Az Újpesti Torna Egylet jégkorong szakosztálya – habár 1945 nyarán, Hircsák István segítségével már történt egy rövid életű próbálkozás a megszervezésére – hivatalosan 1955-ben alakult meg. A klub ebben az időben éppen Budapesti Dózsa Sportkör (Budapesti Dózsa SK) néven szerepelt, egyenes következményeként annak, hogy a kommunista államvezetés 1950-ben a Belügyminisztérium égisze alatt összevonta az UTE és a Budapesti Rendőr Egylet (BRE) sportköreit. A lila-fehér szín szerencsére megmaradt, de az újpestieknek nem volt választásuk, bele kellett nyugodniuk a történelmi név megváltoztatásába. E téren egyébként szinte követhetetlen kavalkád jellemezte a sportot, az ősi rivális Ferencváros előbb ÉDOSz, majd Budapesti Kinizsi, az MTK Budapesti Textiles SK, Budapesti Bástya SK, végül pedig Budapesti Vörös Lobogó SK néven volt kénytelen tovább létezni. A többi egzotikus és hosszabb-rövidebb ideig fennálló sportkörről már ne is beszéljünk.
A hazai jégkorong élet helyzetét azonban nem csak a gyakori névváltozások nehezítették meg. A sportág egyáltalán nem tartozott a fennálló rezsim kedvencei közé, így nem csoda, hogy a II. világháborút követő pezsgés (1945-46-ban például két csoportra osztva 5-5 csapat indult a bajnokságban) szép lassan kifulladt és bár az 1952-53-as idényben még 9 egyesület versengett a helyezésekért, a következőben már csak 7, 1954-55-ben pedig hat sportkör nevezett. Ebből a szempontból vizsgálva az eseményeket, nem csekély elhivatottság és játékszeretet kellett ahhoz, hogy valaki egy új jégkorong szakosztály felállításáért lobbizzon.
A Bp. Dózsánál társadalmi munkában dolgozó Kecskés József rendőr őrnagy éppen ezt tette. Hatalmas jégkorong rajongó volt, aki szülővárosában, Szolnokon szerette meg ezt a szép, férfiasan kemény sportot, és aki, amikor alkalom adódott rá, minden összeköttetését felhasználta, hogy végre megszülethessen dédelgetett álma: az újpesti jégkorong szakosztály. Hogy pontosan mikor és hogyan fogant meg fejében az ötlet, azt ma már nehéz rekonstruálni. Saját elmondása szerint egy csehszlovákiai utazás közben megpillantott jelenet, közelebbről a parkolójukhoz közeli jégpályán korongozó fiatalok látványa adta a végső lökést. És persze egy rajta kívülálló, de nem kevésbé fontos momentum.
Történt ugyanis, hogy az 1954-1955. évi bajnokságban második helyen végző Bp. Postás az idény végével megszüntette ezüstérmes felnőtt csapatát. A szakosztály edzője és motorja a magyar jégkorongozás egyik ikonikus és talán legismertebb alakja, dr. Hircsák István volt, aki felismerve és megragadva az adódó lehetőséget, győzködni kezdte Kecskést az újpesti jégkorong megszervezésében rejlő lehetőségekről. A két eltérő hátterű és indíttatású férfi, kihasználva a hazai jégkorong és politikai életben meglévő kapcsolatrendszerét, a mindig és minden korban döntő személyes ismeretségeket, 1955 kora nyarán elnyerte a Bp. Dózsa SK és a Belügyminisztérium döntéshozóinak jóváhagyását, miáltal megkezdődhetett az érdemi szervezés.
Az eddigiekből kiindulva gondolhatnánk, hogy a legegyszerűbb megoldást az egykori felnőtt és ifjúsági postás jégkorongozók mindenestül való átléptetése jelentette volna a Bp. Dózsa állományába. Igen ám, de a háttérben már erősen formálódott a Bp. Törekvés SE, azaz a vasutasok, a későbbi BVSC hokiszakosztálya is, mely megelőzve a lilákat, már lecsapott a fent említett játékosokra, így Hircsák mellett – aki vezetőedzőként és kapusként is számított magára – csupán a játékkal felhagyó és utánpótlás edzőként számításba vett Szamosi Ferenc, illetve Zima János és a még mindig ifjúsági korú kapus, Kemenes Tibor tette át a székhelyét a “IV. kerületbe”. Hircsák, hogy megfelelő keretet hozzon össze, latba vetette minden agitáló képességét – ennek érdekében még a válogatott augusztusi tatai edzőtáborában is szinte 24 órás telefonügyeletet tartott – és több “nagy öreget” is meggyőzött arról, hogy térjen vissza a jégre. Közéjük tartozott Bán József, aki az 54/55-ös idényben a Kinizsi ifjúsági csapata mellett edzősködött, Ujfalussy Róbert, aki a Bp. Vörös Meteor együttesét trenírozta. A hórihorgas center, Molnár Tibor Dezső, aki korábban szintén a Meteort erősítette, valamint a Kinizsiben szereplő Futó Imre hátvéd egy-egy év kihagyás után kötelezték el magukat a lila-fehérek mellett.
A sorok további feltöltésére muszáj volt valamilyen megoldást találni. Az OTSB, a jégkorong szövetség és a csapatok megállapodása szerint ezt végül úgy oldották meg, hogy a megmaradt szakosztályok, azaz a Bp. Kinizsi, a Bp. Vörös Meteor, a Bp. Szikra, a Bp. Építők, valamint a Győri Vasas ETO (az újonnan alakult Törekvésre ez értelemszerűen nem vonatkozott) által ilyen vagy olyan okokból átadólistára tett játékosok kerültek a Bp. Dózsához. Lássuk hát, hogy ezek alapján milyen tranzakciókra került a sor és miként alakult ki az újpesti jégkorongozás első felnőtt kerete (a táblázatban a nevekre kattintva további információk érhetők el az adott játékosról):
név | előző klub | ottani státusz/poszt | poszt | életkor | bajnoki meccs | |
Hircsák István | Bp. Postás | edző | kapus/edző | 40 | 89 | |
Kemenes Tibor | Bp. Postás | kapus | kapus | ? | 3 | |
Futó Imre | Bp. Kinizsi | hátvéd | hátvéd | 29 | 28 | |
Haléczius János | Bp. Kinizsi | hátvéd | hátvéd | 22 | 33 | |
Rancz Sándor | Bp. Kinizsi | hátvéd | hátvéd | 30 | 56 | |
Ujfalussy Róbert | Vörös Meteor | edző | hátvéd | 37 | 29 | |
Ádám András | Bp. Kinizsi | csatár | csatár | 34 | 42 | |
Bán József | Bp. Kinizsi | edző | csatár | 34 | 98 | |
Fodor István | Bp. Építők | csatár | csatár | ? | 38 | |
Katona Zoltán | Győri ETO | csatár | csatár | 33 | 17 | |
Kvetán József | Győri ETO | csatár | csatár | 22 | 43 | |
May András | Bp. Szikra | csatár | csatár | 20 | 24 | |
Molnár Tibor Dezső | Vörös Meteor | edző | csatár | 32 | 77 | |
Szandelszky József | Bp. Kinizsi | csatár | csatár | 20 | 5 | |
Zima János | Bp. Postás | csatár | csatár | 21 | 23 |
Természetesen most is érdemes árnyalni a táblázatból kirajzolódó képet, hiszen a fenti játékosok közül háromnak már régebb óta volt kötődése az Újpesthez. Katona Zoltán és Ádám András ugyanis a Dózsa teniszezői voltak, előbbi 1938 óta az UTE-ban sportolt, utóbbi 1951 óta erősítette a IV. kerületi tenisz szakosztályt, míg Rancz Sándor a felesége révén kötődött a klubhoz.
A csapat átlagéletkora a jelenleg ismert adatok szerint 28,7, a Hircsák, Rancz, Futó, Bán, Molnár, Ádám összetételű kezdősoré 33,1 év körül volt. A csapatkapitányi posztot Ádám András kapta meg. A szakosztály vezetője értelemszerűen Kecskés József lett. Az elnökségben helyet kapott Bukovi Márton, a futballisták akkori szakvezetője, míg a csapat intézői tisztét egy valódi újpesti ikon, a mindenki által szeretett és tisztelt Szusza Ferenc töltötte be. A csapat gyúrója, felcsere és szertárosa Szadovszky Imre volt.
A csapat első, a kései kezdet miatt nem kifejezetten ideális felkészülési programja kizárólag Magyarországra koncentrálódott, külföldi túra megszervezésére se idő, se energia nem maradt a szakosztálynál. Ennek ellenére a lila-fehérbe öltöző jégkorongozók 1955 decemberére készen álltak, hogy belevessék magukat a kezdődő szezonba. December 3-án az OTSB (Országos Testnevelési és Sportbizottság) engedélye is megérkezett, így az utolsó akadály is elhárult az indulás elől. Erről a Népsport a következőképpen számolt be másnapi számában:
“Megalakult a Bp. Dózsa jégkorong-szakosztálya
A magyar jégkorong sport jelentősen megerősödött: az OTSB jóváhagyásával hivatalosan megalakult a Bp. Dózsa jégkorong-szakosztálya. Ezzel új, életerős csapat gazdagítja a bajnoki mezőnyt. A lila-fehérek a többi, már meglévő szakosztály játékosaiból építették fel csapatukat és természetesen elindulnak mind a Béke Kupában, mind a bajnokságban. A magyar jégkorong sport népes tábora őszinte örömmel és szeretettel üdvözli az új szakosztályt, amely minden bizonnyal jelentős mértékben járul majd hozzá ennek a népszerű sportágnak a fejlesztéséhez.”
Maga Kecskés József a következőket nyilatkozta a Népsport újságírójának: “A belügyi hatóságok és sportegyesületünk segítsége, áldozatkészsége eredményeképpen alakult meg a szakosztályunk. Illetékes szerveink helyesen értékelték a jégkorongozás komoly nevelő hatását és mindent megtesznek, hogy ez a férfias, kemény, gyors játék meghonosodjék nálunk is. Lehet-e nagyobb létjogosultsága az ilyen közösségi szellemre nevelő és komoly küzdősportnak másutt, mint éppen nálunk, az egyik fegyveres alakulatnál? A külföldi példák is mind arra ösztökéltek bennünket, hogy a belügyi hatóságok sportkörében is meghonosítsuk a jégkorongozást, hiszen a környező baráti országokban mind a belügyi hatóságok, mind más fegyveres alakulatok sportéletében jelentős szerepet játszik a jégkorongozás. Csehszlovák sporttársainktól még külön segítséget is kaptunk, a bratislavai Rudá Hvezda (itt valójában a TJ Červená hviezda Bratislava nevű pozsonyi csapatról van szó, vagyis a szlovák rendőregyesület hokiszakosztályáról – ErSzob) felszereléssel, szakkönyvekkel és sok jó tanáccsal segített bennünket. Természetesen még mindennek nagyon az elején vagyunk, játékosállományunk alaposan kiegészítésre szorul, de addig is, míg ez meg nem történik, a meglévő gárdával igyekszünk minél jobban megállni a helyünket. Ezenkívül megeszünk mindent, hogy az alakulataink állományába tartozó fiatalok és a hozzátartozók köréből is minél többen kedveljék meg a jégkorongozást. A kezdet természetesen nehéz, mint mindenben, de nem veszítjük el kedvünket, mert fontosnak tartjuk a jégkorongozást, és mert érezzük saját hatóságaink és a különböző sportszervek támogatását. Remélem a jégkorongozók népes tábora is megkedvel bennünket, mi igyekszünk növelni az irányunkban megmutatkozó szeretetet megfelelő magatartással mind a pályán, mind azon kívül.”
Kezdetét vette hát a történet, amely mindannyiunk örömére, a mai napig tart és amely reményeink szerint soha nem is fog véget érni…
Következő szezon: 1955 – 1956 – Az első szezon
ErSzob
Kövess Minket a Facebookon is! Újpesti Jégkorong Történelem