Bár a számok tükrében azt is mondhatnánk, hogy 1961 tavasza-nyara nem volt mozgalmas időszak a következő szezonra készülő jégkorong szakosztályunk életében, a kijelentés egyáltalán nem fedné a valóságot. Az események már március-áprilisban beindultak, amikor a Budapesti Vasutas Sport Club két válogatott kiválósága, Zsitva Viktor és Bánkuti Árpád bejelentették, hogy sportkört kívánnak váltani és a továbbiakban lila-fehérben folytatnák a pályafutásukat. A korabeli “átigazolási” szabályok szerint ez azt jelentette, hogy ha a játékosok korábbi egyesülete hozzájárul a váltáshoz, akkor fél év, ha nem, akkor egy év meccs kihagyás vár az érintettekre. A beleegyezéssel bíró játékosok számára ez nem jelentett gondot, hiszen ha március-áprilisban beadták a kérelmet, a tiltó időszak az idény október végi, de ekkoriban még inkább november eleji-közepi rajtjára már le is járt, így az érintettek a következő szezonban már jégre is léphettek az új csapatukban. A problémát a második verzió jelentette! Márpedig az éppen nehéz helyzetbe került BVSC – egyesek már a szakosztály feloszlatásáról suttogtak -, érthető módon nem járult hozzá ahhoz, hogy legjobbjai közül kettő is sportkört váltson. Zsitvát és Bánkutit azonban a kihagyás réme sem tudta visszatartani attól, hogy júniusban végleg átigazoljanak a jobb körülményeket biztosító Újpestbe.
Még úgy is, hogy a csapat eközben edzőváltáson esett át. Szamosi Ferenc ugyanis, aki 1958 januárjától, azaz Hircsák István nyugatra távozása óta irányította a csapat munkáját, elvállalta a Bp. Spartacus frissiben alakult ifjúsági és serdülő csapatainak edzőségét. A népszerű “Gumi” helyét a lila-fehérek utánpótlását vezető Bán József vette át, rá várt a feladat, hogy megpróbálja visszahódítani a Béke Kupát és a bajnoki címet. A keretben még egy változás történt: a saját nevelésű Dudar Imre átigazolását kérte a Bp. Építőkhöz, amihez az Újpesti Dózsa vezetősége hozzá is járult.
De nem a Bp. Spartacus volt az egyetlen csapat, amely ebben az időszakban feltűnt a honi jégkorongozás palettáján. A Bp. Előrénél szintén beindult a fiatalokkal való munka, méghozzá dr. Margó György irányításával, aki 35-40 fiú bevonásával kezdte meg a felkészülést a szezonra. De a Ganz MÁVAG is komolyan fontolgatta egy hoki szakosztály megszervezését, olyannyira, hogy a vállalat ötéves tervében még egy műjégpálya megépítését is előirányozták. Az ötlet gazdája és motorja a MÁVAG-nál dolgozó Rajkai László volt, aki szintén egy serdülő és egy ifjúsági csapat létrehozásával szerette volna beindítani a munkát. Sajnos neki nem sikerült eljutni a megvalósulásig…
A válogatott munkáját továbbra is a csehszlovák Vladimir Kominek irányította, akinek bizony nem mindig volt egyszerű dolga. A magyarországi viszonyokra jellemző felszerelés, pálya- és jéghiányon, az igazolt játékosok, sőt egyáltalán a csapatok számán túl bizony-bizony a fegyelmezéssel is foglalkoznia kellett. E tevékenység egyik állandó áldozata az újpesti Palotás János volt (a másik Kenderessy Balázs, a Meteor csapatkapitánya), aki a Népsport tudósítása szerint május-június folyamán hajlamosnak mutatkozott ellógni az edzéseket, ezért még október-novemberben is csak a palánk mellől nézhette a társakat. Szerencsére Öcsi Újpesten azért térningezhetett… Az előző szezon második felében átadott Kisstadion abban is komoly segítséget jelentett a válogatott és klubcsapataink számára, hogy már október 10-én korcsolyázásra alkalmas jeget biztosított a hokisoknak. A válogatott keret október 18-án elhagyta Budapestet, hogy egy kéthetes, Csehszlovákiában és Lengyelországban tartott edzőtábor folyamán négy edzőmérkőzést is játsszon helyi klubcsapatok ellen (Žilina, Havířov, Katowice). A keretben Vedres Mátyás, Patócs György, Palotás József, Lőrincz Ferenc és Boróczi Gábor képviselte az Újpestet, no meg Zsitva Viktor és Bánkuti Árpád! Az ő esetükben Kominek mester járta ki a szövetségnél azt az engedményt, hogy a rájuk váró kényszerű kihagyás a válogatottra ne vonatkozzon.
A Jégszövetség jégkorong szakbizottsága november elején a jól megszokott Béke Kupa küzdelmek kiírásával kívánta felvezetni az idényt. A kiírás ugyanaz volt, mint az előző idényben. A hat csapatot két hármas csoportba sorolták, hogy a körmérkőzéseket követően a csoportelsők küzdjenek meg egymással a kupáért, a másodikok a bronzért, a harmadikok az ötödik-hatodik helyezésért. Az Újpest az FTC és az Építők társaságában az I., míg a Meteor, a BVSC és a Postás a II. csoportba került. A kupa első, a lila-fehéreket csak közvetve érintő játéknapját 1961. november 1. szerdára írta ki a szövetség. A nyitómérkőzésen az FTC 7-1-es győzelmet aratott az Építők ellen, majd a Bp. Vörös Meteor verte 12-2-re a Bp. Postást.
November 4-én szombaton viszont már előkerültek a mezek és a szeles, felhősre forduló időben izgatottan készültek a fiúk az első fellépésükre, mely ráadásul az idény első örökrangadója is volt egyben. A szurkolók tömött sorokban érkeztek a Kisstadion felé, így este 6 órakor több mint 3000-en figyelték a kezdéshez felálló riválisokat. Újpesti oldalon megnyugvással vették tudomásul, hogy a válogatott túrájáról sérülten visszatérő Boróczi végül mégis vállalni tudta a játékot.
Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Raffa György, Zádor István – Jakabházy László, Grimm György, Simon V. László – Schneck János – Némon János, Szende János, Vajdafi Lehel – Szuper Géza
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Bárány Lajos – Patócs Péter, Palotás János (A), Lőrincz Ferenc – Patócs András, Klink János, Kondorosi Tihamér (A)
A csapatok idegesen kezdtek, ám a lila-fehérek nagyjából a második perc után átvették a játék irányítását és a 12. percben Patócs Péter révén a vezetést is sikerült megszerezniük. A lendület ezt követően is megmaradt, ami a 19. percben újabb gólt eredményezett, ezúttal Palotás János zörgette meg Pozsonyi hálóját. Szünet után kiegyenlítődtek az erőviszonyok, majd fokozatosan a kétgólos hátrányban küzdő FTC vette át a kezdeményezést. A meddő mezőnyfölény a 37. percben ért góllá, amikor Simon mattolta a jól védő Vedrest. Az utolsó húsz perc a várt nagy küzdelmet hozta, bár az enyhe időben a csapatoknak nem csak egymással, de a tócsáktól tarkított, lassú jéggel is meg kellett birkózniuk. Az első fordulatot a 44. perc hozta, amikor Zádor találatával egyenlíteni tudtak a zöldek. A térfélcsere előtt nem sokkal ismét Zádor nevét jegyezték fel a jegyzőkönyvbe, ám ezúttal egy kétperces kiállítás okán, amit a lila-fehérek Boróczi révén villámgyorsan ki is használtak. Mivel az utolsó tíz percet a mindvégig két bekkpárral és három csatártrióval játszó újpestiek bírták jobban, a Ferencvárosnak már nem sikerült újítania. A jó iramú és színvonalas játékot hozó meccs végén a IV. kerületiek ünnepelhettek!
Ferencváros – Újpesti Dózsa
2-3
(0-2, 1-0, 1-1)
A nap második mérkőzésén a BVSC 4-1 arányban győzött a Bp. Építők ellen.
A Béke Kupa harmadik játéknapjára november 8-án szerdán került sor, felhős, esőre hajló, de enyhe időben. Az első mérkőzésen a Meteor csapott össze az alaposan átalakult, sok nehézséggel küzdő és számtalan ifjúsági játékossal felálló BVSC-vel, akiket Egri János és Madarasi Péter vezérletével 9-1 arányban meg is vertek a piros-fehérek. Ezt követően lépett jégre a Bán-legénység, hogy megmérkőzzön az Építők együttesével.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Hajek Péter – Molnár Tibor, Bárány Lajos – Patócs András, Palotás János (A), Patócs Péter – Kondorosi Tihamér (A), Klink János
Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth Imre, Simmel János – Szabó Attila, Horváth Zoltán, Kolozsi András – Bikali Tibor, Ujfalussy Ervin – Stipsicz István, Horváth Lajos, Jeney Zsolt – Rózsa György
Mint az az összeállításból kiderül, Boróczi ez alkalommal kimaradt a csapatból és ez bizony alaposan érződött is a lila-fehérek teljesítményén, akik meglehetősen kényelmesen korcsolyázva, akadozó összjátékkal szenvedték végig az első harmadot. Olyannyira, hogy a kék-fehérek Horváth Zoltán 4. percben szerzett góljának köszönhetően előnnyel vonulhattak be az öltözőbe az első szünetre. A második harmadot viszont alaposan megnyomták az újpestiek és a 21. percben egy Bikalin megpattanó koronggal gyorsan ki is egyenlítettek. A vezetést Palotás János szerezte meg a 33. percben, majd három perccel később Lőrincz találatával már kettőre nőtt az előny. A harmadik harmadban egészen az 52. percig kellett várni az újabb gólra, amikor ismét Lőrincz volt eredményes. Ezt követően azonban könnyelműsködni kezdtek a lilák, amit Szabó Attila az 58. és 59. percekben egy-egy gyors góllal torolt meg, így némi izgalomra még az utolsó másodpercekben is volt oka a kilátogató nézőknek.
Újpesti Dózsa – Bp. Építők
4-3
(0-1, 3-0, 1-2)
A lila-fehérek tehát készülhettek a Bp. Vörös Meteor elleni döntőre és arra, hogy egy év szünet után visszahódítsák a Béke Kupa elsőséget. A Népsport szakírója azonban nem tartotta meggyőzőnek az Újpest eddigi teljesítményét, mondván, hogy Bán József fiai túl sokszor hagyatkoznak az egyéni játékra, miközben a védekezést hajlamosak elhanyagolni. Példaként az Építők elleni csoportmeccset hozta fel, ahol ez kis híján meg is bosszulta magát. Ezzel ellentétben a Meteort éppen a csapatjáték terén tartották erősebbnek, így pikáns összecsapásra számíthatott a közönség. A döntő előtti napokban a lila-fehér szurkolók Boróczi, a VM házatáján pedig a kapus Losonci György visszatérésében bíztak. A döntőt november 12. vasárnapra írta ki a szövetség, szombaton azonban a többiek még lejátszották a helyosztó mérkőzéseket. Előbb a Bp. Építők szerezték meg az ötödik helyet a Postás 6-2-es legyőzésével, majd az FTC verte 5-0-ra a BVSC-ét a bronzért vívott meccsen.
Vasárnap enyhe, erősen felhős, esőre hajló idő várta a csapatokat és a Kisstadion környékén gyülekező szurkolókat, akik hamarosan azt is láthatták, hogy mind Losonci, mind Boróczi együtt mozog a jégen melegítő társakkal, azaz a válogatott mindkét erőssége vállalni tudta a játékot.
Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Havas Róbert, Losonci Imre – Ziegler János, Kenderessy Balázs, Madarasi Péter – Siba Ferenc, Martinuzzi Béla – Egri János, Rozgonyi György, Tóth Pál – Miks Károly, Kun György, Varga József
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér (A) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás József – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Patócs András
Váltakozó támadásokkal indult a mérkőzés, az egyik oldalon Lőrincz, a másikon Rozgonyi puskázott el egy-egy nagy lehetőséget. A Meteor később Palotás József kisbüntetésével sem tudott élni, ám a lila-fehérek ekkor már gyorsabban és veszélyesebben játszottak ellenfelüknél. Az első gólra a második harmad 5. percéig kellett várni, amikor Boróczi a tétovázó védők között megszerezte az Újpestnek a vezetést. Ezt követően a Meteor kettős emberelőnybe került, de ez is kihasználatlanul maradt, amit a sors alaposan meg is büntetett, hiszen Boróczi egy középre adott korongja szerencsétlenül pattant meg a rosszul kimozduló Losonci kapuson, vagyis a lilák egy öngóllal – akkor még hokiban is létezett ilyen – növelték kettőre az előnyüket. A baj pedig sosem jár egyedül: néhány másodperccel később ismét a nagy kedvvel játszó újpesti 10-es vette be a piros-fehérek hálóját. Habár két perccel később Kenderessy büntetőből szépített, a IV. kerületiek fölényéhez egy pillanatig sem fűződött kétség. A meccs képe az utolsó harmadban sem változott. A 44. percben Boróczi belőtte a harmadik – mai szabályok szerint, negyedik – gólját, majd két perccel a térfélcsere előtt Miks hozta egy kicsit közelebb az ellenfelet. Az 59. percben ki más tehette volna fel a pontot az i-re, mint az élete egyik legjobb meccsét játszó Boróczi Gábor, aki nagyszerű teljesítményével újabb Béke Kupa győzelemhez segítette az Újpestet!
Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa
2-5
(0-0, 1-3, 1-2)
A Béke Kupa végeredménye:
- Újpesti Dózsa SC
- Bp. Vörös Meteor
- Ferencvárosi TC
- BVSC
- Bp. Építők
- Bp. Postás
A három fordulósra tervezett bajnokság hat nappal később, 1961. november 18-án két mérkőzéssel vette kezdetét. A nyitó találkozót a bajnoki címvédő Meteor játszotta a BVSC ellen. A fiatal vasutasgárda, kapujában az újpesti nevelésű Pásztor Pállal, általános meglepetésre 7-1 arányban győzött Cerva László tanítványai ellen. A nap második mérkőzésén a lila-fehérek léptek jégre a Bp. Postás együttese ellen.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Molnár Tibor – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Palotás József – Patócs András, Palotás János (A), Patócs Péter – Kondorosi Tihamér (A), Klink János
Bp. Postás: Nagy György – Tamási, Gumenyuk – Klemm János, Edelmayer János, Gazda László – Wohl Gyula, Vetró Tibor – Berta László, Szikra István, Fodor – Gáspár
A lila-fehérek nem sokat teketóriáztak és az első másodpercektől kezdve magukhoz ragadták a kezdeményezést. Mindvégig remekül érvényesítették a technikai és taktikai téren meglévő fölényüket, így a mérkőzés egyes részeiben szinte teljesen a kapujuk elé szorították ellenfelüket. Habár Tipold György tanítványai nagy lelkesedéssel játszottak és a második harmadban valamennyire a lépést is sikerült tartaniuk az újpestiekkel, a helyzeteik zömét elpuskázták, így semmi sem veszélyeztette a Bán-legénység nagy gólarányú győzelmét, amiből Patócs András és Hajek Péter 3-3, Palotás János, Boróczi, illetve Klink 2-2, míg Palotás József egy góllal vette ki a részét. Az ellenfél részéről Klemm duplázott, Tamási egyszer volt eredményes.
Újpesti Dózsa – Bp. Postás
13-3
(5-2, 2-1, 5-0)
Másnap újabb két mérkőzésre került sor a Kisstadionban, ám ezeken a lila-fehérek nem léptek jégre. Előbb a Ferencváros aratott 8-2 arányú győzelmet az Építők ellen, majd a rosszul rajtoló Vörös Meteor húzta be a két pontot 7-2-vel a Postással szemben.
A harmadik játéknapon, november 22-én szerdán viszont már újabb feladat várt Borócziékra, elsőként azonban az FTC és a BVSC csapott össze egymással egy vérbeli rangadó mérkőzésen, ahol a jóval esélyesebbnek gondolt zöld-fehérek csupán nagy küzdelem árán, egyetlen góllal tudták 3-2-re legyőzni a fiatal vasutas csapatot. A lila-fehérek ezt követően korcsolyáztak ki a Kisstadion jegére, hogy összemérjék erejüket a Bp. Építőkkel.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér (A) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás József – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Klink János, Patócs András, Keresztes Vincze
Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Ujfalussy Ervin – Kolozsi András, Horváth Zoltán, Stipsicz István – Bikali Tibor, Peringer Tihamér – Jeney Zsolt, Horváth Lajos, Tichy Lajos – Baka György
Gyors és jó iramban kezdtek a csapatok. A Pásztor György által irányított kék-fehérek lelkesen és jó taktikával védekeztek, míg újpesti oldalon inkább az egyéni játék érvényesült, ezért nem igazán sikerült érvényesíteni az előzetesen várt fölényt. A 12. percben Lőrincz Ferenc révén azért megszületett a vezető gól, ám a lilák csak a szünet után tudták valóban felpörgetni a csapatjátékukat. A Lőrincz-Zima-Boróczi hármas villámgyors támadásokat vezetett, gólt mégis a második csatártrió lőtt a 22. percben, amikor is Patócs Péter vette be Urbanovich kapuját. A 33. percben aztán az idényt nagyszerű formában kezdő újpesti 10-es, azaz Boróczi is megvillant, sőt öt perccel később egy mintaszerű akció végén másodszor is eredményes tudott lenni: történt ugyanis, hogy Boróczi korongot szerzett a saját harmadunkban, majd egy csel után Palotás Öcsihez passzolt, aki hosszú indítással szöktette a bal palánk mellett villámgyorsan elkorcsolyázó Lőrinczet. A szélső szépen lekezelte a korongot, majd hajszálpontos centerpasszal hozta helyzetbe az akciót elindító Boróczit, aki eddigre már az Építők kapuja előtt járt és erős, pontos lövéssel mattolta a kiszolgáltatott kapust. Habár a 4-0-ás vezetés birtokában a csapat az utolsó játékrészben is sokat támadott, gólt csak az ellenfél tudott szerezni, amikor nem sokkal a fordulás előtt Horváth Zoltán talált be a Vedres helyét addigra átvevő Andorka hálójába.
Újpesti Dózsa – Bp. Építők
4-1
(1-0, 3-0, 0-1)
A bajnokság első örökrangadójára november 26-án vasárnap került sor. A szurkolók tömött sorokban érkeztek a Kisstadionba, hogy megtekintsék az összecsapást, a továbbra is enyhe, ám erősen felhős, esőre hajló, ködös időben.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér (A) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Palotás József – Patócs Péter, Palotás János (A), Hajek Péter – Patócs András, Klink János, Keresztes Vincze
Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Zádor István, Raffa György – Kárász István, Grimm György, Simon V. László – Schneck János – Jakabházy László, Beszteri-Balogh János, Szende János – Schwalm Béla, Némon János, Vajdafi Lehel
A lila-fehérek villámrajtot vettek és Boróczi góljával már az első perc végén vezetést is szereztek, amit Palotás Öcsi egy távoli bombával duplázott meg két perccel később. Ismét az első támadtriónk volt igazán elemében, akik hosszú keresztpasszokkal, kiugratásokkal és önzetlen átadásokkal zilálták szét az FTC védelmét. A harmad derekán Beszteri-Balogh góljával szépített a rivális, ám Zima a 11. percben ismét visszaállította a különbséget. Sőt, két perccel később Boróczi második találatával már háromra nőtt a különbség. Szünet után sem változott a játék képe, a zöld-fehérek rengeteg hibával, helyenként szétesőn jégkorongoztak, ennek ellenére, Simon révén mégis ők találtak először kaput a 25. percben. A háromgólos különbséget a szintén duplázó Palotás János állította helyre kilenc perccel később. Amikor a harmadik harmad 6. percében Hajek is bevette Pozsonyi kapuját, eldőlni látszott a mérkőzés és ezt a lila-fehérek is hajlamosak voltak elhinni. A csapat alaposan behúzta a kéziféket, ami lehetőséget adott Rajkai László fiainak, hogy megkezdjék a felzárkózást. Előbb egy Zimáról lecsorgó korong csorgott át a gólvonalon a rosszul és feleslegesen kimozduló Vedres mellett, majd Beszteri-Balogh és Grimm csökkentette minimálisra a hátrányt, még a térfélcsere előtt. Az újpesti védelem pár perces rövidzárlata bizony sokba került a csapatnak, amit csak tetézett, hogy Grimm második, 54. percben lőtt góljával az FTC ki is tudott egyenlíteni. Habár a hátralévő időben mindkét együttes előtt adódtak lehetőségek, több gól már nem esett a dudaszóig.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
6-6
(4-1, 1-1, 1-4)
Bán József érthető csalódottsággal nyilatkozott a sajtónak a mérkőzés után: “Úgy érzem, mintegy ötven percig jól játszottunk. Az első percekben Pozsonyi hibájából megszerzett előnyünket növelni is tudtuk. A harmadik harmad közepén számomra is érthetetlen idegesség lett úrrá a játékosaimon. A csapat teljesen megzavarodott. Ebben sajnos kapusunk, Vedres játszotta a főszerepet, aki már a harmad szünetében rosszul érezte magát, ám erről sajnos csak az egyik játékostársának szólt. A rosszullét nélkül a négy gól közül kettőt könnyen védhetett volna. Bosszantó dolog ez, hiszen véleményem szerint négygólos vezetés után nem szabad pontot vesztenie egy csapatnak. Ha a mérkőzés alakulását nem is befolyásolták döntően, de a játékvezetőkkel sem vagyok elégedett. A Fradinak viszont gratulálok, lelkesedésük minden elismerést megérdemel…”
Bizony ennyi idő távlatából is nehéz nem egyetérteni vezetőedzőnk szavaival: négy gólról nem illik pontot veszteni!
A nap második mérkőzésén a Vörös Meteor nagy küzdelemben tudta csak 3-2-re legyőzni az Építők csapatát.
Az FTC három nappal később ismét jégre lépett és könnyed, 13-5 arányú győzelmet aratott a Bp. Postás ellen.
A lila-fehérek a következő játéknapon, december 6-án szerdán léptek jégre a Bp. Vörös Meteor ellen. Az évszakhoz képest enyhe időben kellemetlen, metsző szél csökkentette a lelátón helyet foglaló szurkolók hőérzetét. Az időnként viharossá fokozódó lökések még a játékot is meg-megzavarták.
Bp. Vörös Meteor: Szeghy Ferenc – Havas Róbert, Ziegler János – Egri János, Kenderessy Balázs, Madarasi Péter – Losonci Imre, Martinuzzi Béla – Miks Károly, Rozgonyi György, Tóth Pál – Siba Ferenc, Kun György, Varga József
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Molnár Tibor, Palotás József – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér (A) – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor
A csapatok óvatos játékkal vágtak neki a mérkőzésnek, az Újpest enyhe mezőnyfölényét a piros-fehérek jó védekezéssel kompenzálták. A 4. percben előbb Vedres mentett Rozgonyi, majd Szeghy Patócs György elől. Egy perccel később viszont Palotás János már nem kegyelmezett és egy villámgyors összjáték végén vezetést szerzett a liláknak. A Meteor azonban Varga révén szinte azonnal ki is egyenlített. A 15. percben a VM támadott, Boróczi azonban korongot szerzett és megiramodott, majd a pontos centerezést Lőrincz vágta be Szeghy hálójába. A válasz ezúttal sem maradt el, három perccel később Madarasi mattolta Vedrest, miután a korong éppen elé pattant vissza a palánkról. A második harmadban folytatódott a nyílt sisakos játék, hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben, sőt két-két emberelőny is kimaradt. A harmadik fórt azonban már nem hibázták el a lilák, Boróczi passzát Zima János váltotta gólra a 36. percben. Az utolsó játékrészre tovább gyorsult a játék, a Meteor kihagyott egy újabb előnyt, ám a 49. percben már nem úszta meg az Újpest: Kenderessy használta ki a lilák ellen megítélt újabb büntetést. A térfélcserét követően, az 52. percben Hajek szerzett ismét vezetést a csapatnak, ám alig két perccel később Ziegler lövése talált utat Vedres kapujába, aki semmit sem látott az előtte tornyosuló Molnár Tibortól. Az utolsó öt percben Borócziék kétszer is emberelőnybe kerültek, de az újabb gólszerzés már nem sikerült.
Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa
4-4
(2-2, 0-1, 2-1)
A játéknap másik találkozóján a BVSC 8-0-ra verte a Postás csapatát.
A következő fordulóra december 9-én szombaton került sor. A hideg és szeles időben elsőként a Bp. Építők – Bp Postás mérkőzést játszották le, ahol Orosz és Gazda eredményes játékának, illetve Nagy kapus remek formájának köszönhetően végül a Postás győzött 7-4 arányban. Ezt követően került megrendezésre a lila-fehérek BVSC elleni meccse, ahol Lőrinczéknek nem is lehetett más céljuk, minthogy két döntetlen után végre ismét győzelemmel örvendeztessék meg a Kisstadionba kilátogató szurkolóikat.
BVSC: Pásztor Pál – Babán József, Koutny Lajos – Kárpáti F., Molnár Tibor Dezső, Kósa Ambrus – Kertész József, Miklós Károly – Siraki Lóránt, Gubó Gábor, Rigó Károly – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás József – Hajek Péter, Palotás János (A), Patócs Péter – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs András
Vasutas támadásokkal indult a mérkőzés és bizony az első percekben csupán a kapuvas mentette meg a lilákat attól, hogy rögtön hátrányba ne kerüljenek. A vasról levágódó korong viszont, ahogy az már általában lenni szokott, egy kontratámadás forrása lett, melynek végén Lőrincz terelte kapu mellé Boróczi ígéretes passzát. Az iram ezt követően némileg alábbhagyott és az Újpest 7. percben megszerzett vezető találatához Koutny hibájára is szükség volt: az eladott korongot Patócs Péter lőtte be Pásztor hálójába. Szünet után kifejezetten álmossá vált a játék, amit csupán a mérkőzés derekán rázott fel Palotás János gólja. Sok volt a hiba és e téren nem csak a játékosok jeleskedtek, hiszen az egykori újpesti center, Molnár lövése után a gólbíró szerint Vedres kapujába került a pakk, a játékvezetők azonban nem ítéltek gólt. A harmadik harmad nagy iramban kezdődött, mindkét kapu előtt adódtak helyzetek, ám a 46. percben ismét a vasutas védelem hibájára volt szükség ahhoz, hogy Lőrincz találatával háromra nőjön a lila-fehér előny. A két pont sorsa ezzel el is dőlt, hiszen Háray Béla fiai csupán az 56. percben, Babán góljával tudtak szépíteni.
BVSC – Újpesti Dózsa
1-3
(0-1, 0-1, 1-1)
A bajnokság első köre másnap, a Vörös Meteor és az FTC összecsapásával ért véget, amit a zöld-fehéreknek 4-2 arányban sikerült megnyerniük, így Grimmék az első helyről várhatták a folytatást.
Mivel 1961. december 17-18-án nemzetközi négyestornára került sor Budapesten az osztrák SV Leoben és Wiener Eislaufverein, valamint az FTC és az Újpest csapatainak részvételével, a bajnokságban húsz napos szünet következett, amit a Népsport szakírója fel is használt egy kis elemzésre. Véleménye szerint az máris kijelenthető, hogy erőnlét tekintetében előreléptek a csapatok, ami jórészt a tavaszi-nyári tudatosabb felkészülésnek köszönhető. A problémák között elsőként a három támadósorozás kérdése merült fel, amiben egyedül a BVSC bizonyult következetesnek. Technikai téren továbbra is sok problémát láttak a szakemberek, a sok rossz passzt és a kihagyott helyzetek és emberelőnyök jelentős részét ennek számlájára írták. Taktikai vonatkozásban a védők tekintetében merült fel a legkevesebb gond, ám a csatárok védőharmadban végzett munkáját már közel sem érezte megfelelőnek a Népsport. A támadók bizony hajlamosak voltak nem visszazárni és ezzel magukra hagyni a bekkeket, akiket még a támadásokba sem vontak be megfelelő szinten.
Az előrelépés lehetőségét szolgálhatták a válogatott és klubszinten szervezett nemzetközi találkozók, így a soron következő, osztrák csapatok ellen játszott mérkőzések is. A lila-fehérek december 17-én vasárnap mindjárt sorompóba is álltak, hogy megmérkőzzenek az osztrák Natonalliga A osztályában (ez volt akkor a 7 csapatos osztrák élvonal elnevezése) szereplő SV Leoben együttesével. A farkasordító hideg ellenére közel 2500 néző döntött úgy, hogy a Kisstadionban nézi végig a mérkőzést. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy a szurkolók most először láthatták újpesti mezben jégre lépni Bánkuti Árpádot és Zsitva Viktort, akik természetesen továbbra sem szerepelhettek hivatalos bajnoki és kupa találkozókon.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás József, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Palotás János (A), Zsitva Viktor – Hajek Péter, Klink János, Keresztes Vincze
SV Leoben: Alfred Huber – H. Haidenecker, S. Haidenecker – Erwin Förster, Johann Roth, Schnitzer – Forstner, Klaus Auracher – Wolfgang Holzer, Völk, Freitenhöfer
Az első percek még változatos játékot hoztak, ám ezt követően Borócziék fokozatosan átvették az irányítást, azonban a remek formát kifogó osztrák kapus, aki egyébként európa hírű teniszjátékos is volt, egyelőre minden próbálkozást hárítani tudott. A 9. percben azonban végre átszakadt a gát és a kiválóan játszó, gyors összjátékokat bemutató lila-fehérek hét perc alatt hat gólt rámoltak be az ellenfél kapujába. A sort Boróczi nyitotta, majd Palotás “Öcsi” (10.p.), Bánkuti (10.p.), Lőrincz (12.p.), Zsitva (13.p.) és Klink (15.p.) következtek a sorban. Szünet után erősítettek a vendégek és a 32. percben H. Haidenecker révén a szépítés is összejött nekik, ám a gól után ismét Patócsék vették át az irányítást és pár másodperccel később Palotás “Öcsi” ismét mattolni tudta Hubert. Két perccel később Boróczi is belőtte a maga második gólját. Az utolsó húsz percben sem változott a játék képe, egymást követték a szebbnél-szebb újpesti támadások. Palotás “Öcsi” a 49. percben harmadszor is betalált, majd a fordulás előtt Hajek is beköszönt a “sógoroknak”. Az utolsó két találatot az 57. perc hozta: előbb az ifjabb Palotásról pattant szerencsétlenül Vedres kapujába a korong, Bánkuti azonban tett róla, hogy ne ez a momentum maradjon meg a szurkolókban és néhány másodperccel később belőtte a lila-fehérek tizenegyedik gólját is.
Újpesti Dózsa – SV Leoben
11-2
(6-0, 2-1, 3-1)
Másnap, azaz hétfőn jöhetett a későbbi osztrák bajnokcsapat, azaz a bécsi WEV elleni összecsapás, amelyre közel 1500 szurkoló látogatott ki a Kisstadionba. Az ellenfél csapatát három kanadai játékos is erősítette, így finoman szólva sem a lila-fehérek számítottak esélyesnek, akik viszont a vasutasoktól kölcsönkért Kertész Józseffel erősítették meg a sérülések és betegségek miatt foghíjas védelmüket.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Hajek Péter, Kertész József (BVSC) – Zsitva Viktor, Palotás János (A), Bánkuti Árpád – Molnár Tibor, Keresztes Vincze, Klink János
Wiener EV: Friedrich Turek (Peter Mohr) – Bill Dobbyn (CAN), Adolf Bachura – Adelbert St. John (CAN), Jerry Hudson (CAN), Mühr – Stangl, Tassilo Neuwirth – Weingartner, Christian Kirchberger, Anton Fürst – Reichel
A két csapat nagyszerű iramban kezdte a mérkőzést, mely az első másodpercektől kezdve élvezetes játékot hozott. A 9. percben Zima, majd Zsitva hibázott el egy-egy nagy gólhelyzetet, ám ezt követően az osztrákok, elsősorban a kanadai játékosaiknak köszönhetően, átvették az irányítást és egyre sűrűbben tesztelték Vedres Matyi képességeit. Az Újpest azonban általános meglepetésre remekül tartotta magát és az első harmad gólnélküli döntetlennel ért véget. Habár a szünet után valamennyire visszaesett a tempó a vendégek Kirchberger, Hudson és St. John révén a 23. és 27. perc között három gólt is lőttek, amire Boróczi, Kertész passzából emberelőnyből tudott válaszolni a 31. percben. A harmadot egy kisebb dulakodás zárta, melynek végén Lőrincz 2, Bachura viszont 5 percre ülhetett ki a büntetőpadra. Hiába játszott azonban a csapat emberelőnyben a szünet után, Palotás Öcsi hibájából St. John hátrányos gólt lőtt a 43. percben. A gól demoralizálta a lilák harci kedvét, amit az osztrákok újabb két góllal büntettek Weingartner és Hudson révén a 49. és 52. percekben. Habár az 52. percben azért még Boróczi is betalált, az egyre jobban elfáradó Bán legénység ellen Hudson mondta ki az utolsó szót, aki egy perccel a vége előtt ismét mattolni tudta a Vedres helyére a harmad derekán beálló Andorkát. A meccs krónikájához az is hozzá tartozik, hogy a bécsiek három kanadai légiósa a hatvan perc alatt szinte le sem korcsolyázott a jégről.
Újpesti Dózsa – Wiener Eislaufverein
2-8
(0-0, 1-3, 1-5)
A bajnokság december 28-án folytatódott a második kör első játéknapjával. A Bp. Építők-Ferencváros mérkőzésen a kék-fehérek, általános meglepetésre 6-6-os döntetlenre végeztek, a volt újpesti Dudar három gólt is lőtt Pozsonyi hálójába. Majd a Meteor győzött 5-1-re a BVSC ellen.
Az óévben még a lila-fehérekre is várt egy megmérettetés, méghozzá a vasutasok elleni bajnoki formájában, amire december 30-án szombaton került sor, természetesen a Kisstadionban. Az évszakhoz képest enyhe időben sok szurkolót vonzott az izgalmasnak és pikánsnak ígérkező találkozó.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás József, Molnár Tibor – Hajek Péter, Klink János, Keresztes Vincze – Patócs Péter
BVSC: Balogh Csaba – Babán József, Koutny Lajos – Kárpáti F., Molnár Tibor Dezső, Kósa Ambrus – Kertész József, Miklós Károly – Gubó Gábor, Kepess György, Rigó Károly – Zsitva Béla, Bikár Péter, Gámán Imre
A Palotás Jánost és Patócs Andrást nélkülözni kénytelen, sérülésektől és betegségektől sújtott lila-fehérek közel sem játszottak olyan jól, mint az osztrák csapatok elleni mérkőzéseken. A felforgatott összeállítás bizony rányomta a bélyegét a játékra, még akkor is, ha egy Babánon megpattanó koronggal már a 2. percben sikerült megszerezni a vezetést. A következő gólra egészen a meccs derekáig, pontosabban a 28. percig kellett várni, amikor a most is kiválóan játszó Patócs György talált be Balogh hálójába. Hét perccel később Boróczi növelte háromra az előnyt. Szünet után Kárpáti révén viszonylag gyorsan gólt tudott lőni a vasutascsapat, ami vissza is hozta a Háray-tanítványok harci kedvét. Olyannyira, hogy az 56. percben Miklós góljával egy fára csökkentették a hátrányukat. Sajnos a lilákban ezen a meccsen nem volt annyi, hogy változtassanak az utolsó húsz perc menetén és az 58. percben, Vedres bizonytalanságát kihasználva, Koutny egyenlíteni tudott. Bizony értékes bajnoki pont hullott ki ezzel a fiúk kezéből.
Újpesti Dózsa – BVSC
3-3
(1-0, 2-0, 0-3)
A nap második mérkőzésén az Építők 10-2-re győztek a Postás csapata ellen.
Másnap, az óév utolsó meccsén a Ferencváros szinte játszi könnyedséggel győzte le a Bp. Vörös Meteort 5-0 arányban, amivel a zöld-fehérek meg is erősítették a helyüket a tabella élén.
Az 1962. év első bajnokiját szintén az FTC játszotta a január 3-án rendezett játéknapon. Beszteri-Baloghéknak ezúttal nem sok okuk volt az örömre, hiszen a BVSC 2-1-re győzött ellenük. A lefújást követően a Meteor 6-3 arányban verte meg az Építők együttesét.
A lila-fehérek először január 6-án szombaton léptek jégre a Cerva László vezette Meteor ellen. A rangadó a szeles, változóan felhős, hideg időben is több mint 2000 szurkolót vonzott a Kisstadionba. Jó hír volt, hogy Palotás Öcsi ezúttal már tudta vállalni a játékot.
Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Havas Róbert, Ziegler János – Egri János, Kenderessy Balázs, Madarasi Péter – Losonci Imre, Siba Ferenc – Miks Károly, Rozgonyi György, Tóth Pál – Varga József, Kun György
Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Molnár Tibor, Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Keresztes Vincze – Klink János
A Meteor kezdett jobban, majd Tóth Pál került a büntetőpadra, de a Lőrinczék nem éltek az előnnyel. A következő említésre méltó eseményt egy csilingelő VM kapuvas jelentette, amit viszont egy újpesti gól követett a 15. percben, mikor is Boróczi hajszálpontos átadását Zima vágta be az ellenfél kapujába. A találat emberelőnyből született, amit ezúttal is Tóth ellen fújtak be a bírók. Ezt követően Palotás József kapott kétperces kisbüntetést, amit nem sikerült gólra váltania a VM-nek. A második harmadot ismét Kenderessyék kezdték jobban, ennek ellenére megint a lilák lőttek gólt Keresztes révén a 29. percben. A találat jót tett a meccsnek, fokozódott az iram, több gól viszont már nem esett, mivel az Újpest fegyelmezetten és jól védekezett, Andorka pedig remekül tette a dolgát. Szünet után a Meteor szinte azonnal előnybe került, ám Egriéknek még csak helyzetet sem sikerült kialakítaniuk. Aztán a 48. percben egy kapu előtti kavarodást kihasználva Madarasi szépített. Sőt, négy perccel később, a térfélcserét követően, egy szép kapáslövés után már az egyenlítést ünnepelhette. A liláknak azonban ezúttal maradt még puskapor a tarsolyukban: az 58. percben egy saját harmadban megnyert bulit követően Boróczihoz került a korong, aki egy csellel tisztára játszotta magát, majd végigkorcsolyázott a pályán és a kimozduló Losonci mellett elhúzva a kapuba vágta a korongot.
Bp. Vörös Meteor – Újpesti Dózsa
2-3
(0-1, 0-1, 2-1)
A nap másik mérkőzésén az FTC 7-0-ra győzött a Bp. Postás ellen.
Másnap újabb két bajnoki meccsre került sor, melyek közül az első az Építők-BVSC találkozó volt, ahol meglepetésre a kék-fehérek győztek 4-2-re a vasutasok ellen. A Bán-legénység ezt követően korcsolyázott ki a jégre, az ellenfél ezúttal a Bp. Postás együttese volt.
Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás József, Bárány Lajos – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Keresztes Vincze – Patócs András, Klink János, Molnár Tibor
Bp. Postás: Nagy György – Wohl Gyula, Vetró Tibor – Klemm János, Orosz Károly, Gazda László – Gumenyuk, Gáspár – Szikra István, Edelmayer János, Berta László
A lilák nem bíztak semmit a véletlenre, az első másodperctől kezdve ők diktálták a tempót, szép összjátékokkal fűszerezve a játékot, ami csupán a második harmadban volt némileg kiegyensúlyozottabb. A nagy gólarányú győzelemből Palotás Öcsi 5, Lőrincz és Palotás József 2-2, Hajek, Boróczi, Zima, Keresztes, Klink és Patócs András 1-1 góllal vette ki a részét. Az ellenfél góljait Szikra István szerezte.
Újpesti Dózsa – Bp. Postás
15-2
(4-0, 4-2, 7-0)
A következő napokban a Népsport szakújságírója Bán József edzővel és Patócs György csapatkapitánnyal beszélgetett az újpesti hokisok rapszodikus szereplésének okairól. Arra a kérdésre, hogy mi az oka a csapat gyakori megzavarodásának elsőként Bán Dodó válaszolt: “Sajnos nincs védelmünk. Ez a bajok kiindulópontja. Így valóban egy-egy mérkőzésen nyújtott jó teljesítményünket nyújtott jó teljesítményünket néhány perc alatt elrontjuk. A kapkodásban kétségtelenül szerepet játszik az elbizakodottság is. Néhány játékos egy-két gólos vezetés után fölényeskedni, könnyelműsködni kezd és már nem küzd teljes erővel. Ilyenkor egyetlen gól is megzavarja a csapatot. Ezen kell tehát változtatnunk.” Patócs György a jégről így látta a helyzetet: “Mi magunk is sokat beszélünk a kapkodásról és végül egy-egy kapott gól után már teljesen elveszítjük az önbizalmunkat. A kapkodás együtt jár néhány játékos elfáradásával. Néhányan többet játszunk, többet vagyunk a jégen az átlagosnál. Mi játszunk emberhátrány esetén is s mindez később meglátszik a játékunkon. Ilyenkor a csatárok is kevesebbet segítenek a védelemnek és sajnos ilyenkor potyagólokat is kapunk.”
Nos, a problémák edzéseken való orvoslására túl sok idő nem jutott, hiszen január 10-én szerdán újabb bajnoki várt a fiúkra és bizony a felhős, havazással, ónos esővel fenyegető időben a Kisstadionba kilátogató mintegy 500 szurkoló ezúttal nem érte volna be kevesebbel, mint a két bajnoki pont megszerzése.
Bp. Építők: Urbanovich Géza – Tóth István, Ujfalussy Ervin – Horváth Zoltán, Kolozsi András, Szabó Attila – Jeney Zsolt, Bikali Tibor – Dudar Imre, Horváth Lajos, Stipsicz István – Tichy Lajos
Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Patócs György (C), Patócs András – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Palotás József, Bárány Lajos – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Patócs Péter – Molnár Tibor, Klink János, Keresztes Vincze
A lilák már az első másodpercektől kezdve komoly offenzívát indítottak a vezetés megszerzéséért és néha percekre beszorították a kék-fehéreket a saját kapujuk elé. Időnként valódi tűzijáték zúdult Urbanovich kapujára, de a záporozó lövések vagy az önfeláldozóan blokkoló védőkön vagy a kiváló teljesítményt nyújtó kapuson akadtak el. Az Építők erejéből még néhány veszélyes kontrára is futotta, olyannyira, hogy Stipsicz bombájánál csupán a kapuvas mentette meg az Újpestet a góltól. A harmad vége felé Horváth Zoltán szabálytalankodott Boróczival szemben és az áthúzódó kisbüntetésből éppen a sértettnek sikerült megszereznie a vezetést a 21. percben. Két perccel később Hajek kettőre növelte az előnyt, majd a harmad derekán, a 29. percben Palotás Öcsinek is sikerült mattolnia Urbanovichot. A hetek óta remek formában játszó Dudar még ugyanabban a percben egyenlített, ami tovább fokozta az iramot. Az Építők ebben az időszakban teljesen egyenrangú ellenfél volt, igazi oda-vissza hokinak örülhettek a nézők. A 37. percben Horváth Zoltán emberelőnyből szűkítette tovább a különbséget. Az iram a harmadik harmadban sem csökkent és az újabb találatra sem kellett sokat várni: a 41. percben ismét Hajek növelte kettőre a lilák előnyét. Bárány kisbüntetését az Építők nem tudta kihasználni, viszont a 46. percben némi szerencsével Horváth Lajos juttatta a korongot az Újpest kapujába, kihasználva, hogy a szünetben beállt Vedres összeütközött Palotás Józseffel. Egy perccel később a Palotás-fivérek koprodukciója révén ismét kettő volt a különbség, hiszen a József lövése után Urbanovichról kipattanó korongot Öcsi vágta be a hálóba. A gól egyértelműen megzavarta az addig remekül játszó Pásztor-tanítványokat, a lilák pedig egyetlen pillanatra sem vettek vissza az iramból. Olyannyira nem, hogy az 55. percben Boróczi, majd három perccel később Lőrincz is feliratkozott góllövők listájára – utóbbi egy remekbe szabott kapáslövéssel. A hokisokat bizony ritkán dicsérő Népsport szerint ez a mérkőzés volt a második bajnoki kör legszínvonalasabb találkozója!
Bp. Építők – Újpesti Dózsa
3-7
(0-0, 2-3, 1-4)
A nap másik összecsapásán a BVSC 12-1 arányban győzött a Postás ellen.
Négy nappal később, 1962. január 14-én vasárnap, tömött sorokban vonultak a szurkolók a Thököly úton a Kisstadion felé, hogy a kicsit szeles, felhőátvonulásoktól tarkított időben végigizgulják a soron következő örökrangadót, a tabella első két helyezettjének összecsapását, mely bizony nem kis súllyal esett latba a bajnokság végkimenetelének szempontjából. Végül csaknem telt ház, közel 10000 ember zsúfolódott össze a lelátókon, amiről a másnapi Népsport meg is jegyezte, hogy soha még ennyi néző nem szurkolt végig a helyszínen magyar bajnoki jégkorongmeccset.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Kondorosi Tihamér – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Patócs Péter – Palotás József, Bárány Lajos – Hajek Péter, Zima János, Boróczi Gábor – Patócs András, Klink János, Molnár Tibor
Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Zádor István, Raffa György – Kárász György, Jakabházy László, Simon V. László – Schneck János, Kárász István – Beszteri-Balogh János, Grimm György, Schwalm Béla – Némon János, Vajdafi Lehel, Szende János
A lilák nagy lendülettel vetették bele magukat a küzdelembe. A 2. percben Boróczi oldalról szánta el magát lövésre, a korong Pozsonyiról középre vágódott ki, a jó ütemben érkező Hajek pedig nagy erővel a rivális kapujába vágta a játékszert. A gólt követően is az Újpest maradt kezdeményező, ám a 6. percben Grimm emberhátrányban elcsípett egy átadást, kiugrott és a tehetetlen Vedres mellett kiegyenlített. Nem sokkal később Palotás József kapott kétperces kisbüntetést, amit sikerült kivédekezni. A 11. percben Palotás János egy kavarodást kihasználva kapura lőtt, a blokkról levágódó korongot pedig Patócs György emelte a hálóba a jégen fekvő védők fölött. Habár a zöld-fehérek Bárány kiállítását sem tudták kihasználni, a 15. percben Jakabházy némi szerencsével, a palánkról visszapattanó korongot tuszkolta be Vedres kapujába. Szünet után látványosan felgyorsult a játék, az FTC előbb kapuvasat lőtt, majd ide-oda hullámzó támadások után Kárász István kék vonalról leadott lövése talált utat a hálóba (25.p.). A következő percekben a zöldek egy szimpla, a lilák egy kettős fórt hagytak kihasználatlanul – ez utóbbi duplán is fájhatott az újpestieknek, hiszen az első kiállítás letelte után ismét előnyből kaptak gólt, ezúttal Raffa “jóvoltából” (31.p.). Bán edző a kapuscsere mellett döntött, a sokat bizonytalankodó Vedres helyére Andorka állt be, akit a 33. percben Simon avatott fel egy szóló végén (2-5). Három perccel később Boróczi ugrott ki a ferencvárosi védők között, szép találattal szűkítve a hátrányt. A harmadik harmadban mindent egy lapra feltéve rohamozott az Újpest és ezt az offenzívát még Schwalm 43. percben lőtt gólja sem tudta megtörni. Két perccel később Lőrincz használta ki, hogy Kárásznak lila-fehér szempontból éppen a legjobbkor tört el a botja. Az 54. percben Schwalm megszerezte a rivális hetedik találatát, de a Bán-legénység még mindig nem adta fel a küzdelmet és sikerült nyomasztó fölényt kialakítaniuk a hajrára. Az 57. percben Boróczi kapáslövése talált utat Pozsonyi kapujába, majd egy perccel később Patócs Péter egy okos emeléssel csökkentette egyre a hátrányt. Az egyenlítés azonban a hátralévő időben már nem sikerült.
Újpesti Dózsa – Ferencváros
6-7
(2-2, 1-3, 3-2)
A mérkőzés után Boróczi Gábor nyilatkozott a sajtónak: “Nem kétséges, hogy a Fradi megérdemelte a győzelmet. A mérkőzés előtt arra gondoltunk, hogy ha csak 3-4 gólt kapunk, meg tudjuk nyerni a találkozót. Sajnos a védelmünk túlteljesítette az előirányzatot… Kikaptunk… De természetesen a harmadik fordulóban javítani akarunk!”
A nap második mérkőzésén a Meteor 14-2-re verte a Postást.
Az örökrangadót követő napokban a válogatott, az időjárás viszontagságai miatt némi késéssel, Szófiába repült, ahol előbb 5-4 (mint Magyarország), majd 7-3 (mint Budapest) arányú vereséget szenvedtek a fiúk. A keretben Vedres, Lőrincz, Palotás János, Boróczi és Patócs György képviselték az Újpestet, akik mindkét találkozón jégre is léptek. A hét magyar találatot kivétel nélkül lila-fehér játékosok szerezték: Lőrincz 3, Palotás és Boróczi 2-2 alkalommal voltak eredményesek.
A válogatott túráját követően az Újpest is portyára indult, méghozzá Ausztria irányába, ahol bő egy hét leforgása alatt négy mérkőzést is játszottak a fiúk. Az első meccsre január 11-én Zell am See-ben került sor, ahol akkoriban már igencsak ritka módon, természetes jégen alakították ki a pályát. A vendéglátók, pontosabban az EK Zell am See együttese az osztrák bajnokság hét csapatos első osztályának második felében helyezkedett el akkoriban (később az 5. helyen zárták a pontvadászatot). Ezért bizony szép fegyverténynek számított, hogy szinte a buszról leszállva sikerült egy 8-5 arányú győzelemmel megalapozni a túra hangulatát. Az újpesti gólokat Lőrincz (3), Boróczi (2), Palotás János, Zsitva és Patócs András szerezték. Három nappal később került sor a Leoben elleni budapesti mérkőzés “visszavágójára”, ahol az immár sokkal jobb formát mutató osztrákokat csak nagy küzdelemben sikerült 9-6-ra legyőzni. Ezúttal Lőrincz mellett már Zsitva Viktor is három gólig jutott, Boróczi kétszer, Patócs Péter egyszer volt eredményes. Január 26-án a leendő osztrák bronzérmes, a három kanadai légióssal megerősített, fedett jégcsarnokkal rendelkező Klagenfurt AC volt az ellenfél és bizony itt alaposan kinyílt az olló. A karintiaiak tizenkét találatából hetet éppen a tengerentúliak helyeztek el az Újpest kapujában, míg a mi három gólunkat Boróczi, Palotás Őcsi és Patócs Péter szerezték. Másnap, a portya zárásaként a szintén első osztályú (a bajnokságban végül 6. helyen záró) Villach SV került terítékre, ahol bizony alaposan megrázták magukat a fiúk, akik tizenhat alkalommal zörgették meg az osztrák kapusok hálóját, amire az ellenfél csak néggyel tudott válaszolni. Góljainkat Boróczi (6), Zsitva (5), Lőrincz (2), Palotás János, Bánkuti és Patócs György szerezték.
A bajnokság február 7-én szerdán, a harmadik kör első mérkőzésével folytatódott, melyen Bán József fiai a Bp. Építőkkel mérték össze az erejüket. A meccsre természetesen a Kisstadionban került sor.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Keresztes Vincze, Palotás János (A), Lőrincz Ferenc – Molnár Tibor, Hajek Péter – Klink János, Bárány Lajos, Kondorosi Tihamér – Zima János, Patócs Péter, Boróczi Gábor
Bp. Építők: Urbanovich Géza – Bikali Tibor, Tóth István – Horváth Zoltán, Szabó Attila, Kolozsi András – Jeney Zsolt, Peringer Tihamér – Ujfalussy Ervin, Vida Attila, Deák Miklós – Tichy Lajos
A lila-fehérek kevert sorokkal léptek jégre, az Építők viszont nem sokkal korábban érkeztek vissza Szófiából, ami a meccs későbbi szakaszában jócskán érződött is a teljesítményükön. Palotásék hatalmas lendülettel kezdtek és szinte azonnal be is szorították ellenfelüket a kapu előterébe, ennek ellenére, Szabó góljával a kék-fehérek jutottak előnyhöz a 2. percben. Az egyenlítésre a 6. percig kellett várni, mikor is Lőrincz vette be Urbanovich kapuját. A 8. és 9. percben a fiatal Klink két találattal jelezte, hogy rá bizony hosszú távon is lehet majd számítani Újpesten, majd két perccel később Lőrincz foglalta keretbe a IV. kerületi gólok sorát. Az Építők részéről Szabó tudott még eredményes lenni a 17. percben, míg a remekül játszó Deák egy csilingelő kapuvassal ijesztett rá Vedresre. A második harmad nyomasztó lila-fehér fölényt hozott, az ellenfélnek még ellentámadásokra sem igen maradt ereje. A fölény gólokban is megmutatkozott, Patócs Péter a 24. és 33., Keresztes a 31., míg Palotás János a 38. percben köszönt be Urbanovichnak. A játék képe az utolsó húsz percben sem változott, csupán a helyzetkihasználás lett gyengébb. Kondorosi azért az 55. percben még feliratkozott a góllövők közé, majd három minutummal később a sérüléssel bajlódó, ezért csak az utolsó harmadban jégre küldött Boróczi is jelezte, hogy neki a kevesebb játékidő is elég egy találathoz.
Újpesti Dózsa – Bp. Építők
10-2
(4-2, 4-0, 2-0)
A nap második mérkőzését a Postás és a BVSC játszotta volna egymással, ám a postások fiataljai közül többen is éppen a sorkatonai szolgálatukat töltötték, s kimenő híján a szakosztály nem tudta kiállítani a jégrelépéshez szükséges minimális létszámot. A két bajnoki pontot így a vasutasok játék nélkül szerezték meg.
A február 10-i játéknapon az Újpest nem volt érintett. A forduló rangadóján a BVSC 3-1 arányban legyőzte a Vörös Meteort, míg az FTC 15-3-ra győzött az Építők ellen.
Ezt követően a válogatotté és a Budapesten megrendezésre kerülő nemzetközi tornáé volt a főszerep. Kominek mester két keretet is hirdetett A és B néven. Előbbiben Patócs György, Lőrincz, Boróczi, Palotás János, Bánkuti és Zsitva, utóbbiban Vedres, Palotás József, Patócs Péter, Klink János és Hajek Péter képviselték az Újpestet. A B keret felkészítését Rajkai Lászlóra bízták. A torna első meccsét a két keret egymás ellen játszotta. Az A csapat 4-1-re győzött a B ellen, Palotás Öcsi és Lőrincz 1-1 gólt szerzett. Másnap a magyar A a Szófia néven szereplő bolgár szelekció ellen lépett jégre és győzött 18-0-ra. A lilák közül Lőrincz 5, Boróczi, Bánkuti és Zsitva 3-3, míg Palotás 1 gólt vállalt magára. A B csapat a csehszlovák Vitkovice együttesével csapott össze, akiktől 20-0-ás vereséget szenvedett. Másnap az A keret a Berlin néven szereplő kelet-német formációval játszott egy 4-4-es döntetlent, ahol Palotás Öcsi 2, Lőrincz és Bánkuti 1-1 gólt szerzett. A B keret egy szoros meccsen csupán 1-2 arányban kapott ki a bolgároktól. Az utolsó mérkőzés az A csapat Vitkovice elleni találkozója volt, ahol 9-5-ös vendéggyőzelem született. Az öt magyar találatból Zsitva kettőt, Boróczi pedig egyet vállalt magára.
A bajnokság február 21-én két mérkőzéssel folytatódott. Előbb a Ferencváros győzte le nagy csatában a BVSC-ét 3-2-re, majd a Meteor 4-1-es sikere következett a Bp. Építők ellen.
Február 25-én csütörtökön viszont már a liláknak is jégre kellett lépniük, az első meccset azonban az FTC játszotta a Vörös Meteor ellen. Két harmad után 2-2-es döntetlenre állt a két csapat, az utolsó húsz percben viszont már csak a zöld-fehérek tudtak gólt szerezni, amivel 3-2-re meg is nyerték a rangadót. A nap második mérkőzésén, mintegy 1000 néző előtt a lila-fehérek a vasutasok együttesével mérték össze az erejüket.
BVSC: Balogh Csaba – Babán József, Koutny Lajos – Kósa Ambrus, Molnár Tibor Dezső, Kárpáti F. – Siraki Lóránt, Miklós Károly – Bakay László, Kepess György, Rigó Károly – Gámán Imre, Bikár Péter, Zsitva Béla
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs András – Bárány Lajos, Zima János, Kondorosi Tihamér
A lilák első támadótriója kifejezetten nagy lendülettel kezdett és csak a bravúrosan védő Balogh Csabának, a későbbi válogatott kapus, Balogh János bátyjának volt köszönhető, hogy gól nélküli döntetlennel ért véget az első harmad. Szünet után folytatódott a nagyiramú játék és egy szólót követően Boróczi Gábor a meccs első találatát is megszerezte a 24. percben. Sőt, két perccel később egy kis tiki-taki passzolgatás után Lőrincz szépségdíjas kapáslövéssel növelte kettőre az újpesti előnyt. A lendület a harmadik harmadban sem hagyott alább. A 43. percben Boróczi megszerezte a maga második, a csapat harmadik találatát, amire négy minutummal később Kósa válaszolt. A 2 pont sorsa az 56. percben dőlt el, amikor néhány másodperc különbséggel előbb Patócs András, majd Zima János is bevette Balogh kapuját.
BVSC – Újpesti Dózsa
1-5
(0-0, 0-2, 1-3)
Másnap, február 26-án pénteken újabb nehéznek ígérkező rangadó várt a lila-fehérekre a Vörös Meteor ellen. A nagy kérdés az volt, hogy melyik csapatot viselte meg jobban a 24 órával korábban megvívott csata, illetve, hogy ki alkalmazkodik jobban az enyhe, szeles, esőre hajló időjáráshoz.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Keresztes Vincze, Klink János, Patócs András – Kondorosi Tihamér
Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Losonci Imre – Egri János, Havas Róbert, Kenderessy Balázs – Martinuzzi Béla, Siba Ferenc – Tóth Pál, Rozgonyi György, Szlávy István – Miks Károly, Kun György, Varga József
A Cerva-legénység kezdte jobban a találkozót, Vedresnek bizony sok dolga akadt, a 4. percben mégis a lilák szereztek vezetést Boróczi révén, aki egy pillanat alatt kihasználta az ellenfél védelmének figyelmetlenségét. A gól olyannyira megzavarta Egriéket, hogy az 5. percben Palotás János, majd egy percre rá Klink is bevette Losonci kapuját. A 12. percben Lőrincz növelte négyre az előnyt, és bár Kenderessy három perccel később szépített, sőt a Meteor emberelőnybe is került, Boróczi a 16. percben megeresztett egy teljesen váratlan lövést, ami annyira meglepte Losoncit, hogy a korong akadálytalanul jutott a piros-fehérek hálójába. Szünet után, a 24. percben Palotás is megszerezte a második gólját, majd a harmad derekáig Varga és Tóth találataival lopakodott közelebb a továbbra is szépen küzdő Meteor. A 33. percben az osztrák portya óta már hátvédként játszó Hajek Péter növelte hétre az újpesti gólok számát. A harmadik harmadban öt percet kellett várni az első találatra, amit a remekül játszó Palotás Öcsi jegyzett, majd amikor már szinte mindenki elkönyvelte, hogy 8-3-as lila-fehér győzelem lesz a végeredmény, a csapatok az utolsó három perc alatt alaposan megdolgoztatták az eredményjelző tábla kezelőjét. Előbb Szlávy szépített, majd az 59. percben néhány másodperc eltéréssel Boróczi és Miks is betalált a látványos mérkőzést végigszurkoló mintegy 1000 néző örömére.
Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor
9-5
(5-1, 2-2, 2-2)
A nap másik találkozója elmaradt, mivel a Postás csapatánál nem voltak rendben a katonai szolgálatra behívott játékosok pótlására felhívott ifisták igazolási lapjai. A két pontot játék nélkül a Bp. építők kapták.
Vasárnap viszont már a Postásoknak is összejött a játék, bár sok jóra nem számíthattak a bajnoki címre törő zöld-fehérek részéről, akik a papírformának megfelelően, 14-4 arányban meg is nyerték a mérkőzést.
A bajnokság sorsát eldöntő örökrangadóra 1962. március 3-án szombaton, abszolút teltház, azaz 10000 szurkoló előtt került sor a Kisstadionban, felhős, nulla fok körüli, havazásra, havas esőre hajló időben. A mérkőzés előtt a szakosztályt vezető Kecskés József így nyilatkozott a várakozásairól: “Nagy akarással, lelkiismeretesen készültünk a rangadóra. A bajnoki mérkőzéseken talán jobb formát mutattunk a zöld-fehéreknél, de ez a mi rangadóink előtt vajmi keveset jelent. Első sorunk változatlanul tartja jó formáját, s védelmünk Hajek hátvédbe állításával feljavult. Remélem, hogy játékosaink újpesti szívvel, teljes erőbedobással, fegyelmezetten küzdenek. A fegyelmezettség elsősorban a tervszerű védekezésre vonatkozik. Ellenfeleink játéka az utóbbi időben talán lelassult egy kicsit, de ez egyáltalán nem tehet elbizakodottá bennünket. Mivel a bajnoki címhez nekünk győznünk kell, győzni szeretnénk szombat délután!”
Ferencváros: Pozsonyi Lajos – Zádor István, Raffa György – Szende János, Jakabházy László, Simon V. László – Kárász István, Schneck János – Kárász György, Grimm György, Schwalm Béla – Némon János
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Klink János, Keresztes Vincze, Patócs András – Kondorosi Tihamér
A lila-fehérek kezdtek aktívabban, majd az FTC került gyorsan kettős emberelőnybe, ezt azonban nem sikerült kihasználniuk. A játékosok idegessége a sok kiállításon is lemérhető volt, aztán a 10. percben Boróczi villant és középre adott korongjából Lőrincz megszerezte a vezetést. Az Újpest lendületben maradt és szinte teljesen beszorította riválisát a saját harmadába, de elég volt egyetlen figyelmetlenség és a 13. percben Kárász György egy kontra végén egyenlíteni tudott. Sőt három perccel később Schwalm már az FTC-t juttatta előnyhöz. A második harmadban nem csak a küzdelem, de a színvonal is a helyére került. A kétgólos hátrányban harcoló lilák komoly nyomást gyakoroltak ellenfelükre és Palotás Öcsi 27., illetve Boróczi 29. percben szerzett góljaival sikerült is egalizálni az eredményt. Egy perccel később Grimm ismét a riválist juttatta vezetéshez egy kontra végén, sőt nem sokkal a harmad vége előtt Kárász egy kipattanó korongból újból kettőre növelte a különbséget. Szerencsére a 39. percben az ezúttal is remekül játszó Palotás Öcsi szűkíteni tudott a hátrányon. Szünet után az FTC védekezésre rendezkedett be, ennek ellenére a mindent egy lapra feltevő újpestiek a 45. percben Palotás János remekbe szabott bombájával előbb egyenlítettek, majd Boróczi emberelőnyból lőtt góljával (47.p.) a vezetést is át tudták venni. A felzárkózás és a fordítás azonban sokat kivehetett a fiúkból, hiszen a győzelmi kényszerbe került rivális az 51. percben Kárász újabb találatával kiegyenlített. Egy perccel később sajnos Lőrincz Ferencnek sérülés miatt ki kellett válnia a játékból, ami alapvető befolyást gyakorolt a meccs további alakulására: a lila-fehérek nagyszerűen játszó, eladdig hat gólt is szerző támadótriója és ezzel a teljes csapatszerkezet felbomlott. A ferencvárosiak éltek is a lehetőséggel és az utolsó nyolc percben Grimm két góljával a maguk javára fordították a bajnoki címről döntő mérkőzést.
Ferencváros – Újpesti Dózsa
8-6
(3-1, 2-3, 3-2)
A mérkőzés követően Bán József így nyilatkozott a sajtónak: “Kicsit el vagyunk kenődve, hiszen mi is nyerhettünk volna. Persze csak akkor, ha nekünk is van legalább olyan cseresorunk, mint a Fradinak. Sajnos, a védelmünket sem tudtam megerősíteni a kívánt mértékben. Az FTC megérdemelte a bajnokságot.”
A nap második mérkőzésén a Bp. Vörös Meteor 21-3-ra győzött a Bp. Postás ellen.
A bajnokságból még két mérkőzés volt hátra. Ezek közül az elsőt március 8-án csütörtökön rendezték a Kisstadionban. Az ezüstérmes Bán-legénységnek Tipold György fiaival, azaz a postások hokisaival kellett összemérniük az erejüket.
Bp. Postás: Nagy György – Haller, Wohl Gyula – Várhidi, Szikra István, Gyöngyösi Jenő – Gazda László, Berta László, Horváth – Fodor
Újpesti Dózsa: Andorka Imre (Vedres Mátyás) – Patócs György (C), Hajek Péter – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Bárány Lajos, Molnár Tibor – Kondorosi Tihamér, Keresztes Vincze, Klink János – Patócs Péter, Szántó László, Zima János
A havazás és a hófúvásokat okozó erős szél közepette szinte csoda volt, hogy le tudták játszani a mérkőzést. Az ellenfél dolgát az is nehezítette, hogy a korábban ismertetett okok miatt alig-alig tudták összeszedni a játékhoz minimálisan szükséges létszámot. A végeredmény nem is lehetett kétséges, az Újpest fölényét jól jellemzi, hogy a harmadik harmadban három emberhátrányos gólt is szerzett a csapat. A lila-fehér találatokat Boróczi és Lőrincz (6-6), Kondorosi és Keresztes (2-2), illetve Zima, Hajek és Klink jegyezték. A Postás gólját a IV. kerületben is jól csengő nevű ifista, Várhidi lőtte.
Bp. Postás – Újpesti Dózsa
1-19
(0-7, 0-7, 1-5)
A pontvadászat március 12-én a BVSC-Bp. Építők meccsel ért véget, amit 8-5 arányban a vasutasok nyertek, bebiztosítva ezzel a harmadik helyüket.
Az idénynek azonban még közel sem volt vége idehaza, hiszen a Jégsport szövetség ebben az évben is kiírta a Felszabadulási Kupa néven ismert versenysorozatot, melyre a két évvel korábbihoz hasonló módon, a csapatok a felnőtt játékosaikat is nevezhették. Mivel a Néphadsereg által alaposan “megtizedelt” Bp. Postás nem tudta vállalni a szereplést, a háttérben formálódó Bp. Előre és Bp. Spartacus ifjúsági csapatainak tagjaiból alakítottak ki egy vegyes keretet, melynek vezetését az Előre edzője, dr. Margó György vállalta magára.
A kupa mezőnyét két hármas csoportra osztották szét. Az A jelű trió mezőnyét az FTC, a BVSC és a Spartacus/Előre vegyes, a B jelűét az Újpest, a Meteor és az Építők alkotta. Az első játéknap március 24-re volt kiírva.
Addig azonban a lila-fehérek első számú csatártriójára várt még egy vendégszereplés, hiszen 22-én pénteken Lőrincz, Palotás és Boróczi a BVSC csapatát erősítve lépett jégre a kelet-német Karl-Marx-Stadt (ma Chemnitz) ellen. A vasutasok 4-3-as győzelméből a sérüléséből felépült Lőrincz Ferenc három góllal vette ki a részét.
Két nappal később, vasárnap, a továbbra is szokatlanul télies időjárásban kezdetét vette a Felszabadulási Kupa, melynek első találkozóján a címvédő FTC 19-1-re győzött a Spartacus/Előre vegyes ellen. A második meccsen a lila-fehérek az Építőkkel mérték össze az erejüket.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Patócs Péter, Zsitva Viktor – Zima János, Klink János, Keresztes Vincze
Bp. Építők: Michnik Tibor – Tóth István, Peringer Tihamér – Szabó Attila, Kolozsi András, Horváth Lajos – Bikali Tibor, Simmel János – Stipsicz István, Tichy Lajos, Deák Miklós – Kovács Gábor, Jeney Zsolt, Rózsa György
A meccs legnagyobb érdekességét az jelentette, hogy ezen a találkozón léphetett először hivatalosan jégre az előző nyáron Újpestre igazoló Bánkuti Árpád és Zsitva Viktor. A lila-fehérek máskülönben szinte kedvükre érték el góljaikat, a szétesőn és motiválatlanul játszó kék-fehérek ellen. Lőrincz, Palotás Öcsi, Boróczi és Bánkuti 3-3, Zsitva 2, míg Patócs Péter, Keresztes, Palotás József és Zima 1-1 találatig jutott.
Újpesti Dózsa – Bp. Építők
18-0
(7-0, 9-0, 2-0)
Másnap, úgymond a csoportrangadók kerültek megrendezésre. Miután az FTC 3-1 arányú vereséget szenvedett a BVSC-től, jöhetett az Újpest-Meteor összecsapás.
Újpesti Dózsa: Andorka Imre – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Patócs Péter., Zsitva Viktor – Zima János, Keresztes Vincze, Klink János
Bp. Vörös Meteor: Losonci György – Ziegler János, Losonci Imre – Tóth Pál, Egri János, Madarasi Péter – Kenderessy Balázs, Siba Ferenc – Ziegler Péter, Rozgonyi György, Szlávy István – Miks Károly, Varga József, Danyi Attila
A lila-fehérek nagy fölényben játszottak és Boróczi villámgyors duplájával a 6. percben néhány másodperc alatt kétgólos előnyre tettek szert. Újabb néhány szekundummal később, de már a 7. percben Bánkuti is bevette Losonci kapuját. A harmad végeredményét a harmadik gólját is megszerző Boróczi állította be a 18. percben. A szünet utáni másodpercekben Egri Jánosé volt a főszerep, akiről előbb a saját kapujába vágódott a korong, majd a túloldalon megszerezte csapata szépítő találatát. Négy perccel később Losonci György ért szerencsétlenül a koronghoz, ami így átcsúszott a gólvonalon. A harmadik harmad 46. percében az idény felfedezettjének bátran tekinthető Klink János is feliratkozott a gólszerzők közé, majd nyolc perccel később Lőrincz is megszerezte a maga találatát. A végeredményt egy másik tehetséges fiatal csatár, a meteoros Rozgonyi György állította be az 59. percben.
Újpesti Dózsa – Bp. Vörös Meteor
8-2
(4-0, 2-1, 2-1)
Két nappal később, szerdán került lejátszásra az utolsó két csoportmérkőzés, melyeken a Meteor és az Építők 3-3-as döntetlent játszott egymással, míg a BVSC 26-1-re győzött a Spartacus/Előre vegyes ellen.
A Felszabadulási Kupa döntőjét és bronzmérkőzését 1962. április 1-jén vasárnap rendezték a Kisstadionban. A szeles, enyhe időben bizony már a Kisstadion gépei sem tudtak megfelelő jeget biztosítani, így a csapatoknak az ideálistól meglehetősen távol álló körülmények között kellett játszaniuk. Miután a bronzmérkőzésen az FTC 6-2 arányú győzelmet aratott a Bp. Vörös Meteor ellen, következhetett a finálé.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Hajek Péter, Molnár Tibor – Bánkuti Árpád, Patócs Péter, Zsitva Viktor – Kondorosi Tihamér, Klink János, Keresztes Vincze
BVSC: Kászonyi-Kneusel Emil – Kertész József, Babán József – Kepess György, Molnár Tibor Dezső, Kósa Ambrus – Koutny Lajos, Miklós Károly – Gubó Gábor, Siraki Lóránt, Rigó Károly – Gámán Imre, Bikár Péter, Kepess János
A lilák a 3. percben Bánkuti góljával szerezték meg a vezetést, amit a 10. percben Palotás János duplázott meg. A meccs derekán (29.p.) Patócs Péter vette be a veterán Kneusel hálóját, majd a BVSC percei következtek, hiszen előbb Kepess György (32.p.) szépített, majd négy perccel később Kertész csökkentette egyre a vasutasok hátrányát büntetőből. A 41. percben Palotás Öcsi lőtt megnyugtató gólt, majd egy perccel a fordulás előtt Lőrincz végleg eldöntötte a találkozó és a kupa sorsát. A térfélcserét követően, az 56. percben még Zsitva Viktor is feliratkozott a gólszerzők közé, míg a végső szót az ezúttal is három találatig jutó Palotás János mondta ki egy perccel a dudaszó előtt.
Újpesti Dózsa – BVSC
7-2
(2-0, 1-2, 4-0)
A Felszabadulási Kupa végeredménye:
- Újpesti Dózsa SC
- BVSC
- Ferencvárosi TC
- Bp. Vörös Meteor
A lila-fehérek tehát 1960 után 1962-ben is megnyerték a Felszabadulási Kupát és ezzel együtt az idény második – a novemberi Béke Kupa volt az első – aranyérmét is begyűjtötték. Figyelembe véve, hogy a bajnokságban az utolsó pillanatig versenyben volt a csapat az elsőségért, illetve, hogy a nyári két válogatott igazolás, Zsitva Viktor és Bánkuti Árpád csupán március közepétől léphettek hivatalosan jégre az Újpestben, a szakosztály idényét még a bajnoki csalódás ellenére sem lehet kudarcnak ítélni. Bán József edző munkáját dicséri, hogy a Lőrincz-Palotás-Boróczi hármas egyértelműen a magyar mezőny legjobb csatársoraként játszotta végig a szezont, illetve, hogy Hajek Péter hátvédként való bevetésével, amit már Szamosi Ferenc is tervezgetett korábban, a bajnokság utolsó körében stabilizálni tudta az addigi igencsak ingadozó védelmet. 113 góljával messze az Újpest lőtte a legtöbb gólt a pontvadászat során, míg a kapott 49 találat a harmadik helyre sorolta a fiúkat a kapott gólok tekintetében (a bajnok FTC 48-al zárt). Az év nagy felfedezettje egyértelműen a saját nevelésű Klink János volt, aki második felnőtt idényében már valóban robbantani tudott és jelezte, hogy hosszú távon is számolhatnak vele.
A fiúkra viszont 1962. április 2-án hétfőn még várt egy erőpróba, amit akár gálameccsnek is lehetett tekinteni. Az Újpesti Dózsa és a jégkorong szakosztály vezetőinek ugyanis sikerült Budapestre invitálnia a HC Slovan Bratislava együttesét, azaz a csehszlovák Extraliga friss ezüstérmesét. A Kisstadion lelátóin több, mint 2000 néző gyűlt össze, hogy megtekintse a találkozót, melyen sokszoros csehszlovák válogatottak, világbajnoki és olimpiai érmesek egész sorát lehetett testközelből megcsodálni.
Újpesti Dózsa: Vedres Mátyás (Andorka Imre) – Patócs György (C), Palotás József – Lőrincz Ferenc, Palotás János (A), Boróczi Gábor – Babán József (BVSC), Kertész József (BVSC) – Bánkuti Árpád, Rozgonyi György (Meteor), Zsitva Viktor – Klink János, Patócs Péter, Hajek Péter – Zima János
Slovan: Vladimír Dzurilla (Jan Jendek) – František Gregor, Miroslav Berek – Ján Starší, Jozef Golonka, Július Černický – Karol Fako, Milan Gregor – Augustin Bubník, Pavol Zábojník, Jaroslav Michl – Eduard Gábriš – Josef Barta, Juraj Valach, Pacel Michalec – Ivan Grandtner, Štefan Kordiak
Az első harmadban szépségdíjas jégkorongot láthattak a nézők és bizony a tapsból időnként a vendégjátékosokkal megerősített lila-fehéreknek is joggal jutott, még akkor is, ha gólt, szám szerint négyet kizárólag a Slovan játékosai tudtak ütni (sorrendben: Golonka, Berek, Černický és Fako). A 27. percben egy remek újpesti támadás végén ki más szépíthetett volna, mint Palotás Öcsi. A meccs derekán Barta növelte a vendégtalálatok számát, majd Patócs Péter révén a 40. percben az Újpest is betalált. Szünet után Zábojník lőtte az első gólt a 48. percben, amire öt minutummal később a második találatát szerző Patócs Péter válaszolt. A végszót Starší mondta ki az 57. percben.
Újpesti Dózsa – HC Slovan Bratislava
3-7
(0-4, 2-1, 1-2)
Másnap, a jeges idény tényleges zárásaként a pozsonyiak 12-2-re győztek a Ferencváros ellen.
Az Újpesti Dózsa Béke és Felszabadulási Kupa győztes, bajnoki ezüstérmes csapatának kerete:
| név | poszt | bajnoki | Béke Kupa | Felszabadulási Kupa | |
 | Andorka Imre | kapus | 8 | – | 2 |
 | Vedres Mátyás | kapus | 13 | 3 | 2 |
 | Bárány Lajos | hátvéd | 8/- | 2/- | -/- |
 | Kondorosi Tihamér | hátvéd | 15/3 | 3/- | 1/- |
 | Molnár Tibor | hátvéd | 14/- | 3/- | 3/- |
 | Palotás József | hátvéd | 14/3 | 3/- | 3/1 |
 | Patócs György | hátvéd | 15/2 | 3/- | 3/- |
 | Bánkuti Árpád | csatár | – | – | 3/5 |
 | Boróczi Gábor | csatár | 15/27 | 2/5 | 3/6 |
 | Hajek Péter | csatár/ hátvéd | 15/11 | 3/- | 3/- |
 | Keresztes Vincze | csatár | 12/5 | – | 3/1 |
 | Klink János István | csatár | 14/7 | 2/- | 3/1 |
 | Lőrincz Ferenc | csatár | 14/18 | 3/2 | 3/5 |
 | Palotás János | csatár | 14/20 | 3/2 | 3/6 |
 | Patócs András | csatár | 10/5 | 3/- | – |
 | Patócs Péter | csatár | 10/5 | 3/1 | 3/2 |
 | Szántó László | csatár | 1/- | – | – |
 | Zima János | csatár | 13/6 | 3/- | 2/1 |
 | Zsitva Viktor | csatár | – | – | 3/3 |
Előző szezon: 1960 – 1961 – Fiatalítás
Következő szezon: 1962 – 1963 – “…ennél jobban már nem lehet akarni…”
Erszob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem