címért való versenyfutásban, hiszen győzelem esetén – feltéve, hogy a zöld-fehérek a papírformának megfelelően legyőzik a Meteor hokisait – egypontos előnyről várták volna az utolsó fordulót, ahol az FTC ellen a Kisstadionban már egy döntetlen is elég lett volna a bajnoki cím megszerzéséhez. A lilák ennek megfelelően már az első harmadban is többet támadtak ellenfelüknél, ám az akciókat rendre túlkombinálták, miközben a szokás szerint kontrákra építő vasutasok a 12. percben Miklós találatával megszerezték a vezetést. A játék képe az első szünet után sem változott: az Újpest kezdeményezett többet, ám a 24. percben ismét a vasutasok lőttek gólt – ezúttal Zsitva Béla talált be Vedres hálójába. Hogy a lilák kínjai nem váltak görcsös akarássá, az feltehetően nagyrészt annak köszönhető, hogy Bálint szinte rögtön a középkezdés után válaszolni tudott az ellenfélnek, majd a 32. percben Palotás Öcsi váltotta gólra Babán hibáját, így 2-2-es döntetlennel vonulhattak pihenni a csapatok. A harmadik harmad így sok izgalmat és nagy küzdelmet ígért, ám a soron következő eseményekre talán még a legvérmesebb hokirajongók sem számítottak. A kezdésnél Boróczi néhány másodperc alatt kihasználta a vasutas-védők bizonytalanságát és megszerezte a hőn áhított vezetést. Három perccel később Bálint máris kettőre növelte az előnyt, majd a 46. percben Bikár csökkentette a távolságot. Egy perccel a fordulás előtt viszont eldőlni látszott a két pont sorsa, hiszen Boróczi és Klink villámgyorsan 6-3-ra alakította az eredményt. A térfélcserét követően viszont a lilák védelme ingott meg először, így Bakay 52. és Zsitva Béla 53. percben szerzett gyors góljaival ismét egyre olvadt Bánkutiék előnye. Ekkor azonban megint fordult a kocka, hiszen az 54. percben Bálint, majd egy perccel később Zsitva Viktor mattolta Losoncit, visszaállítva a korábbi háromgólos különbséget. Ám a lila-fehér szurkolók még ezt követően sem nyugodhattak meg igazán: az 56. percben Kósa találatával ismét közelebb férkőzött a Háray-legénység, majd a 60. percben Bikár gólja hozott még krimibe illő izgalmakat a hátralévő másodpercekre. Több találat azonban már nem esett, így a tizenegy találatot hozó harmadik harmad után eldőlt, hogy a lilák várhatják majd kedvezőbb helyzetből a bajnoki címről döntő vasárnapi örökrangadót. A vasutasok viszont végképp lemondhattak az aranyérem megszerzéséről.

Újpesti Dózsa – BVSC

8-7

(0-1, 2-1, 6-5)

Másnap az FTC a papírformának megfelelően 6-0 arányban győzött a kifejezetten gyenge formát mutató Meteor ellen, míg az alsóházban a Bp. Előre lépte le 11-0-ra a Bp. Spartacust.

Január 29-én szombaton előbb a Meteor győzött 5-3-ra a csalódott és fáradt csapat benyomását keltő, a meccs eredményétől függetlenül bronzérmes BVSC ellen, majd a Bp. Spartacus verte meg 5-2-re a gyenge teljesítményt nyújtó Bp. Építőket.

Mindez azonban csak felvezetésként szolgált a másnapi eseményekhez, a bajnokság sorsát eldöntő utolsó felsőházi mérkőzéshez, az FTC és az Újpest nagy izgalommal várt összecsapásához. A képlet egyszerű volt, ha az Újpest nyer vagy döntetlent játszik Vedresék nyakába akasztják az aranyérmet, ha nem… Erre azonban gondolni sem akartak lila-fehér oldalon.

1966. január 30-án vasárnap felhős, havazásokkal, ónos esőkkel fenyegető reggel és délelőtt virradt a fővárosra. Annak, aki időben ki akart érni a Kisstadionba, bizony korán kellett kelnie, hiszen a bajnoki döntő kezdését, talán a TV közvetítés miatt, délelőtt 11 órára írta ki a szövetség. Így is több mint 8000 szurkoló zsongta be a pálya két oldalát.

Ferencváros: Csánk László – Raffa György, Treplán Béla – Horváth Zoltán, Póth János, Schwalm Béla – Zádor István – Kassai György, Jakabházy László, Kiss-Szabó István

Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Palotás József, Molnár Tibor – Bálint Attila, Klink János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bánkuti Árpád, Palotás János, Zsitva Viktor

A nagy tét is érezhető volt, hiszen mindkét együttes kifejezetten idegesen kezdett. A csapkodó játékból az FTC jött ki jobban, a 2. percben Horváthnak egy nagyvonalú fonák lövéssel sikerült meglepnie Vedrest. Az Újpest ezt követően két emberelőnyt is elpuskázott, a zöld-fehérek viszont a 18. percben kihasználtak egyet Schwalm ragyogó szólója végén. A rivális első csatársora szinte tarthatatlan volt ebben az időszakban, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egy perccel később a bajnokság végét remek formában végigjátszó Horváth egy újabb szólóból növelni tudta a rivális előnyét. Háromgólos hátrány, hidegzuhany! A lelátón bizonyára sok olyan IV. kerületi fanatikus akadt, aki kezdett leszámolni magában a bajnoki álmokkal… Ám ekkor fordulni látszott a szerencse: Póth kapott tűpontos passzt Horváthtól, ám ő ahelyett, hogy a kapu torkából egyszerűen bepaskolta volna a korongot az Újpest üresen ásító hálójába, hatalmas gólt akart ütni… a bot azonban eltört a jégen, az ordító helyzet pedig kimaradt. A túloldalon viszont nem! Boróczi néhány másodperccel a dudaszó előtt egy kapu előtti kavarodás után vette be Csánk hálóját. A szünet után sem változott a játék alapritmusa. Az Újpest kezdeményezett, a Ferencváros a kontrákban bízott, igen ám, de a bajnokság során oly gyakran megcsodált lila-fehér erények, a precíz összjáték és a megfontolt csapatmunka helyett, ezúttal inkább egyéni megoldásokkal próbálkoztak a játékosok, többnyire sikertelenül. A 31. percben azért Zsitva Viktor találatával sikerült egy gólra csökkenteni a hátrányt. Az utolsó harmad így nagy izgalmakat ígért, amiben nem is kellett csalatkozniuk a szurkolóknak. Az iram szemkápráztatóvá fokozódott. A 43. percben emberelőnybe került a csapat és Klink révén végre sikerült az egyenlítés. Ám nem sokáig örülhetett a lila-tábor, hiszen néhány másodperccel később éppen a gólszerzőnek kellett kiülnie a büntetőpadra, mituán a játékvezetők szerint szabálytalanul állította meg az esetre alaposan rájátszó Treplán Bélát. A lelátó újpesti oldala természetesen Oscar-díjra esélyes színészi játéknak nyilvánította a produkciót. A zöld-fehéreket azonban nem zavarta a kritika és Jakabházy révén gyorsan kihasználták az adódó előnyt. A küzdelem azonban még nem ért véget. A második gólját szerző Zsitva Viktor egy perccel a térfélcsere előtt ismét egyenlíteni tudott, így 4-4-gyel fordultak rá a csapatok a bajnoki döntő utolsó tíz percére.

Hatalmas küzdelem indult a győzelemért, sok támadás és nyílt sisakos játék után az 56. percben az Újpest egy jobb oldali támadás végén belőtte a mérkőzést és a bajnokságot eldöntő gólt. A levegőnél is fontosabb találat szerzője Palotás “Öcsi” János volt. A hátralévő időben az FTC-nek legalább két gólt kellett volna szereznie a bajnoki cím megnyeréséhez, ám a fáradó riválisnak még egyenlítenie sem sikerült, így a Kisstadion újpesti oldala és a fehér mezes vendégek kezdhettek ünnepelni!

Ferencváros – Újpesti Dózsa

4-5

(3-1, 0-1, 1-3)

A mérkőzés után a lila-fehérek öltözőjében remek hangulat uralkodott. A játékosok felszabadult örömmel, hangos kiáltásokkal ünnepelték a címvédést, a szakosztály negyedik bajnoki címét. Nevetve, kiabálva gratuláltak egymásnak és köszönték meg edzőjüknek, Szamosi Ferencnek a munkát, ami a sikerhez vezetett. A mester a következő szavakkal értékelt a sportnapilap újságírójának: “Jobb összjátékunknak és jobb idegeinknek köszönhetjük az FTC elleni győzelmünket. A harmadik harmadban a hátvédek későn indítottak, s emiatt a csatárok a ferencvárosi falba ütköztek, amelyet a harmaduk vonalán állítottak fel. A későbbiek során összjátékunk révén sikerült széthúzni az FTC védelmét, s egyre több helyzetet teremteni Csánk kapuja előtt. Küzdeni tudásból is kitűnőre vizsgáztak, hiszen a 0-3 ellenére sem zavarodtak meg. A nagy tét dacára sportszerű küzdelmet láthatott a közönség. Külön öröm számomra, hogy a 20 bajnokság mellé, amelyet játékos koromban a jégkorongban és a gyeplabdában szereztem, most edzőként már a második bajnokságot nyertem csapatommal.” Boróczi Gábor ehhez még annyit tett hozzá, hogy “Bármely ellenfelünk legfeljebb egy jó sorral tud ellenünk kiállni…” S ez bizony még az FTC számára is kevésnek bizonyult a lilák ellen!

A nap alsóházi összecsapásán a Bp. Postás 8-5 arányban győzött a Bp. Előre ellen.

A bajnokság szintén alsóházi záró találkozóján: Bp. Postás-Bp. Építők 2-5.

Az 1965-1966. évi bajnokság végeredménye:

A góllövőlista végeredménye:

Az idénynek azonban még korántsem volt vége. Február 2-án a magyar válogatott 17 fős kerettel elutazott a Torinóban február 5. és 12. között megrendezett téli Universiade-ra. A keretben hatan (Vedres, Boróczi, Klink, Bánkuti, Zsitva Viktor és Palotás József) képviselték a lila-fehér színeket. A tornán induló kilenc válogatottból három hármas csoportot alakítottak ki, a mieink a C jelűbe kerültek a Szovjetunió és Románia társaságában. Miután az utóbbi két együttes 1-1-es döntetlent játszott egymással (a magyar és román csapattól eltérően a szovjetek valóban főiskolás és egyetemista játékosokból álló szelekcióval neveztek), következhetett a magyar-szovjet mérkőzés, melyen az esélyeknek megfelelően a Szovjetunió győzött 8-0 arányban. A románoktól elszenvedett 2-1 arányú vereség szintén tökéletesen vállalható eredmény volt. A gólunkat Schwalm lőtte a 34. percben. Mivel a válogatott a csoport utolsó helyén végzett, a fiúk a 7-9. helyért folytatták szereplésüket az osztrák és a jugoszláv szelekciók ellenében. Miután utóbbiaktól 3-1, a sógoroktól pedig 5-2 arányú vereséget szenvedtünk, a csapat a torna utolsó helyén zárt és így utazott tovább Zágrábba, ott folytatva a felkészülést a világbajnokságra.

Az itthon maradt játékosokkal eközben megkezdődtek az 1966. évi Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei, amit a kiírás szerint körmérkőzéses formában játszottak le a csapatok. Az összecsapásoknak a Kisstadion és a Megyeri út adott otthont. A rajtra február 9-én két mérkőzéssel került sor. Az elsőn mindjárt bombameglepetésről számolhatott be a sajtó, hiszen a Bp. Postás 5-3 arányú győzelmet aratott a Ferencváros ellen! A Meteor viszont az Építők 8-0-ás legyőzésével érvényesítette a papírformát. A lila-fehérek 12-én szombaton kezdték meg szereplésüket a Megyeri úton, ahol az FTC-ét legyőző Bp. Postást fogadták a fiúk.

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Bálint Attila, Galambos Béla, Patócs Péter – Molnár Tibor, Szadovszky Iván – Fülöp Tamás, Palotás János (A), Zima János – Radics János, Matlaszkovszky Péter, Gazda László

Bp. Postás: Nagy György – Gyenese, B. Nagy – Berta László, Gyöngyösi Jenő, Szabó Ottó – Erdősi, Wéber János – Szikra István, Édelmayer János, Klemm János – Grolmusz, Mogyoródi Imre, Lucas – Horváth Zoltán

A lila-fehérek villámrajtot vettek és a 3. percben már háromgólos hazai vezetésről árulkodott az eredményjelző tábla. Patócs Péter az 1., a fiatal Fülöp Tamás a 2. és a 3. percben tudott eredményes lenni. Ezt követően azonban alaposan visszaesett a tempó, ami a Postásnak kedvezett és a harmad végéig Grolmusz, valamint Berta góljainak köszönhetően sikerült is felzárkózniuk Kenderessy Balázs fiainak. Mivel a második játékrészben egyik csapatnak sem sikerült kaput találnia, egészen a 44. percig nyílt maradt a találkozó. Ekkor azonban Palotás Öcsinek sikerült bevennie Nagy ketrecét és az ellenfél pillanatnyi zavarát kihasználva, egy perccel később Galambos végleg eldöntötte a 2 pont sorsát.

Újpesti Dózsa – Bp. Postás

5-2

(3-2, 0-0, 2-0)

Másnap, 13-án három mérkőzésre került sor, méghozzá a következő eredményekkel: Bp. Vörös Meteor-Bp. Spartacus 5-2, Bp. Építők-BVSC 3-5 és FTC-Bp. Előre 5-1.

A lila-fehérek január 14-én kedden léptek ismét jégre, ezúttal a Kisstadionban a Bp. Előre vendégeként.

A lila-fehérek január 14-én kedden léptek ismét jégre, ezúttal a Kisstadionban a Bp. Előre vendégeként.

Bp. Előre: Kelemen Gyula – Nagy Géza, Berta J. – Flandera, Lovcsányi László, Enyedi Ferenc – Lakó, Gyarmati János – ifj. Margó György, Tőkés, Reinthaller Béla – Zsótér, Lengyel József, Miklai – Domonkos Péter

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Hajek Péter, Lőrincz Ferenc (C) – Patócs Péter, Palotás János (A), Fülöp Tamás – Molnár Tibor, Szadovszky Iván – Radics János, Galambos Béla, Matlaszkovszky Péter

Mindkét csapat nyílt játékkal rukkolt elő és a bajnokságban kifejezetten jó teljesítményt nyújtó Előre remekül tartotta magát a válogatottakat nélkülöző újpestiekkel szemben, akiknek a 14. percben Lőrincz találatával sikerült megszerezniük a vezetést. Két perccel később Patócs Péter révén kétgólosra nőtt az előnyt. A második harmad egy villámgyors Előre góllal indult, melynek szerzője a tehetséges Enyedi volt, majd kiegyenlített játékot követően Szadovszky talált be Kelemen hálójába. A záró játékrészben az ellenfél nagy energiákat mozgósított a felzárkózásért, ami a 44. percben Reinthaller révén sikerült is neki, ám az egyenlítés már nem jött össze. A 2 pont sorsa Lőrincz 58. percben szerzett góljával végleg eldőlt.

Bp. Előre – Újpesti Dózsa

2-4

(0-2, 1-1, 1-1)

A nap második mérkőzése, a BVSC-Spartacus összecsapás 1-0-ás vasutas vezetésnél műszaki okokból félbeszakadt.

Február 16-án csütörtökön, miközben a válogatott 3-2-re győzött a jugoszlávok ellen Zágrábban az első felkészülési mérkőzésen, melyen Vedres, Boróczi, Palotás József, Klink, Bánkuti, Zsitva és Bálint is jégre lépett, addig idehaza két MNK mérkőzés csábította a Kisstadionba a szurkolókat. Az elsőn az FTC 4-0 arányú győzelmet aratott a Bp. Építők ellen. A másodikon a Szpari fogadta a lila-fehéreket.

Bp. Spartacus: Szépffy Zsolt – Wohl Gyula, Rigó Károly – Kalotai András, Kovács, Szathmári András – Balla Gy., Gálffy Ákos – Révész József, Muhr Albert, Váltó Károly – Sipos E., Kepess György, Dikk Ferenc

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Lőrincz Lőrincz Ferenc (C), Hajek Péter – Fülöp Tamás, Palotás János (A), Patócs Péter – Szadovszky Iván, Molnár Tibor – Radics János, Galambos Béla, Komáromi Lajos – Matlaszkovszky Péter

A Spartacus a 2. percben az egykori újpesti nevelés, Révész József góljával szerezte meg a vezetést, amire a 6. percben Hajek válaszolt. Némi meglepetésre, hét perccel később ismét a Gubó Gábor által irányított ellenfél került előnybe, ezúttal Sipos találatával. A liláknak azonban még a szünet előtt sikerült egyenlíteniük a fiatal Radics János révén. Szünet után folytatódott a sorminta, hiszen a 23. percben Szathmári vette be Kézeli kapuját, ám csupán két percig örülhetett a Szpari a vezetésnek, mert Galambos góljával megint egyenlíteni tudott az Újpest, amely egyben nagyobb sebességi fokozatra is kapcsolt. A 31. percben Palotás Öcsi révén már a vezetést is sikerült megszerezni, majd négy perccel később Hajek növelte kettőre az előnyt. A harmadik harmad ezúttal újpesti góllal indult, miután a 42. percben Patócs Péter mattolta Szépffyt. Váltó találatával gyorsan válaszolt a Szpari, amely ezzel el is lőtte minden puskaporát. A lila-fehérek viszont még közel sem, hiszen a 52. percben Galambos, majd három perccel később Palotás János tudott ismét eredményes lenni. A végeredményt a harmadik gólját is megszerző Öcsi állította be az 57. percben.

Bp. Spartacus – Újpesti Dózsa

4-9

(2-2, 1-3, 1-4)

Február 17-én a válogatott lejátszotta második zágrábi edzőmeccsét is, melyen ismét egy góllal, 6-5 arányban sikerült legyőzni a házigazdákat. A keretben szereplő újpesti játékosok ezúttal mind jégre léptek, Klink és Boróczi pedig a gólszerzők közé is feliratkozhatott. Eközben idehaza két MNK meccsre került sor, melyeken a következő eredmények születtek: BVSC-Bp. Postás 2-2, Bp. Előre-Bp. Vörös Meteor 1-2.

A lila-fehérek következő fellépésére február 19-én szombaton került sor a Megyeri úton. Az ellenfél a Tóth István által vezetett Bp. Építők csapata volt.

Újpesti Dózsa: Kézeli Pál – Lőrincz Ferenc (C), Hajek Péter – Patócs Péter, Palotás János, Fülöp Tamás – Molnár Tibor, Szadovszky Iván – Radics János, Galambos Béla, Komáromi Lajos – Matlaszkovszky Péter

Bp. Építők: Puskás György – Simmel János, Závori Zsolt – Egri János, Havai János, Szilassy Béla – Máthé András, Moharos László – Aradi László, Moletz Győző, Tejfalussy Béla

Az első harmadban teljesen nyílt küzdelem zajlott a jégen, gólt azonban nem láthattak a nézők. Nem úgy a szünet után, bár erről a hazai szurkolók egy ideig nyilván lemondtak volna, hiszen Simmel 22. és Egri 27. percben lőtt góljaival a kék-fehérek kétgólos előnyre tettek szert. A lilák a kupameccseken kifejezetten eredményesen játszó ifista, Fülöp Tamás találatával szépítettek a 32. percben. Öt perccel később Hajek egyenlített, majd néhány másodperc elteltével Galambos használta ki az Építők védelmének zavarát. Szünet után Palotás János és Patócs Péter hízlalta tovább az előnyt a 43. és 53. percekben, majd Havai talált be Kézeli hálójába. A 2 pont sorsát az eredményesség terén régi önmagát idéző Lőrincz Ferike állította be, aki az 57. és az 58. percben is mattolni tudta Puskás kapust.

Újpesti Dózsa – Bp. Építők

7-3

(0-0, 3-2, 4-1)

Vasárnap két meccsre került volna sor, ám a Spartacus-FTC összecsapás elmaradt. A második találkozón a Bp. Vörös Meteor 4-2-re győzött a Bp. Postás ellen. Hétfőn a BVSC 5-3 arányban verte a Bp. Előrét.

A válogatott a hét folyamán Zágrábból Bulgáriába tette át a székhelyét, ahol az első felkészülési összecsapáson 5-0-ra, a másodikon 7-1-re nyertek legjobbjaink. A 12 magyar találatból Bálint kettőt, Klink és Boróczi egyet-egyet szerzett. Eközben február 24-én a Kisstadion előcsarnokában a bajnoki érmek is átadásra kerültek, legalábbis azoknak, akik nem voltak tagjai a válogatott utazókeretének. Legjobbjaink egyébként még a héten hazatértek Szófiából, hogy 28-án vasárnap és hétfőn játszanak egy-egy meccset a dánokkal a Kisstadionban. A 10-3 és 6-4 arányban megnyert találkozókon hét újpesti játékos léphetett jégre (Palotás József, Bánkuti, Zsitva, Bálint, Klink és Boróczi), közülük Bánkuti és Boróczi egyaránt 2-2 gólt jegyzett. A csapat ezt követően már csomagolt is és indult Zágrábba, ahol március 3-án kezdetét vette a B csoportos világbajnokság.

A magyar válogatott mérkőzései:

Magyarország – Jugoszlávia 4-6 (2-1, 0-3, 2-2)

1966. március 3. Zágráb, Šalata sports complex, 2025 néző.

Játékvezetők: Isotalo (finn), Jaala (finn).

Magyarország: Vedres – Koutny, Kertész – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Raffa, Ziegler – Palotás József – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Bálint, Klink, Boróczi.

Jugoszlávia: Gale – I. Jan, Ravnik – Kristan, Rataj – Jug – Tišler, Felc, F. Smolej – Renaud, B. Jan, Mlakar – R. Hiti, S. Beravs, R. Smolej.

Gólszerzők: 1-0 Horváth Z. (1:44), 1-1 Mlakar (S. Beravs, 14:45), 2-1 Zsitva V. (19:33), 2-2 Felc (Ravnik, 26:17), 2-3 R. Smolej (S. Beravs, 31:42), 2-4 Felc (Tišler, 39:00), 2-5 Tišler (Felc, 40:16), 3-5 Boróczi (42:41), 4-5 Boróczi (Klink, 43:18), 4-6 B. Jan (Renaud, 43:30).

Kapuralövések: Magyarország (6, 5, 4) = 15, illetve Jugoszlávia (6, 5, 9) = 20.

Kiállítások: Magyarország – 6 perc (Bánkuti 31:58, Schwalm 45:04, Bánkuti 54:52), illetve Jugoszlávia – 4 perc (Felc 32:49, F. Smolej 56:33).

Magyarország – Ausztria 2-7 (0-0, 1-4, 1-3)

1966. március 4. Zágráb, Šalata sports complex, 87 néző.

Játékvezetők: Černý (csehszlovák), Kaltnekar (jugoszláv).

Magyarország: Losonci – Koutny, Kertész – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Ziegler, Palotás József – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Bálint, Klink, Boróczi – Zsitva B.

Ausztria: Pregl – Knoll, Bachura – Kalt, Puschnig, Saint John – Schager, Felfernig – W. König, Kakl, Weingärtner – W. Znenahlik, Kirchberger, Wechselberger – Bachler.

Gólszerzők: 0-1 Kalt (Saint John, 22:06 – PPG), 1-1 Boróczi (23:16), 1-2 Bachler (Puschnig, 26:47), 1-3 Wechselberger (Schager, 29:06), 1-4 W. Znenahlik (32:18), 1-5 Knoll (Puschnig, 48:24), 2-5 Horváth Z. (52:49), 2-6 Saint John (Kalt, 57:30), 2-7 Felfernig (59:51).

Kapuralövések: Magyarország (4, 10, 9) = 23, illetve Ausztria (14, 11, 10) = 35.

Kiállítások: Magyarország – 14 perc (Boróczi 13:40, Horváth Z. 14:51, Koutny 17:20, Kertész 20:37, Ziegler 39:31, Kertész 48:03, Koutny 54:43), illetve Ausztria – 16 perc (Puschnig 8:54, Wechselberger 16:12, W. Znenahlik 29:25, Puschnig 33:48, Felfernig 38:12, W. König 43:09, Felfernig 47:13, Saint John 55:21).

Magyarország – Nagy-Britannia 8-1 (3-0, 2-0, 3-1)

1966. március 6. Zágráb, Šalata sports complex, 67 néző.

Játékvezetők: Isotalo (finn), Jaala (finn).

Magyarország: Losonci – Koutny, Kertész – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Raffa, Ziegler, – Palotás József – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Bálint, Klink, Boróczi.

Nagy-Britannia: Metcalfe; W. Brennan – McIntosh, Baxter – G. Reilly; Crawford – Stevenson – W. Miller, S. McDonald – G. Tindale – T. Matthews, A. Brennan – Imrie – Les Lovell, Law. Lovell.

Gólszerzők: 1-0 Horváth Z. (Bikár, 6:03), 2-0 Rozgonyi (Bánkuti, 14:34), 3-0 Klink (Bálint, 15:12), 4-0 Rozgonyi (V. Zsitva, 30:32), 5-0 Horváth Z. (Bikár, 33:07), 6-0 Bikár (Schwalm, 45:28), 6-1 Stevenson (Imrie, 46:58), 7-1 V. Zsitva (Ziegler, 53:37), 8-1 Bikár (Horváth Z., 54:33).

Kapuralövések: Magyarország (7, 10, 6) = 23, illetve Nagy-Britannia (4, 8, 6) = 18.

Kiállítások: Magyarország – 8 perc (Schwalm 27:26, Ziegler 41:48, Raffa 48:03, Ziegler 57:55), illetve Nagy-Britannia – 8 perc (Stevenson 24:00, Baxter 33:07, W. Brennan 40:49, W. Brennan 51:33).

Magyarország – Románia 2-4 (1-2, 0-2, 1-0)

1966. március 7. Zágráb, Šalata sports complex, 82 néző.

Játékvezetők: Wiking (svéd), Dahlberg (svéd).

Magyarország: Lozonczi – Koutny, Kertész – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Bálint, Klink, Boróczi – Zsitva B.

Románia: Dumitraş – Czáka, Ionescu – Szabó I., Kalamár, Szabó G. – Varga, Făgăraş – Texe, Ferenczi, Başa – Tarczi – Florescu, Pană, Ştefanov.

Gólszerzők: 0-1 Făgăraş (Tarczi, 11:57), 0-2 Făgăraş (Szabó I., 18:52), 1-2 Raffa (19:55), 1-3 Başa (23:58), 1-4 Florescu (Ionescu, 37:59), 2-4 Horváth Z. (Bikár, 48:52).

Kapuralövések: Magyarország (4, 8, 4) = 16, illetve Románia (8, 4, 4) = 16.

Kiállítások: Magyarország – 8 perc (Ziegler 3:02, Schwalm 14:43, Rozgonyi 35:16, Raffa 45:13), illetve Románia – 4 perc (Varga 33:07, Başa 39:42)

Norvégia – Magyarország 5-2 (0-2, 1-0, 4-0)

1966. március 9. Zágráb, Šalata sports complex, 69 néző.

Játékvezetők: Valentin (osztrák), Cebulj (jugoszláv).

Norvégia: Østensen – Gundersen, Hansen S-N. – Petersen Ch., Olsen P-Sk., Hansen J-E. – Thoresen J-R., Martinsen Th. – Haagensen, Thoen, Søbye – Dalsøren, B. Johansen B., Bjølbakk – Mikkelsen.

Magyarország: Vedres – Koutny, Kertész – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Raffa, Ziegler – Bánkuti, Rozgonyi, Zsitva V. – Palotás József – Bálint, Klink, Boróczi.

Gólszerzők: 0-1 Klink (Boróczi, 3:06), 0-2 Kertész (13:00), 1-2 Olsen P-Sk. (Hansen J-E., 38:47), 2-2 Gundersen (Olsen P-Sk., 41:05), 3-2 Dalsøren (Bjølbakk, 45:40), 4-2 Thoen (Bjølbakk, 50:23), 5-2 Hansen J-E. (Olsen P-Sk., 57:40).

Kapuralövések: Norvégia (6, 13, 12) = 31, illetve Magyarország (5, 7, 8) = 20.

Kiállítások: Norvégia – 12 perc (Olsen P-Sk. 3:22, Olsen P-Sk. 7:33, Thoresen J-R. 9:11, Johansen B. 12:51, Bjølbakk 18:44, Bjølbakk 57:50), illetve Magyarország – 4 perc (Raffa 3:22, Raffa 12:51).

Nyugat-Németország – Magyarország 1-0 (0-0, 0-0, 1-0)

1966. március 10. Zágráb, Šalata sports complex, 83 néző.

Játékvezetők: Janežić (jugoszláv), Kaltnekar (jugoszláv).

Nyugat-Németország: Knauss – Waitl, Schneitberger – Hanig, K. Schloder, Köpf – W. Riedl, Bader – A. Schloder, Ludwig, L. Funk – Riedmeier – Gross, Boos, Hubner.

Magyarország: Vedres – Koutny, Kertész – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Raffa, Palotás József – Bálint, Klink, Boróczi – Zsitva B., Rozgonyi, Zsitva V.

Gólszerzők: 1-0 Hanig (49:06).

Kapuralövések: Nyugat-Németország (11, 19, 6) = 36, illetve Magyarország (3, 5, 4) = 12.

Kiállítások: Nyugat-Németország – 10 perc (Bader 14:34, Ludwig 42:09, Hubner 46:00, Waitl 46:49, L. Funk 59:51), illetve Magyarország – 4 perc (Vedres 11:37, Rozgonyi 24:08)

Svájc – Magyarország 6-1 (3-1, 2-0, 1-0)

1966. március 12. Zágráb, Šalata sports complex, 28 néző.

Játékvezetők: Cebulj (jugoszláv), Valentin (osztrák).

Svájc: Meier – Spillman, Wespi – U. Lüthi, P. Lüthi, H. Lüthi – Furrer, Penseyres – Ehrensperger, K. Heiniger, Mühlebach – Huguenin – F. Berry, Weber, P. Schmidt.

Magyarország: Vedres (Losonci, 17:08) – Raffa, Palotás József – Horváth Z., Bikár, Schwalm – Koutny, Kertész – Bálint, Klink, Boróczi – Ziegler – Zsitva B., Rozgonyi, Zsitva V.

Gólszerzők: 0-1 Klink (Bálint, 8:53), 1-1 K. Heiniger (Mühlebach, 10:34), 2-1 H. Lüthi (U. Lüthi, 16:49), 3-1 Mühlebach (Ehrensperger, 17:08), 4-1 Weber (26:00), 5-1 P. Lüthi  (33:04), 6-1 Furrer (Penseyres, 44:17 PPG).

Kapuralövések: Svájc (10, 9, 17) = 36, illetve Magyarország (10, 12, 11) = 33.

Kiállítások: Svájc – 6 perc (Weber 22:03, K. Heiniger 46:37, Schmidt 53:22), illetve Magyarország – 35 perc (Palotás József 18:57, Horváth Z. (2+10) 36:47, Kertész (2+10) 44:09, Zsitva B. 51:01, Horváth Z. 53:22, Koutny (5) 56:07).

A világbajnokság végeredménye:

A magyar csapat statisztikái:

Az MNK küzdelmei, közel másfél hetes szünet után, a VB ideje alatt folytatódtak. Március 2-án szerdán a BVSC pótolta a Spartacus ellen 1-0-ás állásnál félbeszakadt mérkőzést, amit a vasutasoknak végül 7-3 arányban sikerült megnyerni.

A lila-fehérek következő kupameccsére másnap, azaz március 3-án csütörtökön került sor a Megyeri úton. Mivel a honi sajtó ekkor már elsősorban a válogatott szereplésével volt elfoglalva, az MNK találkozóknak csupán az eredményét közölték a gólszerzők névsorával kiegészítve. Vagyis ma már “csupán” annyi rögzíthető, hogy az Újpest Palotás Öcsi 3, Lőrincz és Patócs Péter 2-2, valamint Galambos 1 góljának köszönhetően 8-2 arányban győzött a Bp. Vörös Meteor ellen. A VM részéről Grimm és Ziegler Péter volt eredményes. A lilák fölénye különösen a második harmadban lehetett egyértelmű, amit 4-0 arányban sikerült megnyernie a csapatnak.

Március 5-én szombaton a BVSC látogatott el Újpestre, ahol ezúttal az első harmadot sikerült 4-0-ra lehozniuk a fiúknak, s bár az utolsó húsz percben a vasutasok majdnem utolérték a lilákat, végül azért sikerült 5-4 arányban megnyerni a meccset. Góljainkat Palotás János (2), Lőrincz (2) és Patócs Péter lőtték, a vasutasoknál Babán (2), Miklós és Siba volt eredményes.

Másnap az FTC győzött a BVSC ellen 2-1-re, majd az Építők verte 4-0-ra az Előrét.

Március 7-én hétfőn szintén két meccset rendeztek: BVSC-Bp. Vörös Meteor 4-2, Bp. Postás-Bp. Spartacus 10-2.

Két nappal később, azaz március 9-én szerdán került sor az MNK örökrangadójára a Kisstadionban. A képlet egyszerű volt, ha az újpestiek győznek vagy döntetlent érnek el, a további mérkőzések eredményétől függetlenül megnyerik a kupát. Az eleddig hibátlanul szereplő liláknak ez volt az utolsó, azaz hetedik találkozójuk, míg a már 2 pontot vesztő FTC az ötödik meccsére készült. Az első harmadban az Újpest szerzett vezetést, a második húsz percet azonban 2-1-re a zöld-fehérek nyerték így 2-2-es döntetlenről indult az utolsó játékrész. Itt mindkét részről egy-egy gól esett és a 3-3-as végeredmény Szamosi Ferenc fiainak adott okot az örömre, hiszen a bajnokság után a Magyar Népköztársasági Kupát is sikerült megnyerni.

Ferencváros – Újpesti Dózsa

3-3

(0-1, 2-1, 1-1)

Gólszerzők: Póth (3), illetve Galambos, Palotás János és Lőrincz

A nap másik mérkőzésén: Bp. Spartacus-Bp. Előre 4-3.

Az MNK további eredményei:

1966.03.12. Bp. Építők-Bp. Postás 4-2.

1966.03.13. Bp. Építők-Bp. Spartacus 9-1.

1966.03.14. Bp. Postás-Bp. Előre 7-5.

1966.03.20. Bp. Vörös Meteor-FTC 2-5.

1966.03.21. FTC-Bp. Spartacus 6-4.

Az 1966. évi Magyar Népköztársasági Kupa végeredménye:

A lila-fehéreknek tehát mind a bajnokságban, mind a magyar kupában sikerült megvédeniük az előző szezonban megszerzett címeket. Emellett nemzetközi szinten is bemutatkozhattak a bajnok csapatok számára első ízben kiírt Európa Kupa keretei között, ahol az elvárásoknak megfelelően sikerült is helytállnia a csapatnak. Joggal várhatta mindenki nagy reményekkel a soron következő szezont.

Az Újpesti Dózsa bajnoki és MNK aranyérmes jégkorong csapatának kerete:

	név	poszt	bajnoki	MNK	Európa Kupa
	Kézeli Pál	kapus	5	4	–
	Vedres Mátyás	kapus	17	–	6
	Hajek Péter	hátvéd	18/2	4/3	5/2
	Lőrincz Ferenc	hátvéd	20/9	7/9	6/-
	Matlaszkovszky Péter	hátvéd	-/-	4/-	-/-
	Molnár Tibor	hátvéd	19/-	4/-	4/-
	Palotás József	hátvéd	20/8	-/-	6/1
	Patócs György	hátvéd	9/1	-/-	4/-
	Szadovszky Iván	hátvéd	-/-	4/1	-/-
	Bálint Attila	csatár	20/23	1/-	5/4
	Bánkuti Árpád	csatár	20/18	-/-	6/9
	Boróczi Gábor	csatár	20/26	-/-	7/6
	Fülöp Tamás	csatár	-/-	4/3	-/-
	Galambos Béla	csatár	11/2	6/6	4/-
	Gazda László	csatár	6/-	1/-	2/-
	Klink János István	csatár	20/20	-/-	7/3
	Komáromi Lajos	csatár	-/-	2/-	-/-
	Palotás János	csatár	18/14	7/11	7/3
	Patócs Péter	csatár	12/4	6/7	5/-
	Radics János	csatár	9/1	4/1	1/-
	Zima János	csatár	6/1	-/-	-/-
	Zsitva Viktor	csatár	19/34	-/-	6/8

Az MNK mérkőzések adatai hiányosak. A sajtó csupán egyes meccsek összeállításait közölte, így csak a gólszerzők statisztikája teljes.

A Klagenfurtban lejátszott két EK mérkőzés statisztikái közül csak a gólszerzők személye ismert, az összeállítások nem.

Előző szezon: 1964 – 1965 – Versenyfutás a vasutasokkal

Következő szezon: 1966 – 1967

ErSzob

Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem